A címből és a borítóból már kiderülhetett, hogy ezen könyv egyik főszereplője a Bakacsin erdő tünde hercege, Legolas, lesz.
A másik, női fői szerepben Nova Sting. A gyűrűk ura filmektől teljesen független, inkább az öt sereg csatájára lesz spoiler...
-Ezek a gyerekek éheznek!- sopánkodott egy nő, négy gyerek mellett ülve.
-Három napra sincs elegendő ételünk!- panaszkodott egy másik férfi.
-Bard, egyszerűen nincs elég élelmünk.- lépett oda a sárkányölő mellé Percy. Aggodalom sütött le mindkettejük arcáról.
-Tégy meg amit tudsz, Percy.- veregette vállon a barátját, majd tovább sietett.
-Nekünk víz kéne.- kérlelte egy másik asszony a város ideiglenes vezetőjét. Bard nagyon sajnalta, de nem tudott segíteni rajtuk. Tovább sétált és szemével Alfridot kereste.
-A gyerekek, a sérültek és a nők az elsők. Ők egyenek először!- kiáltott, majd tovább kereste a fekete kabátos férfit, aki az első este őrködött.
Meg is találta egy széken ülve. Aludt. Bard csak a szemeit forgatta.
-Jó reggelt Alfrid!- keltette fel- Mi történt az őrség alatt?
-Eseménytelen volt az este. Semmi sem kerülte el a figyelmemet!- monta, két ásítással megszakítva.
-Csak egy seregnyi tünde! Úgy tűnik.
Mikor megfordult Bard, ott állt egy egész sereg, bronz és arany színű páncélban. Hosszú lándzsáik, kardjaik illetve íjaik voltak. Amint elindult feléjük két sor szétnyílt és elindult közöttük. Egy kapun át két ló altal húzott szekér futott be, rogyásig megpakolva étellel és itallal. A tóvárosiak sikítoztak, tapsoltak, nevettek, ugráltak örömükben. A szekér után egy, a többinél sokkal elegánsabb, egy hatalmas szarvason.
-Thranduil uram, nem számítottunk rá, hogy itt látunk.- kezdte Bard udvariasan.
-A fülembe jutott, hogy bajban vagytok.- nézett szerényen az élelem felé. Intett egyet a rongyos ruhákban lévő sebesült tavi embereknek és azok nem habozva rontottak az ellátmány felé. Ujjongav pakolták ki a szekeret.
-Megmentettél minket! Nem tudom, hogyan köszönjem meg.- majdnem ő is sírt örömében.
-Nem helyénvaló a hálád! Nem miattatok jöttem ide.- a hangja elhidegült az utolsó mondatra- Azért jöttem, hogy visszaköveteljem azt, ami az enyém- Vannak kövek a hegyben, mire magam is vágyok. Tiszta csillagfényű fehér ékkövek.
-Várj csak! Haborúba mennél egy marék drágakőért?- kérdezte Bard.
-Népem örökségéről nem mondok le egykönnyen.
-Ez minket is érint.- erősködött a révész- Az én népemnek is van egy rész ígérve a kincsből. Kérlek, hadd beszéljek Thorinnal!- kérlelte a tünde királyt.
-Megpróbálnád meggyőzni a törpöt?- megvetően forgatta a szemeit, de Bard ezzel mit sem törődött.
-Hogy megelőzzük a háborút? Igen.
A mai napomat úgy töltöttem, hogy Thorin nyomában voltam. Mindenhová követtem, szerte a kincsestárban. Nagyon sokat beszél magában, ma már minimum 50-szer hallottam, hogy arany. Kezdi zavarni a szememet. Éppen megállt egy tál kristály fölött. Az egész hó fehér volt, tiszta, átlátszó, mégis, mintha világított volna. Minden szem nagyon apró volt. A kristályhalom tetején egy nyakék hevert. Ugyan ilyen kövekkel volt kirakva, a medál helyén hatalmas szív formájában. Elbűvölő volt, bár nem értettem, hogyan került ide. Thorin kárörvendően mosolygott.
-Lagalen fehér ékkövei.- felnézett a vele szemben, de tőle messze dolgozó törpökre- Ismerek egy tünde urat aki szép summát fizetne értük!- majd hanyagul a kupacra dobta a nyakéket.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Kíváncsi voltam rá, hogy Thorin miért nem lát engem? Szüksége lenne rá, hogy kijózanodjon. Meg kéne keressem a hobbitot. Beszédem van vele. Róttam a köröket, hátha valahol összefutok vele, de mintha a föld nyelte volna el! A nevét is kiáltoztam, tekintve, hogy senki sem hall. Dwalinnal bezzeg szembe hozott a sors.
-Nem láttad Bilbót? Beszélnék vele.- kérdeztem.
-Nem, sajnos. Körbekérdezzek?- ajánlotta fel. Egy árny suhant el mellettem. A bejaratot fedő kőfalon mászkált valaki. Nagyon erős és masszív lett. Egész este dolgoztak rajta a törpök.
-Hagyd csak! Van egy sejtésem.- majd otthagytam.
A kőfal hátuljába építettek egy lépcsőt, így nem volt nehéz feljutnom. Az este a hó beszitált oda, ezért mindent vékony rétegben borított. Bilbó csendesen ült a sarokban, és úgy tűnt, nagyon gondolkodott valamin.
-Hello- köszöntem oda félénken, nehogy megijesszem.
-Oh, szia! Miben segíthetek?- ajánlotta fel készségesen.
-Szeretnék kérdezni valamit.
-Csak tessék!- bíztatott.
-Az, hogy Lasgalen fehér ékkövei, meg valami tünde úr, mond valamit?- érdekelt, hogy Thorin miről beszélt.
-A törpök erről többet tudnának.- jegyezte meg.
-De ők nem beszélnének róla. És megnehezítené a dolgot az is, hogy nem hallanak és ne gyere nekem Dwalinnal!- nevettem el magamat a végére.
-Hát jó. A köveknek köze van a törpök és tündék közti ősi ellentétnek. Egyik azt mondja, hogy a törpök ellopták a kincsüket, a másik szerint a tündék nem voltak hajlandók megadni a jogos jussukat. Ha jól tudom, a fehér ékköveken vesztek össze.- mesélte el röviden, tömören.
-És miért olyan fontosak azok a kövek?
-Fogalmam sincs.- vont vállat- Erről vagy Thorint, vagy a tünde királyt, Thranduilt kérdezd.
