Testőröm

PART 12

Elindultunk a reptérre.

Minden rendben ment. A Luton-i reptéren szálltunk le, tesómék sofőrt küldtek értünk. Mivel nővéremet nem akartam aggasztani,hogy valaki a nyomomban van, azt mondtuk neki, hogy Dávid egy barátom.

Ami tulajdonképpen igaz is. Jó volt együtt repülni, végig fogtuk egymás kezét, csókolóztunk. De ahogy megérkeztünk ez megszűnt.

Megérkeztünk a szállásra. Egy gyönyörű szállodában kaptunk szobát. Persze két külön ágyat. Erre azért oda figyeltek....

Felmentünk kipakoltunk, gyönyörű márványos fürdőszoba volt, és nagy gardróbszekrény. Mindig ilyet szerettem volna.

Ma este lesz a nyitó vacsi és holnap pedig 12kor indul a banzáj.

8ra el is készültem, Dávid már 6körül elment, az apukája is itt volt, és fontos megbeszélni valói voltak.

Egy elegáns piros csipke ruhát választottam. V kivágásút és egy piros tűsarkú cipőt. Nem volt túl kihívó pont megfelelt.

Kopogtak.

Tessék?-mondtam

-Elkészültél mehetünk? -kérdezte Dávid

-Persze.

-Aztaaaa. Nagyon szép vagy. -mondta

Közelebb jött, oda nyomott a falhoz és megcsókolt. Éreztem,hogy elönt a forróság ott alul.Felnyögtem,ahogy elkezdte a nyakamat csókolgatni. Hozzám nyomta férfiasságát. Ő sem nagyon bír magával.

Megfogtam férfiasságát. Lecipzároztam a nadrágját, levettem az övét. Lehúztam a bugyimat, felemelt. Köré kulcsoltam a lábamat és már bennem is volt. Gyors és intenzív menet volt. Lehetett kb 5 perc. Olyan heves volt, olyan keményen dugott, és az izgalom hogy sietnünk kell.

Gyorsan össze szedtük magunkat, megigazítottam a ruhámat és indultunk. Egy gyors csókot még kaptam a liftben. Belé karoltam, mert hát játszanunk kellett a szerepet. Csak hogy nem játszottunk.

Az a szerencsénk ,hogy a tesómék még nem értek oda. Nyugodtan leültünk a helyünkre. Voltuk kb 100an és ezek csak a közeli ismerősök. Holnap vagy 200-an leszünk az esküvőn.

-Hogy vagy? -kérdezte anyukám.

-Egész jól köszönöm, tanulok edzésre járok, megvagyok.

-Bár hiányoztok.

-Tudom, ne haragudj, próbálunk majd többször hazamenni. De nagyon sok a munka. De remélem Dávid vigyáz rád.

-Igen, persze, de az nem ugyanaz.(ha tudná,hogy mennyire vigyáz rám)

-Tudom, majd megpróbálunk gyakrabban hazamenni. -mondtam apukám

Oda mentem hozzájuk, és adtam nekik egy egy puszit.

-Akkor jó.-mondtam

Vissza ültem Dávid mellé, aki az asztal alatt megfogta  a kezemet.

-Megláttam,hogy István minket néz.

-Apukád tudja? -kérdeztem

-Igen tudja.

-És nem mondott semmit?

-Örül,hogy boldognak lát téged, de fél,hogy mi lesz.De egyenlőre nem mondja el a szüleidnek.

Nem mondtam semmit, csak összekulcsoltam a kezemet az övével.

Ezek után már nem sok minden történt. Vacsi ,beszélgetés és 1 körül már mentünk fel lefeküdni.

Lezuhanyoztam és befeküdtem az ágyba, Dávid követett. Este már nem történt semmi, a mellkasára borulva aludtam el. Rég nem volt is nyugodt álmom. Úgy éreztem,hogy minden rendben lesz.