Csoda

SURPRISE! or not V

- Tom -

Kínosabb már nem is lehetne. Az pedig egyáltalán nem könnyítette meg a helyzetem, hogy Maggie gyönyörű volt. Még ott az ajtók előtt kellett volna mondanom valamit, mielőtt a lifthez indulunk, de mit? Hogy bocs, amiért egy liftben akartalak megcsókolni, mert rámjött valami nyomorék érzés. Pedig nem is vagyok szerelmes...

Lassan leérünk a földszintre, ahol az étterem van. Mikor kinyílt előttünk a lift ajtaja egyből hárman indultunk el, aminek az lett a vége, hogy beszorultunk. Mindhárman elnyomtunk egy cifra káromkodást, majd nem messze tőlünk nevetés hangja ütötte meg a fülem.

- Ti aztán nagyon össze vagytok hangolódva - Chris, hát persze, hogy Chris.

- Hahaha nagyon vicces - mondtam és tolatni kezdtem, aminek következtében Maggie és Benedict szabad utat kaptak előre.

- Na gyertek, Elsa már az asztalnál van - mondta Chris a feleségére célozva.

Csendben haladtunk az asztal felé, amit most "testvérem" sem tört meg, biztos érezte, hogy nem klappol minden.

- Maggie, szeretném bemutatni a feleségemet, Elsát - szólalt meg Chris és rámutatott a nőre, aki jöttünkre felállt a székről. - Drágám, ő itt Maggie, Tom barátnő... barátja - javította ki magát diszkréten.

- Nagyon örülök a találkozásnak - hallottam meg Maggie hangját, amitől meggyengültem. Igazságtalan.

- Szintúgy! Végre van valaki Tom mellett! - mondta Elsa rám sandítva, mire megforgattam a szemem.

Helyetfoglaltunk az asztalnál. Maggie mellém ült le, amitől... hát mondjuk úgy, hogy pár kavics leesett a szívemről. Szembe velünk Chris és Elsa, az asztalfőre pedig Ben. Szegény, ma este duplán gyertyatartó lett.
Leadtuk az italrendelésünket és beszélgetésbe kezdtünk. Szóbajött a holnapi premier, London, Chris és Elsa gyermeke, egy adománygyűjtő szervezet stb. Kezdtünk éppen feloldódni, mikor Elsa mit sem sejtve Maggienek intézte a következő kérdést:

- Maggie! Mesélj magadról, mesélj az életedről! - megfagyott bennem a vér és Ben arcáról is lehervadt a mosoly. Mags pedig, hát teljesen ledermedt. Nem is reagált semmit, mire Elsa érzékelte, hogy biztos rossz pontot ütött meg.

- Maggie erről nem szívesen beszél, El - szólaltam meg végül, mielőtt beállt volna a kínos csend. Lassan felemeltem a kezem és Maggieére csúsztattam, ami az asztal tetején pihent!! Nem húzta el csak talán egy picit megrezdült, gondolom a meglepettségtől. Chris és Ben arca egyből felvidult, ám Elsa bűnbánóan nézett maga elé.

- Sajnálom Maggie! - nyögte ki, mire már Mags is felocsudott.

- Ugyan nincsen semmi baj - mosolygott rá és ettől felkúszott a hátamon valami melegség. - Színházban dolgozok már jópár éve Londonban - kezdte és elmesélte a munkabéli dolgait.

Nem sokkal később az ételt is kihozták és elhallgattunk. Valószínűleg, mindenki farkas éhes volt már. Én legalábbis biztos. Evés után még egy fél óráig borozgattunk, mert már igyis elszállt az idő. Lassan este 6 volt, ezért elindultunk a szobáink felé. Elhatároztam, hogy beszélni fogok Maggievel, mert egy: hiányzik, kettő: nem szeretem a kínos csendet. A lift felért az emeletünkre és a szobák felé vettük az irányt.

- Maggie tudnánk váltani pár szót? - kérdeztem tőle óvatosan, mikor Benedict bement a mi lakosztályunra.

- Persze, bejössz vagy mindenképpen a folyosón szeretnél? - nézett rám íncselkedve.

- Mi baj van a folyosóval? - kérdeztem és ezen már csak nevetni tudott. Elfordította a kulcsot a zárban és bement a szobájába.

Leült az ágya szélére és kíváncsian nézett rám.

- Nos? - kérdezte és szemében megcsillant valami, amit nem tudtam hova tenni és elakadt a szavam. Álltam előtte, mire odajött és egy puszit nyomott az arcomra. - Bármit akarsz mondani, részemről minden rendben - súgta a fülembe és átölelt. Dereka köré fontam a karjaim. Néhány perc múlva ellépett tőlem és egy mozdulattal kibontotta a haját. Féloldalas mosolyra húzta a száját és ennyit kérdezett:

- Megbontsunk egy bort?