Csoda

Javíthatatlan

- Tom -

Olyan kellemes érzés fog el, ahogy Maggiet ölelem át. Ez nekem furcsa. Sehol nem éreztem még ilyen békét. Lassan már egy órája elmúlt éjfél és kezdenek lecsukódni a szemeim. Lenézek Maggiere, akinek már egyenletesen emelkedik fel-le a mellkasa, elaludt a karjaimban. Úgy volt, hogy kapok egy matracot, de jobban belegondolva így is teljesen megfelel. Egy mellettünk lévő pléddel betakartam magunkat, majd lassan én is elaludtam.

- Maggie -

Kinyitottam a szemem és a szobám megszokott bútorai helyett a tv-vel találtam szembe magam. Fejem valami puhán pihen és vállamnál egy kéz lóg. Mivan?! Lassan elnéztem oldalra közben azért imádkozva, hogy ne David legyen az. És nem ő. Tom szuszogott mellettem én pedig mellkasán aludtam ma éjjel.

A félhomályban tökéletesen ki tudtam venni a férfi markáns arcvonásait, kissé borostás arcát, keskeny száját és lehunyt szemeit. Egyik keze átölel míg másik a takaró alatt pihen. Haja kócos, arca mégis kisimult. Elég kellemes látványt nyújtott így a korai órákban (nem mintha máskor ne nyújtana)

Mivel nem akarom felébreszteni a mellettem alvó férfit, így óvatosan kibújtam a takaró alól és felálltam a kanapé előtt. Tom fordult egyet és a plédet átölelve szuszogott tovább békésen. Édes.

Én pedig beosontam a fürdőbe és beállva a zuhany alá magamra engedtem a hideg vizet. Per percig áztattam a testem, aztán a hajamat is megmostam. A tükörben nézegettem az arcom és örömmel konstantáltam, hogy bőrömről eltűntek a miteszerek, hála Samanthanak, a színházi sminkes csajnak és az ő csodaszereinek.

Szépnek is kell lennem most, főleg, hogy holnap egy halom kiváló színésszel fogok találkozni. Bármennyire is hihetetlen belegondolni mindebbe.

Miután lerendeztem a "tükörbe mosolygás gyakorlás" rituálémat felvettem a kedvenc bíbor köntösömet és a konyhába mentem.

Készítettem egy hagyományos brit teát magamnak és kimentem a kis erkélyemre.
Kora reggel volt, a nap is csak nemrég kelt fel.

Az egyik heverőre ültem le és a forró italt szorongatva merültek gondolataimba.

- Tom -

Kinyitottam a szemem és Maggie apró teste helyett a takarót ölelgettem. Valószínűleg előbb felébredt. Remélem nem vette rossz néven, hogy ölelkezve aludtunk az éjjel. Felkeltem és úgy döntöttem, hogy megkeresem elkezdtem járkálni fel-alá a házban, ami amúgy egyáltalán nem hatalmas, de nem találtam meg. Útban az erkély felé észrevettem, hogy a konyhában teához vannak előlhagyva hozzávalók. Kerestem egy csészét és csináltam magamnak egyet, majd az itallal a kezemben folytattam utamat az erkélyre. Maggie az egyik faláda szerű heverőn ült felhúzott lábakkal és ő is szintén egy csésze teát szorongatott.

- Szép reggelt! - köszöntem neki hirtelen, amitől ugrott egy aprót és a tea ráfröccsent a köntösére.

- Baszki! Ez még mindig forró! - kiáltott fel én pedig egyből a segítségére siettem.

- Vegyük le - mondtam a ruhájára célozva mit sem sejtve és már ki is kötöttem, mikor észrevettem, hogy nincs alatta pizsama.

- Tom nincs rajtam semmi!

- Aztarohadt, ne-ne ha-haragudj, nem is gondoltam csa-csak segíteni próbáltam - nyögöktem össze vissza, mert közben a ruhadarab lecsúszott Maggie vállán nekem többet mutatva a testéből. Bámultam pár pillanatig, majd végső próbálkozásképp kezemmel takartam el a szemem, mint valami szégyenlős kisiskolás.
Éreztem Maggie értetlen tekintetét magamon, majd kisvártatva megszólalt:

- Thomas William Hiddleston, te javíthatatlan úriember - nevette el magát hangosan én pedig előbújtam "rejtekhelyemről". Visszahuppant a heverőre és megpaskolta maga mellett a párnát. - Na gyere csatlakozz!

- Örömmel - mondtam még mindig felgyorsult szívveréssel és leültem mellé. Maggie egyből a vállamnak hajtotta a fejét, amitől kissé megnyugodtam és alig remegő kézzel beleittam a még gőzölgő teámba.