A két feladó

17.rész - Még szeretni akarom..

- Na ezt nem.. – nyúltam volna a tulajdonomért de a kezemre csapott és már az üzeneteimet böngészte, pontosabban az Oikawával folytatott beszélgetéseimet.. – Ehhez semmi közöd. – nyúltam újra a készülékért, de Daichi elkapta a kezem és dühösen beszívott egy mély levegőt.

- Mióta? – kérdezte morogva.

- Mióta mi? – kérdeztem vissza ő pedig élesen beszívott egy újabb levegőt és akadozva engedte ki.

- Mióta vagy vele együtt? – kérdezte szinte suttogva. Eltöprengve néztem magam elé.. Már február eleje van és én jóval karácsony előtt összejöttem Oikawával.. Még az ősz közepén talán..

- Körülbelül négy hónapja.. Vagy három és fél..

- És hogyan..? Miért?

- Mi csak.. – kezdtem volna de leintett.

- Hagyd. Nem számít. – dobta az ölembe a mobilt. Ez még is mit jelentsen? Barátok vagyunk, mi az hogy nem számít? Ő mutatta be nekem a barátnőjét, mondván, hogy barátok vagyunk szóval szerette volna ha megismerem, erre ha az én pasimról van szó, akkor nem számít?..

- Már hogy ne számítana? Ő a párom, te pedig a barátom vagy.

- Akkor miért nem mondtad el? Hm? Miért nem mondtad el hogy homokos vagy és hogy azzal az idiótával kavarsz? Ha annyira jó barátok vagyunk elmondtad volna, hogy buzi vagy. Megbíztál volna bennem annyira hogy elmondod.

- El akartam mondani, de ez nem olyan egyszerű mint ahogy képzeled. Sokáig én sem akartam beismerni. – suttogtam miközben ki pillantottam az ülések rései közt, hogy mit csinálnak a többiek, de szerencsére a fél csapat aludt, a többiek meg mással voltak elfoglalva.

- Nem számít. Adj egy kis időt és megpróbálok úgy tenni, mintha nem tudnám. – morogta mire döbbenten néztem rá.

- Ezt meg hogy érted?

- Sugawara.. – nézett mélyen a szemembe amitől görcsbe ugrott a gyomrom, már csak azért is mert nem a becenevemen szólított ahogy máskor. – Kedvellek, de gyűlölöm a melegeket. Belegondolni, hogy egy mosolygós, aranypofa végig mellettem ült a buszutakon, és mellettem öltözködött.. Együtt nyújtottunk nap mint nap és a szobámba is beengedtem.. Nem akarom tudni milyen perverz gondolatok cikáztak át azon a homár agyadon, és hogy hány vágyálmodban voltam én is egy szereplő.. Bár.. Az előbbiekből ítélve te a szépfiúkra buksz.

- Daichi.. – motyogtam elképedve.

- Fogd be. Nem érdekel a nemi beállítottságod, nem akarok hallani róla. Csak tegyél úgy mintha normális lennél, és akkor talán én is képes leszek elfelejteni ezt az ostobaságot. – fordult előre, ezzel nyomatékosítva, hogy vége a beszélgetésnek. Nem értem.. Daichi, aki annyira nyitott és sosem tör pálcát mások felett.. Miért mond nekem ilyeneket? És mi az hogy, normális?Mert szerinte én selejt vagyok? Egy genetikailag hibás selejt? Egy csomót viccelődött azon, hogy mi egy pár vagyunk, és hogy a többiek a gyerekeink, meg hogy Asahi és Nishinoya milyen aranyos, erre ilyeneket mond a melegekről? Miért?.. Daichira pillantottam és próbáltam elnyomni azt a keserű érzést a számban mert kezdett tőle felfordulni a gyomrom.. Szerelmes voltam belé.. Évekig csodálattal néztem rá és arra vártam, hogy észrevegyen.. Hogy ne csak barátként tekintsen rám.. Lehunyva a szemeimet engedtem el egy mély sóhajt, szarva arra, hogy talán még ez is zavarja a mellettem ülőt. Hagy zavarja, nem érdekel. Tudja csak meg mennyire szomorú vagyok.. Hogy mennyire fáj amit mondott. Legszívesebben ordítanék és tombolnék.. Sírnék az elvesztegetett évekért.. Szinte láttam magam előtt Daichi mosolyát és azt ahogy átkarolja a vállam.. Beharapva az ajkam nyomtam el az emlékeket. Nem akarok sírni.. Előtte nem. A sóhajtás még oké, de a könnyeimet nem mutatom meg neki.. Na akkor gondoljunk pozitív dolgokra.. Ma mi nyertünk.. És már nem kell kibékítenem Oikawát, hisz én is nagyot buktam ma.. És ahogy őt ismerem, ma már biztos nem lesz szex.. Azt akarja majd hogy sírjak és engedjem el Daichit. Hogy sírjam ki az utolsó reményszálakat is amiket eddig egy eldugott kis fiókban őriztem a szívemben. Az a telhetetlen barom mindent akar a szívemben. Az összes helyet ki akarja sajátítani és nincs okom megtiltani neki. Öleljen át, nevessen, nyafizzon, durcizzon, szeressen.. Mindent neki adok és mindent akarok. Hozzá akarok bújni és érezni az illatát és csak rá akarok koncentrálni.