Sugawara már cirka két éve sejti, hogy meleg. Ez akkor tudatosult benne, mikor legjobb barátja iránt mélyebb érzéseket kezdett táplálni. Azonban mindent felkavar, mikor Oikawa rájön a titkára..
Viszont egy kissebb ˝baleset˝miatt Oikawának esti száll...
- De őt is meg lehet érteni.. Da.. Öhm.. A srác aki tetszik neki..
- Akibe szerelmes. – javítottam ki amivel mintha szíven szúrtam volna..
- Szóval aki tetszik neki..
- Akibe szerelmes. – javítottam ki ismét mire megint összeomlott kicsit. Hazudnék ha azt mondanám nem élvezem, de valójában azért csinálom, hogy ne bízza el magát. Az a lány másba szerelmes és időbe fog telni mire elfelejti az a srácot.. Oikawa nehéz helyzetben van.. Kitartást te marha.. Kitartást..
- Úgy be akarok mosni egyet annak a srácnak.. – terült el a székén így csak nyakát láttam, de el tudom képzelni milyen arcot vág.
- Nem tehet róla, hogy Neko-chan pont belé szerelmes. – hívtam fel figyelmét a fontos tényekre, miszerint ez egy viszonzatlan szerelem. Előrébb hajoltam és megtámaszkodtam könyökömmel a padon majd fáradtan tettem tenyerembe az államat.
- Nem ez a probléma! – hajolt előre hirtelen Oikawa az asztalra csapva mire ijedtemben leharaptam a szívó szál végét.
- Mondtam hogy ne ijesztgess! – rúgtam bokán reflexből mire fájdalmasan felszisszent én pedig idegesen vettem ki számból a műanyagot.. Fasza..
- Iwa-chan, egyre durvább vagy.. – motyogta fájdalmasan. Jó talán ez tényleg erős volt. Ciccegve dőltem hátra ismét a székben és az ablak felé fordultam. Oikawa hangosan felsóhajtott. – Az a srác miért nem veszi észre hogy milyen elragadó Neko-chan?
- Ha észrevenné neked semmi esélyed nem lenne Neko-channál.
- Tudom, de akkor is zavar. Neko-chan már majdnem két éve szenved a viszonzatlan szerelme miatt.
- Két év? – néztem rá meglepetten. Bár én nyolc éve vagyok szerelmes reménytelenül.. De ha már években mérjük sors társnak számít. – Nehéz lesz meghódítanod.
- Nekem mondod? Bár.. Hülyeség de kicsit úgy érzem, hogy túl sebezhető.. Pont emiatt a két év miatt..
- Tehát vágyik a szeretetre. De ugye nem fogod ezt kihasználni? – kérdeztem kissé báty efektusban.. Bár nem ismerem a lányt, de mivel sors társ meg kell védenem. Még akkor is ha Oikawától..
- Dehogy is. – ingatta meg a fejét. – Türelmes leszek vele. – pillantott ki az ablakon és halványan elmosolyodott. Kész. Vége. Innentől Oikawa se kép se hang.. Azért kíváncsi lennék mi jár a fejében? Mármint oké, Neko-chan, ezt értem.. De az a pár közös emlékük vagy fantáziál?.. Mindegy. Csak ne törjön össze egyikőjük sem...
Sugawara szemszöge:
Йой! Нажаль, це зображення не відповідає нашим правилам. Щоб продовжити публікацію, будь ласка, видаліть його або завантажте інше.
Halkan sóhajtva vettem le az ingem. Nem gondoltam volna, hogy rögtön másnap elmegyünk moziba.. Pedig ma még be is kellene vásárolnom a hosszú hétvége miatt. Daichira pillantottam, aki épp ekkor hajtotta be táskájába az inget és a pólóját kereste.. Ó bazd meg miért van ilyen jó teste? Elkapva a fejem az arcomra csaptam mindkét kezem. Térj észhez! Ne fantáziálj!
