Two Step (Baekyeol EXO ff.) [BEFEJEZETT]

8. fejezet (Baekhyun pov.) BEFEJEZŐ

*Tíz év múlva*

Idegesen ülök be az autómba, majd a kulcsot a helyére dugva beindítom a járművet. Nem igaz, hogy Chanyeol megint elfelejtett elmenni az ikrekért a suliba. Ez már a héten a második alkalom... Yezi most hívott fel, hogy már fél órája ott ül a foci intézmény előtt, így gyorsnak kell lennem. Felbúgatom a motort, majd gázt adva, a suli felé indulok. Közben kikeresem a telefonomból Chan számát és megcsörgetem már ötödjére.

- Igen kicsim? - veszi fel nyugodt hangon.

- Nem felejtettél el valamit? - szólok bele mérgesen.

- Basszus az ikrek!

- Igen Chanyeol, már megint elfelejtetted őket! Most hívott a tanárnőjük.

- Sajnálom, csak nagyon belemerültünk egy projektbe... Indulok máris!

- Már úton vagyok, maradj a seggeden!

- De...

- Ne bosszants fel még jobban!

- Vezetés közben telefonálsz és mérgelődsz is? Tudod, mit mondtam erről!

- Jó, Park, nem kell a hegyi beszéd! Szia! - köszönök el, majd le is rakom.

Mindig a hülye terveivel és lehetőségeivel van elfoglalva. Néha még rólam is megfeledkezik, amit kezdek unni. Bő három éve már, hogy ismét feltétel nélkül tudok benne bízni, ami miatt a második esküvőnkön is túl vagyunk. Nem mondom, hogy nincsenek olyan pillanataink, amiben megtudnám őt fojtani, de azért szeretem. A gyerekek lassan cseperedtek fel, az ikrek tíz, Yezi pedig tizenöt éves. A harc már megkezdődött ellene, ugyanis nagyon erősen kamaszodik, ami a beszédstílusából nem, de a viselkedéséből kivehető.

Nagy fékcsikorgással parkolok le a suli előtt, mikor meglátom a gyerkőcöket az ajtón kijönni. Chinhwa éppen veszekszik a bátyával, aki a szemét forgatja a húgára kioktatásán. A nap huszonnégy órájában általában ez megy... A kislányom hátradobja szoros, lófarokba kötött, barna haját a vállán és karba teszi a kezét, majd kinyitja a kocsi ajtót.

- Szia, anya! - köszönnek egyszerre. Igen, ez néha ijesztő tud lenni...

- Sziasztok! Bocsánat, hogy későn jöttem, de apátok volt a soros és ismét elfelejtett titeket!

- Most komolyan? Szép! - durcizott be Chinhwa. Ő amúgy folyton harcban áll az apjával mindenféle téren, de egyébként imádja, s nagyon apás mindkettő.

- Éhen halok! - köti be magát Chunhee és nagy barna szemeivel rám néz, majd beletúr világosbarna hajába, amit az apjától örökölt, majd rám villant egy Park-os mosolyt.

- Le se tagadhatnátok - sóhajtok, majd előrefordulok és gázt adok.

- Hova megyünk? - kérdezi tőlem, lerakva az iskolatáskáját.

- A bátyátokért focira.

- Én is akarok focira járni - szólal meg Chinhwa, pár perc elteltével.

- Mondtam már, hogyha betöltötted a tizenkettőt, akkor járhatsz oda!

- De anyaaa!

- A bátyád is úgy jelentkezhetett!

- Anya, ugye nem felejtetted el, hogy öttől énekem van?