🔥12🔥

1.6K 94 18
                                    

\Pietro\

Felsprinteltem Evelyn szobájába. Csak annyit láttam, hogy a lány az ágyán ül, és sír. Papírok hevertek a földön, s némelyik egy kezdetleges arcot ábrázolt. Leültem Evelyn mellé.

- Nyugalom - suttogtam. - Nincs semmi baj. Itt vagyok.
Gyengéden simogattam a hátát. Megérkeztek a többiek is. Láttam, hogy Clint felvette a lapokat.

- Mi történt? - kérdezte Tony. Minden szempár Evelynre szegeződött.
- Csak egy álom volt - mondta halkan. - Nyugodtan visszamehettek.
- Mondd el mi volt benne. Időnk, mint a tenger - mondta Tony.
- Mintha már egyszer átéltem volna. Egy házban voltam és bejött egy férfi. Nem szólt semmit, csak megölelte a szobában tartózkodó nőt. Ám pár perc múlva megragadta a nő nyakát, és fojtogatni kezdte. Én meg csak álltam és nem csináltam semmit. Nem segítettem. Majd a férfi felém fordult. Az apám volt az. A többire már nem emlékszem.

Lassan átöleltem. Éreztem, hogy remeg az egész teste.
- Csak egy álom volt - mondtam. Ránéztem Tonyra, aki mintha szégyellte volna magát. Újra Evelynre néztem, s láttam, hogy már elaludt. Óvatosan az ágyra fektettem, /no nem úgy.../ majd elhagytuk a helyiséget.

- Lehet, hogy nem volt a legjobb ötlet ezt az ajándékot adnod neki - mondta csendesen Nat. Tony csak hallgatott.

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Reggelre már alig emlékeztem az álomra. Gyors öltözködés után lesétáltam a nappaliba. A többiek már ott ültek és beszélgettek. Jöttömre elhallgattak.

- Jó reggelt!
- Neked is - mondták. Olyan furcsák. Úgy néznek rám, mintha bármelyik pillanatban bekattanhatnék. Fogtam egy kiflit, majd leültem Pietro mellé.

- Mi ez a csönd? És miért néztek rám úgy, mintha bármelyik pillanatban felrobbanhatnék?
Semmi válasz. Megvontam a vállam, majd elhagytam s helyiséget. Utam az edzőterem felé vezetett.

Még úgy egy héttel ezelőtt Tony csinált egy üveggel elzárt részt, ahol nyugodtan "lángolhatok". Be is mentem oda, majd a tenyeremben megidéztem egy kis tüzet.

Bár egyszerű képességnek tűnhet, de én a tűzzel bármit tudok csinálni. Most például ahhoz, hogy vissza tudjak emlékezni a múltba, egy "képernyőt" formáztam belőle.

Mindem apró emlékfoszlányt felidéztem a gyerekkoromból, amik a tűzben lassan összeálltak. Láttam azt, amikor apámmal játszottam. Anyámat főzés közben. A képekből viszont még egy dologra rájöttem. Buckyt nem a Hydránál ismertem meg. Már azelőtt is részese volt az életemnek. Szinte majdnem az összes emléknél ott volt.

Éreztem a könnyeket a szememben. Mikor lecsordultak, egy gondolattal felronbantottam a képernyőt. Kiléptem az üvegfalak rejtekéből. Pietro az ajtóban állt, ahonnan teljesen jól látta az emlékeimet. Mármint azokat, amik a Hydra ellenére is megmaradtak.

- Mi bajotok van velem? - kérdeztem.
- Mindenki azt hitte, hogy talpig fegyverben fogsz megjelenni, és elmész megkeresni a testvéredet - felelte halkan.
- Nem keresem meg, mert nem is emlékszem rá! Azt se tudom, hogy néz ki!
Korábban már észrevettem, ha ideges vagyok, akkor a szemem vöröses lesz. Lehet van még egy eddig nem ismert tulajdonságom? Most is megtörtént.

- Vörös a szemed - suttogta. Sóhajtottam egyet. Lehunytam a szemem, majd mikor újra kinyitottam, már kék volt.

