A két feladó

7.rész - Tudom, hogy meleg vagy..

- Miattad egész este nem aludtam mert azon gondolkodtam, hogy hogyan tudnám túlélni az edzőtábort alvás nélkül.

- Oh..

- Ja.. Oh.. – fintorogtam amin a kasszában álló srác elmosolyodott. Kifizettem az összeget és haza indultam. – Amúgy miért hívtál?

- Csak jó utat szerettem volna kívánni.. De figyelj, nem muszáj ám Daichi mellett ülnöd.

- Mi? – kérdeztem értetlenül.

- Hát tudod.. Tényleg beszélsz álmodban. Pont ezért ha Daichi mellett ülsz, nem akarsz majd aludni, hiszen mi van ha megtudja a titkodat és ezzel tönkre megy a barátságotok.. De ha más mellett alszol és ő meghallja mit motyogsz akkor tuti előbb téged fog majd megkérdezni róla.. És akkor megkérheted hogy tartsa titokban.. – megtorpantam a lépcsőn és a falnak dőltem..

- Én egész este azon gondolkodtam, hogy tudnék aludni, te meg pár perc alatt előállsz egy ötlettel.. És még csodálkozol, hogy annyian utálnak.

- A végét nem igazán értem, de szívesen. – nevetett fel halkan.

- Ez tényleg jó ötlet, köszönöm. De te most kocsiban ülsz?

- Mi? Ja.. Igen, de ne aggódj ilyen egyfüles fülhallgató vagy mi a szösz van a fülemben amin telefonálok, szóval nem fognak megbüntetni. – csak pislogni tudtam..

- Oikawa.. Tegnap reggel óta semmit nem aludtam.. – magyaráztam el, hogy rohadtul nem értem miről beszél de nem is igazán érdekel. Én arra voltam kíváncsi hogy miért ül kocsiban korán reggel.

- Igaz is, bocs. Mindegy, csak azért hívtalak, hogy jó utat kívánjak.

- Kösz, de te miért ülsz kocsiban?

- Hosszú hétvégére haza megyek a szüleimhez.

- Oh.. – így már értem. – Te nem együtt élsz a szüleiddel?.. És tudsz vezetni?.. Várj már neked kocsid is van? – Oikawa szórakozottan felnevetett.

- Igen, igen és igen. A szüleim elég gazdagok.

- Így már értem. Szóval plasztikázták az arcodat.

- Mi? – kérdezte nevetéssel küszködve.

- Most növelni fogom az egód amit ritkán teszek szóval jól figyelj. Okos vagy, remekül sportolsz és most kiderül, hogy tudsz vezetni és gazdag családból származol. Valami bibi biztos van a gyerekes személyiséged mellett ami szintén nem számít defektnek, tekintve hogy többnyire még aranyossá is tesz téged, szóval.. Hogy néztél ki a plasztika előtt? Hatalmas orr? Netán elálló fülek? Vagy a száddal volt valami? Oh! Tudom már! Hatalmas elálló fülek, hosszú és széles orr, vékony csík száj és egy.. nem is inkább két szemölcs! Az egyik a homlokodon a másik a szád felett. – okoskodtam ki amin halkan nevetett.

- Nem plasztikáztattam magam. De csak hogy még inkább elalélj tökéletességemen, zongorázni is tudok. Meg hegedülni is.

- Zongorázni én is tudok.. Na jó az túlzás hogy tudok, de a Boldog szülinapot-ra még mindig emlékszek..

- Az volt az egyetlen amit megtanultál mi?

- Igen.. – motyogtam amin hangosan felnevetett.

- Majd egyszer mutasd meg.

- Meg a frászt. Viszont én megyek, jó utat a szüleidhez.

- Köszi, neked pedig jó edző tábort. – mondta amin elmosolyodtam éskinyomtam a készüléket...