Two Step (Baekyeol EXO ff.) [BEFEJEZETT]

5. fejezet (Baekhyun pov.)

Nos, nem mondom azt, hogy nem hiányzik, de szükségem volt egy kis egyedüllétre, hogy mindent normálisan átgondolhassak. Nem ment volna úgy, hogy nap, mint nap látom. Szörnyű érzés az, mikor az, akivel évekig éltél, megcsal, aztán, mint egy kutyával játszik, s közli, hogy még szeret, de nem tudja mi lelte, mikor lefeküdt a kolléganőjével, ki ráadásul az unokatestvére. Már pár hónap azért eltelt, és mikor átvittem neki a gyerekeket tegnap, nem gondoltam volna, hogy komoly szándékokat lát bennünk ezek után, ám rá kellett jönnöm, hogy bizony de. Az anyukája rendszeresen, hetente háromszor látogat engem, és beszélgetünk, mi számomra nagyon meglepő, hisz' az én oldalamon áll, nem a fiáén. Igaz, ezt megbeszéltük már, csak furcsa.

Arról is beszámol nekem, hogy a férje beteg, amit Chanyeol nem tud, és a napokban elfajult az apósom az állapota, mi miatt bármelyik pillanatban meghalhat. Szerencsére egy kiváló orvosa van, aki már két éve életben tartja, de a súlyát csak ő érzi, meglepő, de fél. Igaz, attól még, hogy egyedülálló lettem három gyerekkel, szeretem Chanyeolt és bármelyik percben képes lennék mellette lenni, mikor szüksége van rám, illetve egy kis támogatással, mert a férjem volt... még mindig szeretem, de most bűnhődjön. Megbántott, nem is kicsit, ugyanakkor tudom milyen a személyisége, szóval... lehet túl korai volt elválni?

- Kislányom, tedd azt le légy szíves, és ülj le. Anya főzne - emelem le a kislányomat a székről, amire sikeresen felmászott. Na, igen... Ilyenkor jól jönne Chanyeol.

Pont kiemeltem a karomból őt, mikor a telefonom kezdett csörögni. Ideges pufogások közepette kapom a fülemhez, s ledöbbenek. A képernyőn Suho száma van...

***

Szinte futva teszem meg azt a pár lépcsőt a házba, folyamatosan a nevét hangoztatva, de nem érkezik válasz. Suho felhívott húsz perce, hogy nyissam ki az ajtót, aztán mikor bejött, közölte, hogy menjek, mert Neki rám van szüksége. Kettőt kérdeztem, mire az volta válasza, hogy elhunyt az apja, és mivel semmit sem tudott, nem bírt elköszönni tőle. Erre tessék, a ház üres, legalábbis a földszint. Őt ismerve, munkába temetkezik, vagy esetleg... visszament... Haeun-höz. Nem, Baekhyun, Chan azt mondta, hogy megbánta, és te bízol benne.

Miután bementem az ajtón, bezártam azt, hiszen jól ismerem Chant, ilyenkor ideges és esélyes, hogy inni megy.

- Chanyeol, az istenit, légy szíves adj egy jelet, mert kezdek nagyon megijedni! - ordítom torkom szakattából, miközben felrobogok az emeletre.

- Itt vagyok - hallom meg rekedtes hangját a földszintről, amire egyből visszafordulok, s miután az utolsó lépcsőfokról is leléptem, azonnal visszafordulok. Nem érdekel semmi, de tudom, milyen rossz apa nélkül. Őt nem pótolhatja senki más, mert fontos neked.

- Magamra hagynál? - kérdezi tőlem, mire nemlegesen rázom meg a fejemet. - Baek hagyj most békén... Egyedül kell lennem! - emelte fel a hangját indulatosan, miközben a konyhába sétált. Mi

- Chan kérlek, ne csináld ezt! Szörnyű dolog és teljesen átérzem, de...

- Mit érzel át? Hm? Fogalmad sincs mennyit jelentett nekem! Mikor anya megtudta, hogy meleg vagyok, csak ő volt nekem, mert mindenki más nehezen fogadta! Ő gondoskodott rólam, tanított meg egy csomó dologra és azt mondtam neki, hogy a bíróság után elmegyek hozzá, de nem mentem! - mondta kiabálva én pedig a sírás szélén álltam. Azt az embert, akit szeretek így látni egyszerűen szörnyű. Teljesen átérzem a fájdalmát és annyira szeretném enyhíteni, de nem, hagyja.

- Chanyeol én...

- Mit te? Nem látogattam meg a halála előtt, mert veled voltam! - mondta indulatosan engem pedig szíven ütött ez a mondat. Annyira fájt, hogy az én hibámnak állította be. Lesokkoltam és észre sem vettem, hogy kiment mellettem. Mikor észbe kaptam, rohantam ki, de a fej mellett megálltam.