True friends

1K 75 4
                                    

Január

Korán kellett kelnem, ha nem akartam elkésni. Gyorsan összekészültem, halkan, hogy a tünde ne kelhessen fel, de mint tudjuk, remek hallásuk van. Felült a matracon, egy pillanat alatt kipattant a szeme és átöltözött. Én inkább elfordultam...
Az eltelt másfél hónap alatt hosszabbra nőtt, egyenes hajamat egy laza és igénytelen kontyba fogtam a tarkóm közelébe. Volt egy diy ötlet gyorsabb hajnövesztésre, amit ki szerettem volna próbálni. Be is vált, bár a végén úgyis levágatom. Ránézett, majd rám, aztán vissza a hajamra.

-Valami gond van?- kérdeztem álmosan.

-Hova készülsz?- szűkebbre húzta a szemeit, valamire gyanakodott.

-Hát.. suliba.- zavarodott pillantások- Iskola. Tudod, mi az?- erre meg a fejét rázta- Olyan hely, ahova az emberek tanulni járnak.

-Értem! És miért nem fésülködtél?

-Megfésülködtem.- összezavart.

-Megengeded?- felemelte a kezeit. Bólintottam.

Leültetett a földre maga elé, majd mögém térdelt. Kiszedte a kinyúlt hajgumit a gubancos tincseim közül, majd újra megfésülte a hajamat. Néhány tincset kiemelt a többi közül és lázas fonásba kezdett. Itt-ott parkettába, megint máshol megtekerte, vagy éppen halszálkában folytatta. Így, vagy úgy, de a végeredmény meseszép lett. Rögtön a tükör elé rohantam. Könnyek folytak végig az arcomon.

-Ennyire rossz lett?- lépett oda mellém.

-Nem-nem- szipogtam- Soha szebbet nem láttam. Kösz.

-Tudok valamit segíteni?- kérdezte finoman, mialatt leguggolt és magával szembe fordította a székemet, amin ülten.

-Nem hiszem.. talán azt, hogy elkezdesz gondolkozni azon, hogyan tudnánk visszajuttatni Középföldére.

-Jó. Addigis, elkísérhetlek ma, ha gondolod.- ajánlotta fel- Érdekelnek az itteni dolgok.

-Nem bánom, de csak akkor szólj hozzám, ha kettesben vagyunk, jó?- egyetlen szabály.

-Rendben.- kezet ráztunk, majd felkaptam a táskámat és indulásra készen elbúcsúztam apuméktól. Aznap ment anyu orvoshoz, újra, hogy mondjanak valamit és gyógyszert adjanak neki. Tiszta ideg voltam egész nap.

Beérve első órám töri volt, kedvenc szarkasztikus tanárommal. Legolas odáig meg vissza volt a mi múltunktól. Épp az I. Világháborúról beszélgettünk. Kövi órán témazáró lesz! szólt a tanár úr.
Második óra matek volt. A legutolsó padsorban ültem egyedül, így a tanár nem is figyelt rám. Legolassal levelezgettünk a pad alatt. Ő nevethetett hangosan is.. mázlista. Pedig amiket írt!

Mi az a négyzetre emelés?

Az amikor egy számot önmagával szorzol meg.

Mi az isten?! És nektek ezt tanítják?!

Látod..

Bezzeg nekünk hasznos dolgokat is tanítottak! Semmiféle négyzetre emelést! Még a neve sem utal arra, hogy mit kéne vele csinálni!

Mindenhol más fontos. Várj, amíg felírja a négyzetgyököt! 😂

A Valák kegyelmezzenek!

Nem is annyira nehéz! Megmutassam?

Ne merészeld!

A történelem hogy tetszett?

Ennyi ostoba marakodó embert még sosem láttam. Mindezt miért?

Én sem kimondottan értem, de mi emberek már csak ilyenek vagyunk.

Hát nem is lehet mindenki egy hegyes fülű tünde.

😂😂😂

Matek után dupla tesi jött, amit ki nem állhattam. Január van, tehát talajtorna. Jó voltam benne, de mindigis utáltam.
Osztályoztak.
Nekifutottam. Cigánykerék, bukfenc, gyertya, hátrabukfenc, fejenállás, mérleg állás, kézen állás, abból le hídba, felálltam, majd nekifutottam még egyszer, és egy utolsó tigrisbukfencre kerítettem sort. Az osztály tapsol, a tanár ötöst ad. Félre vonulok Legolas mellé. Ő felállt és előadta a padlón azt, amit én az előbb a szőnyegeken. Nagyon durva volt!
Angol órán sajnos figyelnem kellett, padtársammal és egyben a legjobb barátommal, Chris-el kellett feladatokat megoldanunk. Csak a barátom, nem a pasim.
A föcit végigunatkoztam. Nem volt mellettem szabad hely, tehát a tündének végig állnia kellett ha mellettem akart maradni. Nemsokára viszont ő is feladta és a hátsó sarokban leült.

Az ezutáni szünet volt életem legrosszabbika.

A folyosón mentem éppen informatikára, mikor szembejöttek a Clarkson ikrek. Két 12.-es fiú, akik baromi kigyúrtak, segghülyék és imádnak kötekedni. Most is ez történt. Vállal nekem jöttek. A mellettem álló Chris megfordult. Nem volt az az izompacsirta. Inkább az a csendes, vörös hajú, szemüveges srác, aki visszahúzódik és minden szabad percében gépezik, vagy olvas. Legolas hátrébb lépett. Egyenlőre nem akart közbe lépni.

-Kérj bocsánatot!- mondta határozottan, de amint az egyik megfordult, inába szállt a bátorsága. Odasúgtam Legolasnak, hogy keresse meg a töri tanárt és hívja ide, mert ebből bunyó lesz. Akkor már tudta, hogy hol van a tanári.

-Mi?!- horkant fel, mint egy primitív állat.

-Azt mondam, hogy kérj bocsánatot!- itt már elszállt a magabiztossága.

-Hagyd csak Chris! Túlélem.- csitítottam. Próbáltam menteni a menthetőt.

-Halgass csak a kis ribancodra!- vetette oda a tesója is. Na itt eldurrant az agya.

Nekik rontott, mire a falnak szorították és a földre dobták. Gyomron rúgtáj és ő összekuporodott. Egyikük lábát elkaptam egy rúgás közben, majd hanyatt borítottam. A másik pofon vágott, én padig a falhoz szorultam. Pár ütést kaptam a bordáimra. Behúztak egyet a képembe. Az orromból vér szivárgott. Ekkor jelent meg a töri tanár. Én még azért kaptam egy ütést a hasamba.
Tudtam, hogy a tanárúr vívni járt, és most is egy felmosó rongy rúdja volt a kezében. A két fiúnak rendesen ellátta a baját. Öröm volt nézni.

-Chris, szaladj le kérlek a tanáriba a 12.b osztályfőnökéért, jó? Hívd ide!- szólította fel a barátomat, amíg engem egy padra ültetett. Chris csak egy erősebb rúgást kapott, ő sokkal jobb bőrben volt- Szent ég, Nova, hát veled meg mi történt megint?- mosolygott rám, miközben egy zsepivel törölgette  a véres orromat.

Straight outta MirkwoodWhere stories live. Discover now