8.rész "Fáj még?"

877 63 1
                                    

Halk nyögés után eltaszítottam magamtól Brandon Whisht. 

Magam sem tudom mi váltotta ki belőlem ezt a hangot vagy, hogy egyáltalán honnan jött...ahogy láttam őt is meglepte a dolog bár az ő arckifejezése hamar megváltozott.

- M-Mit bámulsz?-tértem ki előle.

- Mindegy.-ment fel a lépcsőn mintha semmi sem történt volna.

Az már biztos..kettesben maradtunk...Ő mégis olyan nyugodtan és otthonosan járkál fel s alá mintha otthon lenne. Azért álljunk már meg egy szóra...

- Nem kéne hazamenned?-néztem utána a lépcső aljáról.

- Sajnálatos módon megígértem anyukádnak, hogy vigyázok rád szóval..-csapta be maga után az ÉN szobaajtómat.

Mégis mit hisz ez a...

- Te seggfej takarodj ki a szobámból!-kiáltottam fel neki majd heves léptekkel megindultam felfelé a lépcsőn mikor megcsúsztam és bevertem az orromat.- Csessze meg...-fogtam rá erősen majd a következő pillanatban csak a lépcsőre eső vér cseppet láttam.

- Mit csinálsz már te hülye?-jött ki a nagy dübörgésre a szobámból Brandon Whish.- Hé minden oké?-hajolt le hozzám és felsegített.

Megijedtem..nem bírom a vér látványát még a sajátomét se. Remegtek a kezeim miközben leültem ismét a földre és próbáltam elállítani az orrom vérét.

- Te..-szólalt meg a fiú miközben leült mellém.

- Jól vagyok csak hozz egy zsebkendőt..lent van a..-mondtam halkan de a fiú szembefordult velem és ellökte a kezeimet a még kicsit vérző orromtól.-Most ne szórak..-néztem félre de úgy tűnik nem hatotta meg a dolog.

- Hunyd le a szemed..-zihált miközben szorosan magához húzott. 

- Ne szórakozz inkább..!-próbáltam kiszabadulni.

-Csak hunyd már le te hülyegyerek!-emelte fel a hangját.
Ez volt az első alkalom, hogy így rám förmedt..lehet a pillanat hevében vagy a vér miatt de engedelmeskedtem neki és elhallgattam majd becsuktam a szememet.

- Hallasz engem?-kérdezte.

- Igen..-válaszoltam egy szóval.

- Amit mos fogok tenni az lehet kellemetlen lesz, de hamar túl leszünk rajta.-magyarázta.

Épp kérdezni akartam, hogy ezt mégis, hogy értsem de hirtelen egy nedves dolgot éreztem az orromnál. Megijedtem...el akartam lökni magamtól de túlságosan nagyok az erőkülönbségek most..kinyitottam a szemem de nem láttam semmit,  a biztonság kedvéért rátette a tenyerét a szememre, hogy még véletlenül se lássak semmit. Mi ez az egész...?

- Basszus..-szólalt meg egy kis idő után.

- B-Brandon...-dadogtam halkan reszketve a karjaiban.

- Végre a rendes nevemen hívsz?-halottam ahogy hosszasan kifújja a levegőt majd levette a kezét a szememről.- Minden oké.Fáj még?-kérdezte miközben felém magaslott.

Mint kiderült nem csak állva de ülve is jóval magasabb nálam...lassan elengedtem a karját amit az incidens közben szorongattam.

Igen, de mit..-néztem fel rá kérdően.

- Mondjuk úgy, hogy "Megszüntettem a fájdalmadat".-kacsintott rám bátorítóan.

- Nem értem..igen valóban már nem fáj de..-álltam fel közben de az egyensúlyérzékem megakadályozott.

- Hé.-kapott el a derekamnál fogva, ágyékát a hátsómnak nyomva. Felszisszentem mire ő távolabb lépett egyet.- Béna...gyere.-mondta majd felkapott és elindult velem a szobám felé.

- Tegyél le!Egyedül is tudok menni!-kapálóztam dühösen.

- Hogy kinyílt a csipád hirtelen. Mi történt? A hercegnő nem szereti ha a karjaiban viszi őt a hős lovag?-tette fel ezt a metaforákkal teli kérdést.

- Ha te vagy az a bizonyos "hős lovag" akkor inkább passzolnám.-fordultam félre duzzogva.

- Megérkeztünk hercegnő.-dobott le szó szerint az ágyamra.

- Lehetnél óvatosabb is!Még a végén eltöröd az ágyam.-ültem fel lassan.

- Nem hiszem, hogy ennyitől összetörne a mélyen áhított trónod.-mosolyodott el.

- Szóval kövér vagyok?-vágtam zsebre a kezeimet.

-He? Ez most honnan jött?-nézett kikerekedett szemekkel miközben elengedett egy halvány mosolyt.

- Felejts el inkább.-pufogtam magamban.

- Ha azt szeretnéd, hogy eltörjön az ágyad ahhoz még híznod kellene jó pár kilót. Vagy akár más tevékenységet kéne végezned rajta, nem csupán csak alvást.-ült le az ágy szélére.

- Mivan?!-fordultam felé pirult arccal.

Hátralökött és felém tornyosult a hatalmas magasságával. Széthúzta a lábaimat az övéivel és ráfogott az oldalamra illetve a kezeimre, hogy ne tudjam megütni.

- Eresz el te seggfej!-kiáltottam rá de ő csak közelebb húzódott az arcomhoz majd megkerülve azt beleharapott a fülembe. Fel szisszentem és még jobban elvörösödtem.

- Ha szeretnéd megmutatom, hogy milyen gyakorlatokkal lehet átrendezni egy komplett szobát.-súgta a fülembe a maga mámorító rekedtes hangján...

Tudtam mire gondol..hogy a faszba ne tudnám...de ez nem történhet meg..

"Én még nem..."

Vérszívó a sulibanWhere stories live. Discover now