Most biztos valami mutáns szörnyetegnek tart. Inkább elfordultam tőle. Miért van az, ha valami jó történik velem, akkor rögtön elrontom? Először Bucky, most pedig Pietro. Miért?!

- Evelyn! Kérlek figyelj rám - állt elém Pietro. - Ugyan nem tartom jó ötletnek, de ha segítség kell, rám számíthatsz. Ott leszek veled minden egyes pillanatban!
- Nem kell ezt tenned - suttogtam. - Dehogynem. Hisz szeretlek - mondta. Az utolsó szótól borzongás futott végig a hátamon. Abban a pillanatban én voltam a legboldogabb a világon.
- Én is - suttogtam. Közelebb lépett. Remegve vártam, hogy mi fog történni. Senki sem akarta megzavarni a tökéletes pillanatot. Egyre közeledtünk egymáshoz. Vajon milyen lesz az első csók? Elfogom rontani? Vajon jó lesz?

Mikor már csak pár centi volt köztünk, éktelen fejfájás kerített hatalmába. Hallottam Pietro hangját, de nagyon távolinak tűnt. Egy emlék jelent meg a szemem előtt.

Anyám a földre hullott, miután az apám megfojtotta. Rám emelte a tekintetét, de semmi kedvesség nem volt benne. Elém lépett. Én hátrálni kezdtem, de a hideg falnak ütköztem. Csapdába kerültem, s közben az apám egyre közelebb jött. A derekán lévő övből egy kést húzott ki. Rémülten néztem rá.
- Ne tedd ezt apa - sikoltottam. Meg se hallotta. Mikor elém ért, én átbújtam a lába alatt, majd a bejárati ajtó felé kezdtem el futni. Ám az egyik játékomban elestem. Nem volt időm megfordulni. Éreztem, hogy a tompa kés belevág a hátamba. Fájdalmamba sikoltozni és sírni kezdtem. Valaki berontott az ajtón, és az apám elé állt. Nem tudtam ki az, de nagyon ismerősnek tűnt.
Sokáig harcoltak, de az ismeretlen végül megölte azt az embert, akiről azt hittem, hogy soha nem bántana. A látásom egyre homályosult. Láttam, hogy az idegen a földön fekvő anyámhoz lépett, majd magához ölelte. Sötétbarna haját az anyám vállába fúrta. Halkan nyögtem egyet, majd már semmire sem emlékeztem...

🔥🔥🔥

\Tony\

Mind a gyengélkedő előtt ültünk, s vártuk a csodát. De kezdjük az elején.

A nappaliban ültünk, amikor meghallottuk Pietro kiáltásait. Az edzőteremhez érve csak annyit láttunk, hogy Lyn sápadt arcal fekszik a földön, s Pietro könnyes szemekkel próbálja fölébreszteni. Bruce utat tört magának, majd Evelyn mellé lépett. Úgy döntött, hogy vigyük fel a gyengélkedőre, s most itt tartunk.

Végül egy negyedóra múlva nyílt az ajtó, s Bruce lépett ki rajta.
- Jól van? - támadta le rögtön Pietro.
- Igen. Egy emlékroham törhetett rá. Nem tudom mit látott, de nagyon felzaklatta.
- Mit tettem - suttogtam.
- Nem a te hihád - mondta Bruce. - Ha nem adod oda neki a levelet, akkor is elkezd emlékezni. A Hydra direkt törölte ki ezeket az emlékeket, de nem tudta örökre. S most újra megjelennek neki.

Az ágya mellett ültünk. Vártuk, hogy fölébredjen. Végül lassan kinyitotta a szemét.

- Végre - suttogta Pietro. Olyan tökéletesek voltak együtt.
- Mit láttál? - kérdeztem lassan.
- Azt amikor az apám meg akart ölni.

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Most nagyon belejöttem az írásba. Mármint ehhez van ihletem, de máshoz nincs... 😨😰

Na mindegy. Lehet, hogy ma még kaptok részt. Már annyira várom az utolsó részeket, hogy lekerüljön a testvérről a fátyol. 😍

Amugy lehet találgatni a kilétére. 😏

Szép napot!

Az ellentétek vonzzák egymást ✓Where stories live. Discover now