My Valentine ~a.i.~

0.7.

   Apu fáradtan ült le az asztalhoz.

-El kell mondanunk valamit-kezdett bele "szomorúan" Ashton.

-Leadlak titeket-dőlt hátra apám boldogan.

-Mi??-kerekedett ki Luke szeme.

-Nem bírom ezt tovább veletek csinálni. Nem illünk össze. Ez nem miattatok van, egyszerűn nincs meg köztünk a kémia. Meg amúgy a ti hibátok is, de mindegy-legyintett.

-Áruló!-háborgott Michael.-Nem dobhat minket! Mi dobjuk önt!

-Késő bánat gyerekek-vont vállat apám vigyorogva.-Sophia, tied a pálya.

-Hogy?-kerekedett el a szemem.

-Szerezz be pár magassarkút, pár szoknyát és inget és voálá! Tied a banda.-mutatott a négy szerencsétlenre, mintha egy fődíjat nyertem volna.

-Hurrá!-morogtam.

-Ennyi? Nem is ellenkezel?-méregetett apu.

-Neeeeem-húztam el a szám.

-Nem is kérsz cserébe semmit?-hunyorított.

-Hát izé....-néztem a fiúkra, akik lángló tekintettel méregettek.-Nem, nem kérek semmit.

-Ma nagyon különös vagy-nézett a szemembe.-De jó!-állt fel.-A papírok, amikre szükséged lesz, a szobádban van, ezekkel meg-nézett a fiúkra-csinálj valamit.

-Akkor nem lesz kaja?-kérdezte reménykedve Calum.

-Hát kaptatok volna, ha elsírjátok magatokat. De elég jól reagáltatok, szóval nincs vigaszkaja.-hagyott minket magunkra.

-Sophia...-kérlelt Mikey.

-Intézkedem-indultam el a hűtő felé. Már csak arra lettem figyelmes, hogy megemelnek és a levegőbe dobnak.-Kurva anyátok! Tesztek le!-visítottam.

-Az új menedzserünk!-éljenzett Luke.

-Nem sokáig, ha nem kerül le a lábam a földre két másodpercen belül!-fenyegettem őket. Mikor teljesítették az utasításom, végignéztem rajtuk. Egy vörös, aki szappant eszik, egy kínai, aki a teaforralót simogatja, egy szőke, aki Michael fenekét csapkodja és végül egy bozontos, aki a hűtőt ki-be nyitogatja. Mire vállalkoztam, te jó Isten?!