19. rész

2.4K 93 2
                                    

Tudtuk, hogy Silas már nincs messze a háztól, ezért gyorsan felkészültünk. Elővettem egy fecskendőt és levettem egy kis vért magamtól. Mindenki kérdőn nézett rám.

- Ha kimegyek oda, akkor csak az Ősiek jöhetnek velem - mondtam A falka részéről csak elégedetlenkedést hallottam - Ezúttal nem engedek - feleltem majd átadtam a vérrel teli fecskendőt Oliviának - Ha nekem nem jönne össze, akkor add be neki te.

- Ugye tudod, hogy nem engedünk ki oda egyedül? - kérdezte apa

- Nem leszek egyedül - mosolyogtam rá - A világ legerősebb vámpírjai velem lesznek, plusz egy hibrid - kacsintottam Klausra

- És mi van, ha mi nem leszünk elegek? - kérdezte Klaus - Nem akarom még egy szerettemet elveszíteni.

- Klaus, te féltesz engem? - kérdeztem hitetlenkedve - Hol van az a Klaus Mikaelson, aki elébe megy minden veszélynek? Miért nem kezdesz el szónokólni, hogy a Mikaelsonoknál, de leginkább Klaus Mikaelsonnál nincs erősebb?

- Természetes, hogy féltelek - állt elém - A családomba tartozol.

- Tessék? - kérdeztem - Azt eddig is tudtam, hogy kedvelsz engem, de azt nem, hogy a családod tagjának tartasz.

- Mikaelson vagy - jelentette ki - Törődj bele! - majd elfordult

- Ez fura - méláztam Láttam, hogy a Mikaelsonok, anya és Ann sokatmondóan néztek egymásra. Valami itt nem stimmel. De nem tudtam ezzel most foglalkozni, mert Silas közeledik és most az ő legyőzése az első. Silas pedig meg is érkezett. Klausszal, Rebekah-val és Elijah-val a hátam mögött kiléptem az ajtón. Silas pár méterrel előttem állt pár vérfarkassal és vámpírral az oldalán.

- Végre megérkeztél - mondtam - Már alig vártam, hogy megszabaduljak ezektől - néztem hátra undorodva

- Amara? - kérdezte Silas is döbbenten Bólintottam - Honnan tudjam, hogy tényleg te vagy az?

- Már nem vagyok az a megszeppent, rémült szólgálólány, akit ismertél. A túlvilágon megváltoztam. Saját céljaim vannak - néztem a falkára Mindenki döbbenten bámult rám.

- Még mindig benne van - suttogta Bonnie

- De csak egy lelket érzek benne - mondta hasonlóan döbbenten Freya

- Ostoba módon azt hittétek legyőzhettek, de ti buta boszorkányok csak hozzásegítettetek a tervem megvalósításához - néztem rájuk - A rituáléval a hasonmásom lelkét öltétek meg.

Mindenki ledöbbent, sokakból fájdalmas nyögés vagy morgás tőrt fel. 

- Megszerezted az erőket - mondta ezúttal Ann

- Ha tényleg te vagy Amara, akkor bizonyítsd - szólalt meg most Silas Erre én egy kézmozdulattal kitörtem Damon, Elijah, Rebekah és Caroline nyakát, majd egy fehér tölgyből készült karót húztam elő. Klaus ledöbbent.

- Azt hittétek nincs több, ugye? - néztem rájuk - Nos ki szeretne előbb meghalni?

- Honnan van? - kérdezte Klaus és láttam a szemében a gyilkost Meg akar támadni, de persze én léptem először.

- Vegyél vissza, vagy Hope lesz az első, akit megölök.

- Te fenyegetni mersz? - kérdezte

- Kezemben egy fehér tölgy karóval, ami Marcel vérével van átitatva, igen. Fenyegetlek. Ennyire naívnak láttátok Emily-t? Azt hiszitek, hogy nincs semmi olyan a birtokában, ami megölhet titeket?

- Ő halott? - kérdezte és a szemében láttam valamit, ami kétségbeesésnek vagy gyásznak véltem

- Emily? - kérdeztem vissza Klaus bólintott - Igen.

A boszorkány és a vérfarkas 2 - A rejtélyes lányWhere stories live. Discover now