Testőröm

PART 5

Mikor visszaértünk Dávid elment a konyhába az elsősegély dobozért, én pedig leültem a nappaliba a kanapéra és levettem a felsőm, de valahogy próbáltam takargatni magam.

Teljesen le kell venned a felsőd,hogy mindent el tudjak látni.-mondta

Nagyon kínosan éreztem magam, de le vettem. Még senki sem látta a sérüléseimet.

Láttam Dávid arcát,amint összerezdül.

Erre levette ő is felsőjét.

-Hogy ne érezd magad olyan rosszul.-mondta

Hosszú idő után megmozdult bennem valami, forróság öntött el, vágytam rá hogy megérintsem.

-Elég mélyek a sebeid, mikor szerezted őket?-kérdezte

-A nyár közepén.-mondtam

Eléggé gyanakvóan nézett, de lekezelte mind a hat sebet a hátam, és egyet a hasamon, amihez le kellett feküdnöm ő pedig mellém térdelt. Hiába voltak fájdalmain még is jó érzés volt,hogy hozzám ért.

-Kész.-mondta

-Most készítek neked egy teát, és lepihenhetsz.-mondta

-Nem lehet jön át két barátom segíteni gyakorolni a koreográfiát.-mondtam

-Gondolod jó öltet? Eléggé súlyosak a sérüléseit, és újra fel fog szakadni a seb.Nem hiszem,hogy ezt kellene ma.-mondta

-Kedves,hogy aggódsz és hálás vagyok,hogy segítettél ellátni a sebeimet. De ennél sokkal fájdalmasabb dolgokat éltem meg, és muszáj folytatnom az életemet.(amennyi még van belőle)-mondtam

-Rendben.-mondta

Elment hozott nekem teát, és utána leült a kanapéra elővette a gépét és dolgozott valamin. Én egy kicsit pihengettem megittam a teát. Majd néztem ki a fejemből. Nem gondolkoztam, csak egyszerűen kinéztem belőle.

Egy óra múlva kaptam egy sms-t hogy elindult Zoli és Peti.

Felmentem átöltözni, egy mini sortot vettem fel, hozzávaló sportmelltartót, ami ugyan kicsit sokat mutatott, de kényelmes volt, és egy hálós fekete hosszú ujjú felsőt ,és persze a kedvenc Adidas cipőmet.

A házban van egy edző terem és ott táncoltam régen mindig. Lementem elhúztam a függönyöket, gyorsan letakarítottam a tükröket.

Hallottam a csengőt, és már majdnem ott voltam, de Dávid hamarabb ért oda, kinyitotta és láttam a csodálkozást az arcán amikor két helyes srác ált ott.

Beengedte őket, de végig bosszús volt.

Megöleltem őket, és mondtam hogy menjenek az edzőszobába, mindjárt megyek utánuk.

-Szóval velük fogsz táncolni? -kérdezte Dávid

-Igen, ezer éve barátok vagyunk, és egész nyáron nem találkoztunk.Baj?

-Nem.

Erre ott hagyott és leült a nappaliban.

Egy jó két órát voltunk bezárkózva a terembe,  olyan volt mint régen.

Csak táncoltunk, új dolgokat találtunk ki, régi táncokat gyakoroltunk. Dávid néha bejött megnézni minket, egyszer éppen akkor amikor egy eléggé simulós volt a koreográfia. Kiviharzott miután meglátta.

Már kint esteledett 8körül járhatott. Peti azt javasolta,hogy öltözzünk át, és menjünk be az egyik kedvenc helyére táncolni.Sokat kellett győzködni, de végül bele mentem. A konyhában kivettem a hűtőből egy üveg fehérbort és vodkát, majd mikor elindultam felfelé a lépcsőn Dávid elém ált.

Azt hova viszed?-kérdezte

-Iszogatunk fent a fiúkkal,amíg készülődünk. Elmegyünk bulizni, de neked nem kell jönni, megbízhatsz bennük, vigyázni fognak és, van biztonsági őr a helyen.-mondtam

-Nekem dolgom van, de az egyik ismerősömnek szólok,hogy kísérjen el. Tudod ,hogy nem mehetsz sehova nélkülem.-mondta

Nem válaszoltam felmentem, és 2 óra alatt sikerült összekészülni, egy eléggé mini elől hátul kivágott ruhát találtak nekem a fiúk, ami miatt, gyorsan le kellett alapozni a sebeket.Szerencsére már profi voltam benne. Felvettem a kedvenc fekete csillogós magassarkúmat a hajamat begöndörítette Peti és a sminkemet Zoli csinálta,ami be kell valljam eléggé dögös lett. Mikor bele néztem a tükörbe nem is magamat láttam, és ezt imádtam.

A fiúk is összekészültek, és indultak ki a kocsihoz.

Miközben jöttem le a lépcsőn láttam,hogy Dávid kint beszél a fiúkkal. Egymásra néztünk és egy jó percig csak néztük egymást.

Majd láttam,ahogy végig mér és ebbe bele borzongtam.

Besegített a kocsiba és közben végig simította a kezem.

-Érezd jól magad, és vigyázz magadra...-mondta

Majd a fülembe súgta: Enélkül a sok smink nélkül is szép vagy.

Úgy tettem,mintha meg sem hallottam volna.Becsuktam az ajtót és indultunk.

Találkoztunk még néhány barátunkkal, és nagyon jól éreztük magunkat, ittunk táncoltunk, hülyéskedtünk.

De egyszer megláttam Gábor legjobb barátját a tömegben.Azt hittem a sok alkohol, így kimentem egy kicsit a levegőre.

De kinyílt az ajtó utánam, és kijött Gyuri.

Azt hittem képzelődök.Nem szólt semmi csak közelebb lépett hozzám, és még egyszer. Elakartam szaladni, de megfogta a kezem és a falnak szorított.

-Tudod,hogy ki küldött és mit akar.Tudja,hogy életben vagy és ,hogy haza jöttél.Nem tud senki megvédeni... Nem tudom ,mikor de el fog jönni érted.Figyelmeztetni jöttem téged.

-Engedj el, nem tudod mit beszélsz. Lelőttem.

-Tudod,hogy él. Mindig tudni akartam mi olyan különleges benned.-mondta

És egyre feljebb húzta a ruhámat, éreztem az ágyékát ahogy hozzám simítja.

Jól tökön rúgtam és mikor elengedett el akartam rohanni, de utolért, megfordított és arcon vágott. Oda húzott a falhoz, sikítani próbáltam de nem tudtam, éreztem ,hogy a telefonom rezeg folyamatosan. Ha elérném,tudnék segítséget kérni. De nem volt erőm. Éreztem,ahogy a vér folyik az arcomon, felhúzta a ruhámat, már éppen a bugyimat tolta volna le, amikor Peti és Zoli megjelentek.

Nem emlékszem mi történt, de a következő emlékem,hogy az ágyban fekszem és Dávid mellettem ül a székben. Otthon voltam a szobámban.

Mi történt?-kérdeztem

-Dávid mellém ült és megfogta a kezem. Szerencsére a barátod/barátaid időben értek oda, és nem történt semmi, de az az ember aki hozzád ért elmenekült. Haza hoztak, lefürdettek és most a vendégszobában alszanak.

-Ugye tudod,hogy melegek?Csak nem akartam elmondani, mert nem tudtam,hogyan viselkednél.

-Mondjuk ezt mondhattad volna, mielőtt megfenyegettem volna őket,hogy jobb hogyha egy ujjal sem nyúlnak hozzád.-mondta

Oda fordultam hozzá és rátettem a fejem a mellkasára és elaludtam.