4 VS 7 (Blackpink/BTS ft. League of Legends FF.)

Jel

A fejem... úgy szédülök...

A látásom lassan vált egyre élesebbé, de mintha a bal szemem egy kicsit még sajogna is. Körbepillantottam: egy inkább komor város közepén ültem, egy vékony kis sikátorban. Mi ez a hely? Már álltam volna fel, de lépésekre lettem figyelmes, amiket vasszerű zörrenés követett. Meghúztam magam az egyik szemetesszerűség mögött, erősen figyelve a kijáratot. Nemsokára két középkori katonának öltözött férfi sétált el előtte lándzsával a kezükben. Mi folyik itt? Óvatos léptekkel suhantam a végéhez, majd kipillantottam. Egy kisebb tér, tele ugyanilyen emberekkel, zászlókkal és egyébmás fegyverekkel. Visszamentem ugyanarra a helyre, ahol magamhoz tértem. Hm... Az utolsó emlékem az az áramszünet. Nyilván belecsapott egy villám az házba, pont miközben... játszottunk. Nem, az nem lehet. Megint kikukucskáltam, most erősen koncentrálva a zászlókon lévő címerre. 

Akkor mégis igaz. Bekerültem a játékba. Itt vagyok Noxusban, Valoran legnagyobb és legagresszívabb birodalmában, azon belül is a fővárosban, ahol nem lehet konkrétan semmit sem csinálni, mivel itt minden sarkon őrök állnak, és itt még a legszerényebb lakás is komplett erődítmény. Mit tudok én itt kezdeni? Eddig leggyakrabban Bandlevárosi karakterekkel játszottam, mint Rumble, Lulu, vagy Tristana. Ha mondjuk hozzájuk kerültem volna, akkor még tökre el is tudnék igazodni. Habár már mentem pár noxusi karakterrel is, mint Leblanc vagy... Katarina.

Odaléptem az egyik tócsához, ami a tetőkről lecsöpögő vízből gyűlt össze. Belenézve kicsit meglepődtem: igaz, szinte semmi sem változott meg rajtam, max a hajam lett egyenesebb a megszokottnál, viszont volt egy óriási vágás a bal szememen. Klassz. Katarina lettem. Most mihez kezdjek? Először meg kéne találni az odúmat. Gondolom benne van minden cuccom, és egyértelműen nem nagyon tudnék azok nélkül mit kezdeni. De ha én egy ilyen orgyilkos lennék, hol laknék?

Óvatosan belerúgtam a szemetesbe, ami amúgy egy óriási vasláda tele bűzölgő hulladékkal. Rúgásom után két hangot hallatott: az egyik egy mély dübbenés a szemét felé, a másik egy kicsit magasabb hang, ami viszhangzott. Meg is néztem a bal oldalát. Egy csavar nagyon kiáll belőle. Igazából el tudnám képzelni, hogy Katarina ilyenekre vetemedik. Betoltam hát a kiálló darabot, majd a fal egy szisszenést követően... nem csinált semmit. Lassan nekitámasztottam a kezem, és még mindig nem csinált semmit. Erősebben megnyomtam, de nem nagyon reagált rá. Húzni is próbáltam, mire kicsapódott az egész oldala. Igaz, volt mögötte egy másik vasfal, de az csak a szemetet tartotta vissza, mivel egy kisebb lyuk van a szélén, amin én pont beférek. Bemásztam hát és egy kisebb lejtő után máris Katarina rejtekhelyén találtam magam.

Inkább egy pincének mondható kellemes kis helyiség tele különféle késekkel, mérgekkel és bőrszíjjakkal. Ott van a ruhám! Habár nem hiszem, hogy jól fog állni... kit érdekel! Egy ismerősöm se fog látni! Habár... ha én itt vagyok, akkor a többieknek is a közelben kell lenniük... vagy valahol máshol. Meg kellene őket találni...

Előtte azért még Katarinázok egy kicsit^^.

Fel is öltöztem: a pánt nélküli bőr-melltartóra felvettem a fekete dzsekit, amin nincs cipzár, sőt még a melltartó aljáig sem ér le. Felvettem a fekete nadrágot, a tüskés kovácsoltvas lábszár és alkarvédőt, hozzá egy pár ujjatlan kesztyűt, majd a combomra csatoltam a késtartó szíjat, megpakoltam magam még 4 nagyobb pengével, azután pedig elhagytam az odút.

Halkan és óvatosan osontam a városban, főleg vékony sikátorokon keresztül. Így lopakodtam, amíg el nem értem egy kisebb térhez. Egy nagy rakat őr egy félkört alkotva figyeltek valamit a  földön. Látszólag nem mertek nagyon hozzáérni, viszont az egyikük a kezébe tartott egy fekete pulcsit... ami pont olyan, mintha az én világomból származna. Oda is dobtam hát melléjük az egyik nagyobb pengém, ami beleállt a földbe. Erre felfigyelve engem is észrevettek.