Csak szex?

JM - A múlt kalandjai

Zavartan forgattam a kezemben a hotel szobánk kártyáját. Egy szobába leszünk. Ehhez most a legnagyobb önuralmam fog kelleni. Próbáltam kerülni a tekintetét, hogy nehogy meglássa a vágyat és  félelmet a szemembe. Elmentem fürdeni, hogy ott hosszan, minden percet kiélvezve kényeztessem magam, hogy minél kielégültebb legyek. Amikor a meleg vízsugár körbe ölelte a testem, máson se járt az agyam csak Jungkookon. Azon, hogy milyen fantasztikus lenne, ha ebbe a pár napba megtehetném vele, amit akarok. Hogy végre a kezeimmel fedezhetném fel, a szememmel már oly sokszor bejárt testét. Biztos voltam benne, hogy nagyon finom és puha a bőre, ami alatt szexi, kemény izmai megfeszülnének, ahogy hozzá érnék. Talán még egy sóhajt is kitudnék csalni belőle. Addig izgatnám és tágítanám, amíg már kibuggyanna az előváladéka. Majd keményen és kíméletlenül betolnám a farkam, és eszméletlen tempót diktálva mozognék benne. Eltudom képzelni milyen szűk és forró lehet, a szűz kis segge. Biztos csodálatosan nézne ki, csapzottan, az élvezettől alattam vergődve. Vajon hangosan nyögné a nevem? ÓÓ, biztos igen... Minden apró részletet elképzeltem. Alig bírtam visszafogni a saját nyögésem, mikor elélveztem.

Amíg Jungkook lezuhanyozott, addig kipakoltam a bőröndből. Pár napig leszünk ezen a helyszínen, de már most látom, hogy éveknek fog tűnni. Próbáltam nem arra gondolni, hogy ő is lehet azt csinálja a zuhany alatt, amit az előbb én. Nagy volt a kísértés, hogy csak úgy rányissak és beálljak mögé. Vajon ő is akarná? Ekkor egy gondterhes sóhaj rángatott ki gondolataimból.

- Talán valami gond van? – kérdeztem, mert nem folytatta. Igazából végig csendes volt, mert volt egy kis vitánk Taehyunggal. Tae nagyon szerette volna, ha vele kerülök egy szobába, de nem akartam jobban elmélyíteni a köztünk lévő kapcsolatot. Nekem Jungkook kell. Pedig az idősebbel könnyebb dolgom lenne. Ő kapható lett volna mindenre. Mégis csak ritkán hagytam neki, hogy segítő kezet nyújtson. Már meg is vádolt vele, hogy csak kényszerből támaszkodok rá. Igaza van...

- Csak egy ágy van... - mutatott a franciaágyra. Hangja hirtelen rántott ki gondolataimból. Meglepődtem. Ez neki miért gond? Aludtunk már egyszemélyes ágyban is együtt. Persze, akkor még nem kívántam őt.

- Igen, de kétszemélyes. – próbáltam vele beszélgetni, de belül a vizes tincseit néztem, ahogy a vízcseppek a nyakán lefolytak, be a pólója alá, utat törve le a mellkasán keresztül egészen az ágyékáig. Nyilván ez nem volt a valóság, én még is újra és újra ezt láttam gondolatban. Tekintetébe rengeteg félelem volt, ami meglepett.– Vagy talán félsz, hogy rád mászok? – meglepődött. Muszáj volt nevetnem. Tehát nem ettől félt, pedig ettől kellett volna csak. El kellett terelnem a gondolataimat, ezért úgy döntöttem, inkább olvasok egy kicsit. De épp, hogy elkezdtem, megszólalt.

- Te mikor voltál utoljára nővel? – kérdezte szorosan mellém fekve. Zavarba hozott. Persze egy csábos mosollyal vette ezt tudomásul. Mindig élvezte, ha zavarba jöttem. Ettől pedig már is megrándult a cerkám. Elmormoltam egy imát. Miért kell ilyen kínos témákat megbeszélnünk. Pont most! Lassan ránéztem, de túl tisztán láttam azokat a vízcseppeket, ezért inkább levettem a szemüvegem. Lányok. Gondoljunk lányokra. Mikor is?

- Úgy rendesen? – kérdeztem, ahogy emlékeim között kutattam.

- Aham. – bólogatott kíváncsi szemekkel. Olyan aranyos, nyomban felfalnám.

- A debütálásunk előtt és kicsit utána. – emlékeztem vissza az első szerelmemre. Ő is ilyen édes volt, mint a mellettem fekvő nyuszi. - Nehéz volt megszakítani vele a kapcsolatot. Aranyos lány volt. – Nem folytattam, hiszen ő is tudta, amikor aláírtuk a szerződést a céggel, elfogadtuk, hogy nem lehet kapcsolatunk, amíg ők nem úgy ítélik meg, hogy hasznos a karrierünknek.

