My Valentine ~a.i.~

Epilógus 2, csak mert szeretlek titeket!

Újra itt, kis mocsingók...azaz kedves olvasók! Nem akartam, de megjött a kedvem, nesztek az alternatív befejezés :D Csak vagy két évet kellett rá várni, mi az? Én 17 éve várok egy szépcsávóra, aztán az se jön össze... Na mindegy. Remélem élvezkedtek egy sort és nem küldötök el megint a picsába :))

-Ashton bazdmeg, hülye vagy?-vágtam tarkón ahogy beért az ajtón.

-Mi a retkes halál, asszony? Csak most értem haza!-állt nekem.

-Te nekem csak ne álljál, mert...-gondolkodtam valami frappáns válaszon.-Mert csak ne, jól van?!-suhintottam meg felé a mutató ujjam.

-Mi a bajod van?-dobta le a cipőit és beljebb jött a lakásba.

-Te vagy a bajom! Meg hogy ilyen hülye vagy!-hisztiztem.

-Mer'?-vágta le magát a kanapéra.

-Mert mondtam neked, hogy 1 hónaposnak való pelenkát vegyél, bassza meg!-fogtam a fejem kétségbeesetten.-Mindjárt ide szülök, és nincs 1 hónaposnak való pelenkánk!-magyaráztam.

-Miután megszületik a kölyköm kéne még egy hónap, hogy jó legyen neki a pelenka, basszus! Nem ér rá?-nézett rám dühösen.

-Nem ember! Mert amilyen nyominger vagy, azt is elfelejted!-álltam neki.

-Hálátlan dög vagy! Megkértem a kezed, elvettelek, elvisellek és még gyereket is csináltam neked! Mit vársz még tőlem?

-Én megöllek! El akarok válni!-törtek utat a könnyek.

-Ezt mondtad tegnap is-forgatta a szemeit.

-Azt is komolyan gondoltam-húztam ki magam.

-És tavaly is-folytatta.

-Hülye voltam, hogy akkor nem cselekedtem-ültem le sírva az egyik fotelbe.

-És az esküvőnkön is ezt mondtad-forgatta a szemeit.

-Hjaj, ha akkor megszökök...-simogattam a homlokom.

-És akkor is elakartál válni, amikor még házasok se voltunk!-akad ki.

-Hej, azok a szép idők-nosztalgiáztam.

-Na haggyá'!-kezdte kapcsolgatni a posztokat a tévén.

-Olyan szar életem van!-szipogtam.

-Hallgassá' má'! Én szeretlek, kell ennél több neked?-mondta rám se nézve.

-Olyan kedves vagy!-álltam fel mérgesen és épp készültem elindulni a konyhába, amikor hirtelen megéreztem egy nyomást a hasamban.-Ash-fordultam felé.

-He?-kérdezte rám se nézve.

-Semmi-sóhajtottam és kimentem csinálni egy szendvicset magamnak. De egy idő után megismétlődött a nyomás.

-Drágám!-kiáltottam leülve egy székre.

-Igen?-dugta be a fejét a férjem.

-Megindult a szülés-mondtam teli szájjal.

-MIVAN?-nyíltak tágra a szemei.-Miért ülsz ilyen nyugodtan? Úristen! ÚRISTEN JÖN A GYEREK!

-Mert éhes vagyok-mondtam és felállva a újabb szendvicset kezdtem kenni.

-JÖN A GYEREK! SZÜLÜÜÜÜNK! JÖN A KICSI ASHTON!-ujjongott. 

-Aha, jó neked-mondtam, aztán újabb fájdalmat éreztem.-Nem akarlak megzavarni-néztem Ashra, aki vadul ugra-bugrált és épp posztolta Twitterre, hogy jön a gyerek-de kéne mennünk.