Testőröm

PART 6

Már világos volt,mikor kinyitottam a szemem. Egyedül voltam.Dávid valószínűleg miután elaludtam átment a saját szobájába.

Bele néztem a tükörbe és láttam a lila foltokat az arcomon és a kezemen.Lezuhanyoztam és próbáltam alapozóval eltüntetni. Felvettem az edző cuccomat, és mentem le a lépcsőn, de Dávid nem volt a megszokott helyén, nem a konyhapultnál ült és gépezett. Nem láttam. Megcsináltam a reggelimet, csináltam egy turmixot, kiültem a kertbe a fotelre és néztem, ahogy a kutyák játszanak.

-Hol voltál?-kérdezte Dávid

Hogy került mögém, nem is hallottam?

-Lezuhanyoztam összekészültem és lejöttem, azt hittem,hogy mivel nem voltál már a szobában  te biztos este már vissza mentél a saját szobádba.

-Egész éjjel melletted voltam , elmentem lezuhanyozni és mire visszaértem te már nem voltál sehol.-mondta

-Bocsánat. Mehetünk futni?

-A tegnapi nap után biztosan akarod? Nem akarsz inkább pihenni?

-Nem, ez csak egy karcolást.

Rám nézett, és elment átöltözni. Összeszedtem magam, felvettem a cipőm és az ajtónál vártam.

Egy jó 6km-t futottunk, és nagyon jól esett. Nem beszéltünk közben, de lehet ő mondott valamit, de én annyira el voltam mélyedve a saját gondolataimban, hogy meg sem hallottam.Gondolkoztam azon, amit tegnap Gyuri mondott,hogy még él és megtalál.

Lehet el kellene mondanom Dávidnak , hátha tud segíteni, annyi ismerőse van...

De nem lehet, még a végén bajba sodrom, nem tudok róla semmit, lehet felesége és családja van.Nem szabad senkit sem belevonnom.

Délután a kertben tanultam, olyan szépen sütött a nap, ugyan hideg volt, de azért egy pulóverben kellemes volt.

Be esteledett. Dávid szólt,hogy el kell mennie, valamit elintézni, de két testőr itt marad és vigyáznak rám.Be engedtem őket a házba és én a nappaliban tévéztem. Az egyik testőr folyamatosan engem nézett, eléggé kínosat éreztem magam, inkább felmentem a szobámban.

11óra körül lehetett mikor fura zajra lettem figyelmes. Csörömpölés hallatszódott be az ajtón, kinyitottam, kimentem a folyosóra és lent láttam hogy a két testőr verekszik egymással. Gyorsan visszarohantam a szobámba kulcsra zártam és hívtam Dávidot. Nem vette fel, küldtem neki egy sms-t.

Elővettem a szekrényből a fegyveremet, amiről azt hittem,hogy már csak egyszer fogom használni, mikor mindennek vége lesz. Elrejtőztem az ágy alatt, bár tudtam az Elrabolva filmekből, hogy ez nem fog beválni, kibiztosítottam a pisztolyt és vártam. Kinyílt az ajtó , alig bírtam ki ,hogy ne sikítsak. Körbe körbe sétált, bement a fürdőszobába, majd egyszer csak megállt. És várt, én egy örökkévalóságnak éreztem. Hallottam,hogy lent kinyílik az ajtó, nem tudom ki volt , de tudtam,hogy az egyetlen lehetőségem ,hogyha sikítok.

Torkom szakadtából sikítottam.

Becsuktam a szemem, és mire kinyitottam az ismeretlen eltűnt az ágyam mellől. Lehet kiugrott az ablakon vagy lerohant.Kikászálódtam az ágy alól és elindultam az ajtó felé. De ekkor hallottam a folyosón,hogy valaki jön. Gyorsan elbújtam az ajtó mögé. Kinyílt az ajtó, feloltották a lámpát.

Kikukkantottam és a szívem hangosabban vert. Dávid volt az.

Leengedtem a fegyvert. Láttam Dávid hangjában a döbbenetet.

-Jól vagy?

-Igen, csak féltem.

-Meg sem kérdezem,hogy honnan van fegyvered.

Mi történt?

-Nem tudjuk még biztosan, de az egyik testőr meg akart téged támadni, és ezért a társát leütötte, miután ő nem esett egyből össze verekedtek. De végül a támadod győzött, de szerencsére a társa csak elájult. Nem tudjuk,hol van a másik, valószínűleg elmenekült. És akkor elmesélnéd,hogy honnan van nálad fegyver?

Nem tudtam mit mondani, annyira megnyugtatott a jelenléte, és olyan biztonságot adott. Oda szaladtam hozzá és átöleltem. Nagyon meglepődhetett, mert egy kicsit hátra lépett. De aztán vissza ölelt.

-Ne haragudj de erre szükségem van, el fogok neked mondani mindent, de nem most. Most csak ezt szeretném,hogy biztonságban legyek veled.

Elhajoltam tőle, és csak néztem.Vártam,hogy mond majd valamit de semmi. Közelebb hajolt hozzám és az ajkunk összeért. Még soha nem éreztem ilyet, olyan volt,mintha szikrázott volna közöttünk a levegő. Csodálatos volt, még jobban ölelt, a kezeimet a nyaka köré fontam. A kezei egyre lejjebb csúsztak. Már a fenekemet fogta, amikor hirtelen felkapott az ölébe. Szenvedélyes és kiszámíthatatlan volt. El vitt az ágyig, le tett én lefeküdtem, ő pedig rám feküdt. Húztam le a felsőjét , ő pedig a melltartómat kapcsolta ki, egy szempillantás alatt, le került rólam minden felül. Megláttam az izmos testét, voltak rajta sérülések, de tökéletes volt..

Nagyon kívántam.

De ekkor elhúzódott.

-Nem szabad ezt csinálnunk.A munkám vagy, ha nem lesz munkám, semmim sem lesz.

-Én semmi vagyok? Megkapsz engem.

-Más az életünk, más az életstílusunk. Az apám védi a szüleidet, gondolod ők örülnének ennek.

-Rendben, ha így érzed, akkor miért csókoltál meg?

-Mert nem tudtam uralkodni magamon, kívánlak. Azóta kívánlak,hogy megláttalak a reptéren. Úgy érzem,hogy vigyáznom kell rád, hogy melletted kell lennem mindig. Még nem éreztem ilyet.

-Én is kívánlak.

Közelebb hajoltam és megcsókoltam, visszacsókolt, de éreztem, hogy nem lehet.

-Nyugodtan menj el. Nem akarsz engem. Én akarlak, de békén foglak hagyni.Csak kérlek menj el.

-Beszéljük meg kérlek.

-Menj el, nem akarok most beszélgetni, egyedül akarok lenni.

-