- És nem rendesen? – hajtotta a fejét a vállamra, miközben a szemembe nézett. Szívem hevesebben vert. Nagyon nehéz volt miatta koncentrálnom. Vajon direkt csinálja? Közben betolakodott egy emlék a fejemben, amikor otthon voltam és elmentem bulizni.

- Talán két éve, három. Egy buliba lekaptam egy kis csajt, de akkor még nem voltunk ilyen nagyon híresek. – nevettem. Ha most tennék ilyet, tuti, hogy ettől lenne hangos a sajtó. Végre kicsit eltávolodott. Fellélegeztem és szomorú is lettem. Fogalmam sincs, hogy mit akarok. Soha nem voltam még ennyire bizonytalan. Láttam, hogy gondolkozik. – És te? – kérdeztem, de valójában nem voltam kíváncsi. Lehet, hogy bántana, amit mond.

- Én a debütálás után, még titokban jártam az egyik osztálytársammal. – Juttatta eszembe, hogy abból mekkora balhé volt.

- Áh, igen, akiről a fotó is készült. – mondtam. Csak egy kép volt, amin csókolóznak a reptéren. Épp mentünk valami fellépésre, de akkor az armyk nagyon szomorúak voltak, hogy az ő szíve már foglalt.

- Vele még lefeküdtem, de ennyi. Annyira nagy balhé volt belőle, hogy utána nem mertem. – Nevetni tudtam volna, hiszen pontosan tudtam Jungkookie mennyire fél a lányoktól.

- Miért kérdezted? – ez viszont tényleg érdekelt. Miért volt ez fontos? Talán tudni akarta, hogy nem vagyok meleg?

- Csak mostanában gondjaim vannak. – vörösödött el és a kezeit bámulta. Persze... hazudj jobban...

- Nem áll fel? – Meglepett, hogy a hangom mennyire bunkó. Miért nem kérdezi meg kerek perec, hogy meleg vagyok-e? Ennyire zavarná?

- Inkább az, hogy mindenre feláll. – sóhajtott és ez meglepett. Tehát nincs hozzám köze. Kicsit megkönnyebbültem. Hiszen magam se tisztáztam még, hogy mi vagyok. Elsődlegesen a lányok érdekeltek, de a férfiak is elkezdtek tetszeni. Talán biszexuális vagyok? Vagy csak nyitott? Nagyon elkalandoztam.

- Hát, könnyíts magadon akkor... -Legyintettem a gondolataimat is elhessegetve. Próbáltam ismét olvasni. Nem tetszett ez a beszélgetés. Túl sok gondolatot ébresztett bennem.

- Azt teszem. Folyton, amikor csak egyedül maradok... de olyan, mintha felületi sebkezelés lenne. Kanos vagyok nagyon. – nézett rám könyörgő szemekkel. A nadrágom egyből még szűkebb lett. Hogy jutottunk ide? Egy ártatlan baráti lelkizésből, hogy lett ez a szexuálisan túlfűtött hangulat? Nyelnem kellett, mert a torkom teljesen kiszáradt. Nem tudtam megszólalni. Mit mondjak? Kisegítelek? Nem tehetem, ő még szinte gyerek. Tombolnak a hormonjai. Azt se tudja, mit akar.

- Ezzel mind, így vagyunk. – próbáltam mosolyogni, de a bennem lévő vágy elégedetlenül kiabált, hogy tegyek már valamit. Remegő kezekkel fogtam a könyvet. Jungkook átfordult, és szinte parancsra elaludt. Megkönnyebbülve raktam le az olvasmányom. Lekapcsoltam a kislámpát és próbáltam megfejteni magam. Mit akarok Jungkooktól? Hiszen mi nem lehetünk együtt. Azt hittem, csak arra vágyom, hogy kielégülhessek végre. De helyes, ha erre a legjobb barátom használom? Annyi kérdés volt a fejembe, annyi gondolat. 

Jungkook hirtelen felém fordult és átkarolta a derekam. Annyira egyszerűnek tűnt belemerülni az ölelésébe. Miért is nem hagyom? Régen se volt ez baj. Mellkasára hajtottam a fejem, és én is átkaroltam. – Szeretlek, kicsi Jungkookie. – suttogtam neki a sötétben. Nem tudtam honnan jött, de ha nem mondhattam volna ki, belehaltam volna. Apró csókot adtam a nyakára, amire egyből jólesően sóhajtott. Lassan engem is elnyomott az álom.