Vérszívó a suliban

2. rész "A segítő"

Próbáltam ésszerű magyarázatot találni az újonnan érkezett osztálytársamnak. Nem találtam semmit. Ezzel a sráccal valami nem oké. Rossz előérzetem van.

Gondolatmenetemből a becsengő zökkentett ki. Az osztályfőnökünkkel lesz óránk. Elég életvidám, művészlélek és energikus nő. Sokszor tartom furának de ő az egyetlen tanár aki normálisan osztályoz.

-Sziasztok drágáim!-libbent be széles mosollyal az arcán a nem rég említett tanárnő-Nos mint már biztosan észrevettétek van egy új diáktársatok. Brandon Wish kérlek gyere és mutatkozz be a többieknek.-mosolygott az új fiúra.

Lassan felállt és kiállt a többiek elé. Várt pár percet, gondolom elgondolkozott mit is mondjon magáról.

-Brandon Wish vagyok. Barátaimnak csak Brandon de nem tartok igényt barátokra.-törte meg a csendet.

-Ez most valami vicc lett volna? Elég gáz vagy haver.-szólalt meg az osztály IQ bajnok sráca.

-Gyerekek nyugalom. Hm..mivel új vagy és nem tudod nagyon a járást kellene melléd egy diáktársadat aki körbevezet téged.
Mivel a DÖK-ös tanulónk ma hiányzik ezért kijelölök valaki mást.-síri csend lett a teremben. Senki se akar egy újonccal foglalkozni. Az előttem ülő lányok összesúgtak.
Lehajtottam a fejemet és kifújtam a levegőt.
Unalmasak az órák. Haza akarok menni. Még csak a második óránál tartunk de már elegem van.

-Te ott hátul.-mondta a tanárnő.
Te fogsz gondoskodni az új diákról amíg be nem illeszkedik.-hadarta a tanárnő.

Végül leült a Brandon Wish névre hallgató colos fiú.
Az óra hátralévő részében csak feküdtem a padon és unottan néztem ki az ablakon. Nagy valószínűséggel bealudtam mert az óra csörgésére keltem fel.

-Élsz még?-hallottam egy mély hangot előről. Felnéztem.
Az új diák állt előttem.

-Mit akarsz?-néztem rá értetlenül.

-Mi van?-lépett elém hirtelen.

Farkasszemet néztünk egymással míg végül újra meg nem szólalt.

-A tanár téged osztott be, hogy körbevezess.
Szóval még ma megjárhatnánk ezt a pöcegödröt.-húzta ki magát majd félrenézett.

-Ehh...engem?-álltam fel.

-Yah. Elkalandoztál vagy lassú a felfogásod?-hajolt közel.

-Nincs semmi baj velem!-hátraléptem.
Túl nagy a magasságkülönbség közte és köztem. 
-Mi a franccal etetnek téged, hogy ekkora vagy?-vettem fel félvállra a táskámat.

-Inkább te vagy a kurva kicsi.-jegyezte meg.
-Mindegy, még ma körbe kéne járni ezt a helyet.-ezzel a végszóval megindult az ajtó felé.

-Legalább megvárhatna őméltósága!-kiáltottam utána.

Ő erre csak hátrafordult és felmutatott egy könyvet amit előző órán olvastam. Miért van nála? Azt hittem, hogy... nem volt a táskámban. Brandon Wish után rohantam aki már az iskola udvarán nézelődött.
A keze után kaptam, hogy elvegyem a könyvemet de valószínűleg számított rám. Egy mozdulattal kikerülte a kezemet és elkapta a másik karomat. Reflexszerűen az arcom elé kaptam miközben próbáltam kiszabadulni a szorításából.

-Gyenge vagy.-lökött el majd az ölembe dobta a könyvet.

-Cseszd meg magad...-söpörtem ki a hajamat a szememből.
 Leporoltam magam és felálltam.

Az iskolai túránk első megállója a tornaterem volt. Brandon Wish egy unott sóhaj kíséretében követett engem és nézelődött. Nem hiszem, hogy ennyire unalmas illetve rossz társaság lennék már nem azért...

-Végül ez itt az ebédlő, az aula mellett jobbra.-fújtam ki hosszasan a levegőt mire végre végeztünk. Elszaladt az idő kicsit, a Nap lenyugvóban járt már és nem volt szinte senki se a folyosón.

-Nem hittem volna, hogy eddig tart ez az egész.-törte meg a csendet.

-Talán ha nem úgy sétáltál volna mint valami málhás szamár...-dünnyögtem halkan.

-Mit mondasz törpe?-lépett elém.

-Csak azt mondom hogy...-hangosabban kezdtem el beszélni majd lassan fölnéztem rá-TALÁN HA NEM ÚGY SÉTÁLSZ MINT EGY MÁLHÁ...-elcsuklott a hangom hirtelen.

Lehajolt hozzám és mélyen a szemembe nézett. Teljesen ledermedtem és nem tudtam mozdulni se. Hirtelen elrántottam a fejemet de ő visszafordította.

-Mit akartál mondani pontosan, törpe?-hajolt közelebb.

Szinte éreztem a leheletét az arcomban. Senki nem volt még ilyen közel az arcomhoz és alapjáraton nem szeretem ha néznek. Most nem tudok elfordulni, nem merek félrenézni, a testem forrósodik és egyre jobban érzem, hogy vörösödik az arcom.

-Értem. Akkor mindegy is.-lépett hátrébb
-Menj haza. Még a végén megerőszakol valaki a kis csajos gyenge testeddel.

Mégis mi a fene volt ez?...Nem értem mi ez az egész. Fáj a fejem, a testem szinte forró...-pár percig még álltam némán az ebédlő közepén majd végül én is hazaindultam.

"Lehet, hogy.."