Kliséji románcok

Zavaros gondolatok

Mary Sue

Végre! A könyvtárba mehettem! És üres, és nem volt benne fenyegető személy, aki bántalmazna, vagy akaratom ellenére... brrr, nem, emlékezni sem akartam rá! Gyorsan be is vetettem magam a kortárs irodalomba, és egy novelláskötetet kerestem, amivel lefoglalhatom gondolataimat, a tízóraira csomagolt szendvicsem mellett. Persze, nem ment. Folyton az előző szünetek történései jártak a fejemben. Nem tudtam hová tenni a két srácot.

Krisztián egész egyszerűen kiakasztó volt. Hiába próbálok minél messzebb kerülni tőle, valahogy mintha az univerzum sem akarná, hogy elkerüljek a padtársaságából, bár őszintén szólva, az órákat még ki is bírom, főleg, ha nem piszkál közben, de legalább a könyvtárba nem teszi be a lábát többé! Mondjuk meg van a maga haszna, például ha nem említi meg ezt a Zita nevű lányt, valószínűleg sosem tudom meg, hogy létezik.

A két srác kakaskodásába nem akartam belefolyni, és igen, megváltásként érkezett kicsit, hogy Jusztin kihívott a teremből, vagy legalábbis azt hittem. Csöbörből vödörbe, ahogy errefelé mondani szokták, mert bár a teremben Szürke miatt értek a gyilkos pillantások, a folyosón mintha a pomponlányok akartak volna a tekintetükkel karóba húzni, amiért Jusztin hozzám szólt egyáltalán. Azt már meg sem említem, hogy utóbbiak létezése mennyire kiakasztó. Úgy tudtam, Magyarországon ez nem divat, vagy legalábbis nagyon kevés iskolában van ilyen, én bezzeg pont kifogtam azt, ahol vannak. És ahol pont olyanok, mint a korábbi iskolámban. Persze, valahol megértem, hogy nekik ez tök jó, mert így a plusz edzésekkel kiválthatják a testnevelés órák egy részét, és legalább nem kell napi szinten átvedleniük abba a kék színű izébe, amire úgyis ráveszik a fehér pólót és fekete rövidnadrágot. Ráadásul fel is léphetnek ezzel, na meg szurkolhatnak a meccseken a helyesebbnél helyesebb, edzett álompasiknak, de attól még én előre félek, hogy mi lesz, ha Jusztin esetleg máskor is megszólít? Pláne egy ilyen beszélgetés után, amit lezavart velem.

Mármint... ki az az idióta, aki beveszi, hogy kettőnk közül ŐT irigyelnék, ha én ölelgetném? Könyörgöm, én vagyok a könyvmoly, a "csúnya lány", akivel nem kéne a fiúknak foglalkoznia, én legalábbis totál meglennék nélküle, nincs az az elborult elme, aki bárkire irigykedne azért, mert én a közelében vagyok és ölelgetem. Ha az a csinos szőke csaj lenne, na, amiatt már lehet, hogy irigykednének sokan, vagy megállapítanák, hogy "hát igen, ők micsoda álompár", meg "filmbe illő". De én ezzel a szőke szépfiúval kapcsolatban maximum "A csaj nem jár egyedül" főszerepébe tudnám beleképzelni magam, és lássuk be, a valóság elég messze áll attól, hogy csak úgy beleszeret a csúnya és különc lányba a suli legjobb pasija. Szóval jobban járok, ha még csak nem is álmodok róla többé. Sem sárkánnyal harcolva, sem anélkül!

Miután Jusztin miatt nem sikerült semennyit sem haladni az első novellával, dühösen csaptam össze a könyvet, majd a helyére visszapakolva inkább egy verses kötetet kerestem, hátha a rímek kellően belemásznak a kobakomba. Persze, nem sikerült. Ugyanis nem Jusztin az egyetlen, akit nem tudtam hová tenni.

Igen, a kis szóváltásból Krisztiánról is kiderült, hogy nem veti meg a lányok társaságát, épp ezért jobb lenne, ha tőle is tartanám a távolságot, és nem csak amiatt, mert egy szexuális zaklatónak tartom. Elég ironikus, hogy pont ő közli velem, hogy vigyázzak magamra. Hát leginkább tőled kéne távol tartanom magam, te utolsó bunkó! Erre ösztönösen elnéztem a könyvtár bejárata felé, de úgy tűnt, nem jött utánam. A végén még kiderül, hogy tartja a szavát.

Nagyon jó új élmény lett volna magyarul olvasni verseket... ha tudtam volna figyelni rájuk. Ám ahogy befordultam a sarkon, megláttam azt az asztalt, amin tegnap Szürke aludt, és rögtön vissza is hátráltam. Elképesztő, hogy alvás közben mennyire kedvesnek és ártalmatlannak tűnt, ehhez képest ébredés után micsoda mocskos ragadozó vált belőle. Majd persze mindezek, és a "jótanácsa" után még beszélgethetnékje támadt. Persze, én voltam a hülye, hogy rákérdeztem erre a Zitára, de lássuk be, jobb, ha tudok róla, hogy kitől kéne tartanom a jövőben.