9.rész "Hercegnőm"

900 62 2
                                    

Brandon Wish érintése...

- N-Ne szórakozz...-zártam össze a lábaimat.

A hirtelen jött mozdulat hatására meglágyult  Brandon Whish szorítása a karjaimnál és így kiszabadultam.

- Mi a baj szűzike?-mászott még jobban rám.

- Csak mássz már le rólam...-néztem félre zavartan.

- A lenti részed mást gondol szerintem.-mondta egy mosoly kíséretében.

Igaza volt...nem tudom szabályozni a testem minden egyes porcikáját..felizgatott...

- Csak lazítsd el magad.-válaszolt egy kis idő után.

E mondat után úgy tartotta jónak ha neki is lát rögtön. Újra lenyomott a testével és az előzőhöz hasonló pozíciót vettünk fel. Egyik kezét a derekamra tette a másikkal az arcomon simított végig. Beleborzongtam az érintésébe..fura és megmagyarázhatatlan dolgokat vált ki belőlem..én nem ilyen vagyok..

Gondolatmenetemből azt zökkentett ki, hogy Brandon lágy csókot nyomott az ajkaimra. Mire észbe kaptam már átkarolva feküdtünk egymáson. Mégis, hogyan történhetett ilyesmi? A csókok után lassan benyúlt a felsőm alá.

- V-Várj B-Brandon...-ziháltam miközben megszorítottam a karját.

A csók után lentebb húzta a pulóveremet és miközben simogatta a felső testem a nyakamat szórta tele apró csókokkal amiket halk nyögések kísértek az én részemről.

- Kérlek..-csuklott el a hangom.

Hirtelen megállt és leszállt rólam. Hátat fordított nekem majd felült az ágyam szélére az arcát a tenyerébe temetve.

- Brandon..én..-tettem a vállára a kezemet.

- Most elmegyek szívok egy kis friss levegőt.-állt fel hirtelen a kezemet ellökve.

- Várj már!-rohantam utána majd elkaptam a kezét.

Reflexszerűen maga elé rántott és nekidöntött az ajtónak míg a bal kezét a fejem mellé támasztotta.

- Én nem így akartam...-nézett rám csalódottan.

- Miről beszélsz?-néztem rá érthetetlenül.

- Sírtál közben.-sütötte le a tekintetét.

- Miről beszélsz?Én nem..-ellenkeztem, de ő letörölt egy könnycseppet az arcomról.

Észre se vettem...

- Majd jövök.-tolt gyengéden arrébb majd kiment a szobámból és a bejárati ajtón is kihalad becsapva azt maga után.

Fájó mellkassal rogytam le a földre. Mi volt ez az egész?.. Nem értem..Brandon Wish, hogy képes ilyen dolgokat kiváltani belőlem? Ráadásul ott van az a "Megszüntetem a fájdalmadat" dolog is amit nem tudok sehova se tenni.

Brandon itt hagyta a dzsekijét. Annyira sietett volna, hogy a nagy rohanásban elfelejtette? 

- Idióta...-mondtam halkan majd magamhoz öleltem a bőrdzsekit. Ez volt rajta az első napján is amikor először megláttam és nekem kellet őt körbevezetnem a hülye suliban...

Érzem rajta az ő illatát. Enyhe cigaretta szag, parfüm valamint dezodor illat áradt belőle. Ezer más illat közül is megismerem már...

Várjunk csak! Mi a szart csinálok?! Letettem a dzsekit a székemre majd pírral az arcomon belefojtottam magam a párnáimba.

Akkora egy idióta barom...utálom...utállak Brandon Wish!

Nem sok idő kellet ahhoz, hogy bealudjak. Fáradt voltam és felzaklattak a dolgok.. rám fért egy kis pihenés.

~~~~~~~~

Amikor kinyitottam a szemem Brandon feküdt mellettem. Ijedten ugrottam fel, de nem tudtam megmozdítani a kezemet ugyanis össze volt kulcsolva a mellettem fekvő fiúval.

Mégis mikor...-néztem furcsállóan mikor a fiú hirtelen jobban megszorította a kezemet.

- Bazdmeg...-mekkora erő van ebben a srácban?- Fent vagy?-tettem fel ezt az idióta kérdést...de most tényleg..

Természetesen nem kaptam rá választ. Mivel nem igazán tudtam mit csinálni így visszafeküdtem mellé. Fura ez a pillanat...az alvó Brandon teljesen másnak tűnik. A rövid pillái.. a sötét barna haja..a csontos arca. "Tökéletes pasi"-ez a legjobb jelző rá..mégis jót szórakozik velem a szemét. Nem fog megtéveszteni az biztos, előbb kell fel kelnie ahhoz, hogy velem szórakozzon.-mosolyodtam el.

Mi van hercegnő? Tetszik a látvány?-szólalt meg a "szobatársam".

- N-Nem...és örülnék ha végre elengednél. Kezd zsibbadni a karom.-nyújtottam ki a nyelvemet.

- Na persze.-puszilta meg a homlokomat.-Hozzá tudnék ehhez szokni.-karolt át.

- Én nem, szóval leszállnál rólam?-löktem el magamtól majd végre felültem.

- Gonosz..-ült fel az ágyamon.-Hé..ami délután történt az..-kezdte a kellemetlen témát.

- Felejtsük el, jó?-vágtam közbe.-Hiba volt és valószínű csak viccnek szántad. Fura humorod van, tudod?-nevettem fel.

- Nem igazán..-dőlt hátra ismét az ágyamon.

- Hogy érted ezt?-fordultam vissza.

Ismét felült és mélyen a szemembe nézett.

- Komolyan gondolom veled.-mondta szemrebbenés nélkül.

"MIVAN?!"


Vérszívó a sulibanWhere stories live. Discover now