My Valentine ~a.i.~

1.2.

                 A srácok nem jöttek segíteni vacsorát csinálni, de mit is vártam tőlük. Persze én sem csináltam sok mindent, na jó semmit, ugyanis mikor anya látta, hogy a répát hozzávágom a falhoz, mert miért is ne, elküldött megteríteni , aminek meg az lett a következménye, hogy eltörtem négy poharat meg egy tányért. Szóval inkább anyám betessékelt a szobámba és szavaival élve, addig ki sem jöhettem, amíg " el nem hagyott a szerencsétlenség ".

        Kereken hétkor kopogtak az ajtón én pedig kifújva a benntartott levegőt, végignéztem magamon, s mikor nem találtam semmi kivetnivalót, mosolyt erőltettem magamra és beengedtem a vendégeket. Én tényleg megpróbáltam nem megremegni, amikor megláttam Ashton mellett a gyönyörű szőkeséget. Nem is tudom. Olyan tökéletesek voltak együtt. Én pedig a tökéletes pár egy tökéletes felére vágyom. Te jó ég! Undorító amit művelek. Abba kell hagynom! Inkább végignéztem a  többieken. Úgy látszik nem csak én öltöztem ki, mivel hogy a fiúkon elegáns öltöny volt, míg a lányokon, hát egy kicsit sokat mutató ruha. Legalább is mellettem. Én csak egy egyszerű fehér csipkés valamit öltöttem magamra, meg egy szandált. Talán jobb lenne, ha egy magassarkút húznék... Nem, így is jó lesz. Miután megnéztem magamnak Bryanát, Arzaylea következett. Ő se volt rossz, bár kicsit sok volt a smink és barna haja túlságosan is csillogott. Na jó, inkább abbahagyom. Ne ítélkezzünk elhamarkodottan. Lehet, hogy nagyon is kedves lányok és titokban állatokat mentenek meg és adományokat gyűjtenek.

-Gyertek be!-terelgettem őket a nappaliba.

-Miért mosolyogsz? Te nem szoktál csak úgy ni mosolyogni.-méregetett gyanúsan Micheal.

-Még egy szó és kiverem a fogadat!-sziszegtem.

-Ne ez a mi Sophiánk.-karolt át Cal.

-Három...-kezdtem el számolni, mire a kis kínai levette rólam a mancsát.-Szóval-vigyorogtam megint, mintha annyira örülnék a két hölgynek.-Nagyon örülök, hogy...

-Nem tetszik ez a szín-vágott a szavamba nyávogva Arzaylea.-Túl unalmas!-bökött a falra.

-Oh, és milyen lenne a nem unalmas?-vontam fel a szemöldököm. Luke könyörgően nézett előbb barátnőjére majd rám. Tudta, hogy a kis barna kezd felhúzni.

-Lehetne inkább eperpiros. Az olyan szép szín.

-Micsoda ötlet! Eperkés bútorokkal kéne kompenzálni. Förtelmesek ezek a kanapék!-sóhajtottam, mire a lánynak felcsillantak a szemei.

-Ugye? Örülök, hogy így gondolod-tapsikolt és én savanyú mosollyal néztem rá.

-Teljes mértékben egyet értek veled-vigyorogtam. Luke idegesen toporzékolni kezdett, a fiúk meg elhúzták a szájukat.

-Mi a baj, édes?-fogta meg Bryana Ash lábát. Kissé összerezzentem, de nem mutattam ki.

-Majd rájössz-puszilta meg kedvesen. Összeszorult a gyomrom és elfordultam.

-Kész a vacsi!-kiáltott fel anyu, mire mindenki felpattant. Még életemben nem voltam ilyen hálás anyunak és a főztjének.

 Míg a többiek csevegve helyet foglaltak, addig anyu kioktatott, hogy ő most magunkra hagy és gondoskodik arról, hogy se apám, se valamelyik bátyám ne zavarja meg a vacsoránkat, de ha bármelyikünk hozzá mer érni a festményéhez, akkor ő tudni fogja és abban az esetben imádkozzunk a "szánalmas" életünkért. Hevesen bólogattam és mikor végre valahára leülhettem az asztalhoz és ehettem volna, egy bizonyos személy megint elrontotta a nyugodt pillanatom.

-Milyen márkájú edények ezek?-nézegette Arzaylea a tányérokat és poharakat. Letettem a kanalam és mérgesen néztem rá.

-Véleményem szerint semmilyen, ezek csak egyszerű bolti tányérok-mosolyogtam vészjóslóan. Luke kikapta barátnője kezéből a porcelánt és valamit a fülébe súgott. A lány mintha egy pillanatra megértette volna a helyzetet, de aztán mégis kibökte.

