Csoda

Gyertyatartó?

- Maggie -

Tom kezével a derekamon vonultunk vissza az asztalhoz, ahol ott hagytuk szerencsetlen Benedictet. Persze, amint Tess meglátta, hogy Tom átkarol odajött hozzám.

- Remélem szereted, ha kihasználnak, mert ez sem lesz más - súgta a fülembe, amit Tom is hallott. Én összerezzentem  ő pedig megfeszült mellettem. Tess pedig, mint aki jól végezte dolgát dobott egy puszit Benedictnek majd kiment a barbol.

- Hát ő aztán egy igazán kiállhatatlan nő - állt fel B. az asztaltól.

- Hálát adok Odinnak, hogy a héten szabadságon vagyok - mondtam, mire Tom és Benedict összenéztek.

- Tökéletes - mondták egyszerre, én pedig nem értettem semmit, de rájuk hagytam. Talán nem kellett volna?

- Bocs, hogy félbeszakítom itt a nagy beszélgetést, de Mags hazavinnélek - állt mellénk Mike és tényleg kicsin múlt csak, hogy ne röhögjem pofán. /ez rím volt! igaz? ugye? eheheh/

- Köszönjük Mike, de nem szükséges - mondta neki Tom fapofával, de tudtam, hogy belül röhög.

- Igen igen, hazavisszük majd - szállt be a védelmembe Benedict is. Jut eszembe, őt még le sem csesztem! Na majd hamarosan...

- Maggie - fordult hozzám Mike. - Megígérted.

- Mike, azt mondtam, hogy ha olyan részeg leszek, hogy nem tudok járni akkor hazavihetsz, de mint látod... - mondtam miközben magamra mutattam.

- Rendben akkor majd találkozunk - közelebb lépett és szó nélkül a számra tapadt. Tom pedig kb ezzel a gyorsasággal fogta meg és vágta a falhoz.

- Ne játszódozz Mike! - mondta neki, mire a srác fogta a tárcáját és elhúzott.

- Aztarohadt - ennyi csúszott ki a számon, mire mindkét pasi elröhögte magát.

- Többször nem akar majd megcsókolni, ne aggódj - oh Tom mennyire nem ismered te őt...

Ezután visszaültünk az asztalhoz és hajnalig beszélgettünk. Közben Benedictet jól letoltam, amiért befolyásolta Tomot mire megígérte, hogy mikor megyünk a premierre ülhetek a repülőn az ablak mellett. Micsoda megtiszteltetés!

Ezután jött az ötlet, hogy sétáljunk a Temze parton, mikor feljön a nap.

- Menjetek csak, így is elég ideig voltam gyertyatartó - nevetett fel Benedict.

- Ugyan, lehet, hogy épp Tom a gyertyatartó - kacsintottam rá, mikor is összekacagtunk B.-vel Tom pedig elfogadva a kihívást csókot nyomott az arcomra.

- Lestoppoltalak! - kiáltotta, aminek következtében már fájt a hasam a röhögéstől.

- Oh a fenébe - csapott az asztalra színpadiasan Benedict. - Úgy látom ideje, hogy elkullogjak szégyenemben. Maggie, mindig öröm veled lenni - mondta, majd megpuszilta a homlokom. - Tom beszélhetnénk négyszemközt?

Tessék? Még miről titkolóznak? Vagy csak valami filmes dolog lenne az egész?

- Maggie nem bánod? - nézett rám kérdőn Tom, mire megingattam a fejem. - Kinn várj meg minket. Két perc.

Felálltam és kisétáltam. Szívem szerint pedig fogtam volna egy taxit és elhúztam volna valahova messze, de több mint biztos, hogy nem rólam van szó és csak félreértem, így vártam.

Két percbe sem telt bele mikor kijöttek az épületből. Benedict elköszönt, majd taxit fogott és elment. Tom pedig felém nyújtotta a karját, amibe belekaroltam és így sétáltunk ki a Temze partjára, hogy megnézzük a napfelkeltét.