Csoda

!2 nap!

- Maggie -

Hogy mondhatta ezt? Persze, majd mégegyszer lefekszem Daviddel és simán hagyom, hogy teherbe ejtsen, aztán még utána is vele maradok és megvárom, míg fullrészegen hazajön és szétver annyira, hogy elvetélek. Bravó Tom ez aztán kurva életszerű! Végig sem gondolta normálisan. Nekem pedig megint könnyek szöktek a szemembe. Kibaszott könnyek, ma már nem hagynak nyugodni!

Mikor bejöttem Tom vendégszobájába még hallottam, hogy Ben feláll az asztaltól és valamiért úgy gondolom, hogy nem megdícsérte Tomot, majd ajtócsukódás és elment. Őszintén szólva ideges lettem, hogy nincs itt. Nem szeretném, hogy Tom is átváltozzon egy dühöngő őrültté és megint egyedül legyek.

Pár pillanattal később halk lépteket hallottam a szoba irányába közeledni, amiben történetesen én voltam. Őszintén bevallom, hogy marhára megijedtem. Pár pillanattal később Tom óvatosan kopogott. Nem tudtam megszólalni, bár nem is akartam. Így visszatartott lélegzettel vártam, hogy kívágja az ajtót és elkezdjen ordibálni velem. Ehelyett csak halkan benyitott én pedig elfordítottam a fejem. Nem akartam látni az arcát. Nem akartam belenézni a szemeibe.

- Maggie - suttogta inkább csak magának, mint nekem. Nem moccantam ő pedig lassan kiment.

Belebújtam az ágyba és azt kívántam, hogy ma már ne kelljen többet sírnom.
Bár aludni sem tudtam...

- Tom -

Megálltam az szoba ajtajában, de Maggie egyből elfordította a fejét. Ja valószínűleg utál. Kibaszott jó. Én meg csak a nevét tudtam kinyögni ráadásul azt is alig hallhatóan. Talán még pár másodpercig, ha ácsorogtam így aztán úgy döntöttem inkább békén hagyom. Bevágtam magam a saját szobámba és ledőltem az ágyamra.

Mit csináljak?

Fogalmam sincs.

Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben mikor eszembejutott valami. Felpattantam, aztán rájöttem, hogy rohadtul éjjel van. Úgyhogy visszadőltem az ágyra és kínlódtam az alvással, de egy idő után feladtam. Hajnali 4 óra volt.

Felkeltem és amilyen halkan csak lehet kisétáltam a konyhába. Előszedtem egy piknikes kosarat és elkezdődött a meglepetés előkészítése. Csináltam a tegnapi csirke maradékából salátát, néhány szendvicset és limonádét, amiket szépen belepakoltam a kosárba. Felvettem egy inget és nyakkendőt kötöttem. Belenéztem a türkörbe és a két hatalmas táskát a szemem alatt leszámítva meg voltam elégedve magammal. Olyan 5 óra körül benéztem Maggiehez. Békésen aludt, szinte fájt a szívem, hogy fel kell ébresztenem. Kihasználva az alkalmat, hogy nem tud arcon csapni csak úgy megcsókoltam a homlokát.

- Maggie -

Valami kissé nedveset éreztem a homlokomon, majd egy simítást a karomon és valaki megfogta a kezem. Kinyitottam a szemem és Tom hajolt fölém, és kedvesen mosolygott rám.

- Jó reggelt darlin'! - mondta még mindig a kezem fogva.

- Jó reggelt Tom! - szólaltam meg kissé rekedt hangon, de viszonoztam mosolyát. - Hány óra van?

- Hajnali 5, van számodra egy meglepetésem! - mondta vigyorogva.

- Mondjuk egy bögre kávé? - néztem rá hunyorítva, mire felkacagott. Nekem pedig megdobbant a szívem a nevetése hangjától.

- Az is jár hozzá, de ez sokkal jobb! - mondta lelkesen. - Hamarosan indulnunk kell, úgyhogy kapj magadra valamit.

- Kapj magadra valamit - utánoztam, miközben ő elindult kifelé a szobából. - Hova megyünk? Jól kell kinéznem?

- Ugyan Maggie, ha egy zsákot húzol magadra akkor is jól nézel ki. Mondjuk, ha egy mód van rá akkor most ezt hagyjuk ki - kiabált vissza nevetve én pedig elmentem öltözködni.

Ez a nap eddig egészen tetszik és már csak két nap van a premierig!