-Rendes? Ez ciki-húzta el a száját.

-Tudod kedves-"bájologtam"-nekünk nem a szépség hanem a minőség számit. Ebben az esetben nem a márka vagy valami hasonló, hanem hogy szépek és már több éve egy sem tört el.

-De ez olcsó!-folytatta sipítva a barna, én pedig kezdtem felhúzni magam. Cal, Michy és Ash vigyorogva összenéztek, Bryana értetlenkedve figyelte a jelenetet, Luke pedig lehajtotta a fejét.

-Arzaylea, Arzaylea...-kopogtattam az ujjammal az államon.-Egy ilyen nevű híreséget sem ismerek. Mivel is foglalkozol?-kérdeztem és tudtam, hogy a legjobb helyen vágtam gyomron, ugyanis a lány nem volt híres, sőt, gazdag sem igazán. Ha Caltól jól hallottam, akkor Lukeal is csak azért van együtt, mert a fiúnak megvan mindene, amiről a lány valaha álmodott.

-Én...-dadogta a barnaság.

-Mindjárt gondoltam-álltam fel.-Hozom a pulykát.-indultam el, de még félúton visszanéztem-Luke, segítenél?

-Hogyne-állt fel és előttem elsietve beszaladt a konyhába. Mikor én is beértem egyből nekem szegezte a kérdést.-Rémes? Utálod? Megfojtanád egy kanál vízben?

-Igen, igen és igen-húztam el a szám. Az énekes lehajtotta a fejét.-Héj-fogtam meg a vállait, mire rám emelte a tekintetét.-Szereted?

-Én nem... nem is tudom.

-Mit nem tudsz?

-Ő az egyetlen, aki látja bennem a jót.

-Luke, tudod ő mit lát? A pénzt. Nem akarlak megbántani, de így van. Elszokta kérni a bankkártyád?-Luke csak némán bólintott.-Mennyit költ?

-1000 dollárt.

-Hm, az nem is olyan sok.

-Naponta.

-Mi? Luke! Azt hittem te ennél okosabb vagy!-erre a fiú meglepődve kapta fel a fejét.-Voltatok már randin?

-Persze hogy-húzta ki magát.

-Voltatok úgy moziban, hogy azt néztétek meg amit te akartál?-tettem csipőre a kezem.

-Nem-temette kezeibe az arcát.

-Úgy érzem én mindent elmondtam-kaptam fel a tálat az asztalról.-Ha neked így jó, akkor legyen. Ha azt  mondod, hogy neked ő kell, akkor mi elfogadjuk és tiszteletben tartjuk és erről saját kezűleg gondoskodom-azután otthagytam magára Lukeot, aki lehajtott fejjel emésztette a hallottakat. Mosolyogva raktam le a tálat, aminek Michela egyből neki is esett.

-Te bunkó barom! Használj kést! Ez undoritó-oktatta ki Cal.

-Hagyjá' má'! Éhes vagyok!-lökte meg Michy, mire verekedni kezdtek. Én pedig mint jó menedzser hagytam nekik és inkább röhögtem rajtuk. Ekkor jött be Luke is, aki kissé bágyadtnak tűnt. Leült Arzaylea mellé és töltött magának egy pohár vizet.

-Lukeici-bújt hozzá a barátnője-Nincs kedved elkísérni a mosdóba?-nyávogta, én pedig szín tisztán értettem, hogy a "mosdó" mit is takar magában.

-Kicsi csillag, ne is ábrándozz arról, hogy felavathatod a mosdót!-néztem keményen a szemébe, mire ő fülig pirult, azután inkább az ételnek szentelte dühös tekintetét. Mikor a húst döfködte, biztos voltam benne, hogy legszívesebben most engem szurkálna.

-Bryana-fordultam kedvesen a szőke lány felé.-Te még nem is mondtál semmit.

-Én, izé. Nagyon finom a vacsora.-bólogatott szerényen. Őszinte mosolyt villantottam rá.

-Anyukám érdeme. De te modell vagy, igaz?-kérdeztem, mire a szőke lány elpirult.

-Igen.

-Olyan kíváncsi vagyok-csillantak fel a szemeim. -Mesélj róla!-ezután én és Bryana hosszan kezdtünk el beszélgetni mindenről. Bár nem akartam, de megkedveltem. Nagyon is. És az egészben az volt a legrosszabb, hogy a barátjáról fantáziáltam. Ez nem helyes.