🔥5🔥

2.3K 116 17
                                    

\Evelyn\

A nap kitartóan sütött a szemembe. A fejemre húzott takaróval próbáltam védekezni ellene, de néhány rakoncátlan napsugár sikeresen megvakított.
Gyorsan fel is keltem, hisz visszaaludni már nem tudok. A szekrény előtt álva, azon töprengtem, hogy mit is vegyek fel. Tipikus reggeli gondolatok. Pár perc hezitálás után, végül egy ujjatlan póló, és egy rövidnadrág társaságában döntöttem.
Szupergyorsasággal felöltöztem. Az ágyam melleti kis asztálkán észrevettem valamit.
Egy rövid kis üzenet volt.

Evelyn!

Ha felkeltél, akkor gyere kérlek egy kis eddzésre. De előtte mindenképp reggelizz.

Steve

Hát jó. Kiléptem a szobámból. Útközben szereztem egy kiflit is. Mikor az edzőteremhez értem, halk beszélgetés ütötte meg a fülem. Kinyitottam az ajtót, majd be is léptem.
-Jó reggelt!
-Neked is Lyn.-felelte Tony. Leültem mellé, s közben tovább ettem a kiflimet.
A szivacson most épp Natasha és Wanda küzd. Mindketten ügyesek. -Hogy telt az éjszakád?-kérdezte Tony, ezzel kizökkentve a gondolkodásból.
-Sehogy. Nem tudtam aludni.
-Miért?
-Honnan tudjam? Nem vagyok alvásszakértő.-feleltem. Erre ő csak elnevette magát.
Eközben Wanda és Natasha végeztek.
-Helló Evelyn. Jó reggelt-köszönt Nat.
-Nektek is.
Körbenéztem a terembe, és más ismerős arcokkal is összetalálkoztam.
Ott volt még Clint, Steve és Pietro.
-Beszélhetünk?-kérdezte Tony.
-Ha nem az apámról van szó, akkor nem-mondtam. Tony bosszúsan felsóhajtott. Biztosan azt hitte, hogy, ha megengedi az edzést, akkor majd minden megoldódik. Lehet, hogy én veszem csak túl komolyan a dolgot.
-Meddig fogjátok ezt csinálni? - kérdezte Natasha.
-Én nem csinálok semmit. Evelyn az, aki jelenleg utál - mondta Tony. Valamilyen szinten igaza van, de akkor sem értem, hogy miért nem mondja el az apám gyilkosának a nevét. Nekem csak annyi kellene, aztán már nem is zavarom többet.
-De min vesztetek össze? - kérdezte Steve, aki akkor ért oda. Tonyra néztem, egy gúnyos mosollyal. Ő csak lesütötte a szemét.
-Az a baja a drága Főnixnek, hogy nem mondom el neki az apja gyilkosának a nevét.
Mindenki szinte egyszerre szívta be a levegőt. Ki akartam menni a helyiségből, de valaki visszatartott. Pietro arcával találtam szembe magam.
-Vezesd le a dühöd - suttogta, majd a szivacsra mutatott. Nyeltem egyet, majd bólintottam. Ilyen gyors ellenféllel még nem volt alkalmam harcolni. Lekaptam egy botot az állványról. Pietro is elvett egyet, majd elém állt. Gyorsan támadott. Alig tudtam kikerülni. Próbáltam én is bevinni egy-két ütést, de túl gyors volt. Inkább a védekezésre koncentráltam.

Ugyan én nem vettem észre, de a testem spontán kigyulladt. Már megint. Pietro hátrálni kezdett. Láttam a szemében a félelmet. Próbáltam leállítani magam, de a tűz eluralkodott rajtam. Pietro még mindig hátrált.
-Önts le! - kiáltottam neki, s reméltem, hogy értette azt amit mondtam. Az egyik sarokban volt egy vödör víz. Elszomorított a gondolat, hogy lehet miattam hozták be. De Pietro nem mert elég közel jönni. Tony felpattant a fotelből, s átvette a vödröt. Mellém lépett, majd a fejemre borította a vizet. Annyira kimerített a tűz, hogy a lábaim nem bírták el a testsúlyomat. Összeestem volna, ha Tony nem kapja el karom.
-Köszönöm - suttogtam.
-Minden rendben? - lépett mellém Nat.
Alig láthatóan bólintottam. Szomorúan néztem a már kevésbé rémült Pietrora. Elengedtem Tony karját, majd remegő lábakkal felé sétáltam.
-Sajnálom - mondtam, majd kiiszkoltam a helyiségből.

🔥🔥🔥

\Pietro\

Mi a fene volt ez? Nem szokásom félni, de most alig mertem megmozdulni. De nem is ez volt a baj. Hanem az, hogy leblokkoltam, s nem tudtam rajta segíteni. Csak álltam, s vártam azt, hogy mikor fogok meggyulladni. -Jól vagy? - kérdezte Wanda. Testvérem szemeibe néztem. Általában megnyugodtam tőlük, de most ez valahogy nem segített. Éreztem a mardosó bűntudatot, ami a szívemből indult, s behálózta az egész testemet. Leráztam magamról Wanda kezeit, majd én is elhagytam a helyiséget.

Sejtettem, hogy Evelyn visszament a szobájába. Lassan indultam meg, s közben azon gondolkodtam, hogy miként próbáljak meg vele beszélni.
Ahogy a szoba elé értem, hiába gondolkodtam, semmi használható mondat foszlány nem jutott eszembe.
-Evelyn, bemehetek?
Halk lépteket hallottam. Láttam ahogy a kilincs lassan lesüllyedt, majd még ennél is lasabban kinyílt sz ajtó. Az általában fénnyel teli szobában, most sötétség uralkodott. Evelyn könnyes szemekkel állt az ajtó mellett. Amint beléptem, be is csukta mögöttem.
-Miért jöttél? -kérdezte halkan. Az, hogy most ilyen volt, jobban megrémített, mint amikor lángolt az egész teste.
-Szerettem volna látni, hogy jól vagy-e.
-Nem félsz attól, hogy meggyújtalak? - kérdezte.
-Nem - feleltem. A hangom megremegett, de igyekeztem meggyőzőnek látszani.
-Ha Tony nem önt le, akkor már nem élnél - mondta, miközben a szemembe nézett. Tudtam, hogy igaza volt, de nem érdekelt.
-Nem baj, hogy ilyen vagy. Az alapján választok barátokat, hogy milyenek belül. Te egy segítőkész, kedves, jólelkü Bosszúálló vagy. Lehet, hogy sablonosnak tűnik ez a szöveg, de az igazat mondom.
Lecsordult egy könnycsepp az arcán, majd esetlenül átölelt. Megdermedtem egy pillanatra, de utána viszonoztam.
-Köszönöm, hogy elfogadsz - suttogta.

🔥🔥🔥

\Clint\

-Ugye nem mondtál neki semmit? - rohantam le Tonyt.
-Dehogyis! Hülye lennék megtenni.
-De azt tudja, hogy valaki megölte az apját?
-Igen - felelte. - De nem fogom elmondani neki. Akkor rögtön bosszút állna, és nem ölheti meg a saját testvérét...

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Hela!

Tudom, hogy rövid lett, de már így sokáig írtam. Remélem a vége eléggé felcsigázta az érdeklődéseteket. Vagy nem, de lehet azon gondolkodni, hogy ki Evelyn tesókája. Annyit megsúgnék, hogy fiú. 😘😂

\Essalar\



Az ellentétek vonzzák egymást ✓Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon