Nem szoktam beszélni a részek elején, de most muszáj lesz.
Az elmúlt részekből kissé hiányzott Pietro, amit pótolni fogok. Valamint azért késik/késett a rész, mert a Watty nem akarta, hogy megírjam.
Jó olvasást!
___________________
\Pietro\
Újabb küldetés. Szuper...
A quinjet magasan szállt a felhők között. Kaptunk egy fülest, miszerint újra látták Buckyt. Ugyan Tony nem nagyon akarta, de végül Evelyn is velünk jöhetett. Ami szerintem egy nagyon rossz ötlet.
Ácsi! Aggódok Evelyn biztonságáért? Olyan zavaros minden. Miért érzem azt, hogy a lány több számomra, mint egy barát? Egyáltalán mi az, amit érzek? Nem kerülhetek hozzá közel, hisz ő a tűz, s én hiába titkolom de félek tőle.
Olyan furcsa ez az érzés. Az egyik felem vidám, míg a másik szomorú, csak nem tudom, hogy miért. Ezt nevezik szerelemnek? Vagy az egy teljesen más dolog?
Félek, hogy valami történni fog Evelynnel. Igaz, hogy egy hónapja hallottunk utoljára Bucky felől, de attól még bármi megtörténhet. Mindenre figyelnünk kell, ha nem akarunk veszíteni.
- Min gondolkodsz? - kérdezte Evi.
- Rossz érzésem van a mai nappal kapcsolatban - feleltem lassan.
- Nem lesz semmi. Megnézzük a helyet, átkutatjuk, megkeressük Buckyt, elhozzuk magunkkal, meggyógyítjuk és kész!
- Bár ilyen könnyű lenne - mondtam.
- Ne legyél depis. Lásd pozitívan a világot.
- Ezt pont te mondod? - jött mellénk Steve is. Egy pillanatra összenéztünk, majd kitört belőlünk a nevetés.
- Csata közben is ilyen jó kedvetek legyen! - kiáltott hátra Tony. Ettől azonban csak még jobban nevettünk.
🔥🔥🔥
\Evelyn\
Mikor a quinjet a talajon volt, Bannert hátrahagyva szétszóródtunk. Kettesével láttunk neki a feladatunknak.
Pitrot kaptam meg társnak. Véletlen egybeesés. Annyira más. Az elején csak egy megértő barátként tekintettem rá, de most lehet, hogy több annál. De vajon ő is így érez? Biztos, hogy nem. Hisz fél tőlem.
- Itt vagy, Evi? - kérdezte halkan. Úgy látszik elbambultam.
- Persze - feleltem. Mi egy régi gyár romjai között sétáltunk. Kezd sötétedni. Már zavaró a csend, ami körülvesz minket.
- Nem tetszik ez nekem - suttogtam.
- Nincs más választásunk - válaszolta Pietro. A poros falmaradványok mintha csak mesélnének. Itt-ott vörös foltok tarkították a penészes köveket. Az egyik helyiségben egy műtőre lehetett ráismerni. Véres eszközök hevertek a padlón, mintha valaki gyorsan hagyta volna el az épületet.
A romok között egy poros fakeretet vettem észre. Kihúztam a törmelék alól. Egy harmincas éveiben járó férfit, s egy olyan 10 éves kislányt ábrázolt. A kislánynak hosszú szénfekete haja és gyönyörű kék szemei vannak.
- Ismered őket? - ért mellém Pietro. Éreztem, hogy egy könnycsepp csordult le az arcomon.
- Ez én vagyok és az apám - suttogtam.
Pietro nem szólt semmit, csak átölelte a vállam. Egy kellemes borzongás járt végig, de szinte észre se vettem.
- Ez nem gyár. Ez egy régi Hydra bázis. Itt is voltam. Ahol most állunk, ott volt a labor. Itt kísérleteztek velünk.
Minden emlék egyszerre ugrott be. A távolból mintha egy kiáltást hallottam volna.
- Ezt te is hallottad? - kérdezte Pietro.
- Igen - feleltem. Bekapcsoltam a fülesem, amit arra az esetre kaptunk, ha eltévednénk, vagy ilyesmi.
- Mi volt ez? - kérdeztem. Pár perc csönd. - Van itt valaki? Mondjatok már valamit!
- Tonyék fülese bedöglött - érkezett a válasz Bannertől.
- Elvesztetted őket? - kérdezte Nat.
- Nem. Az előbb még láttam, sőt hallottam is őket, most meg se kép, se hang. A nyomkövető is beadta a kulcsot.
- Rendben. Semmi esetre se hagyd el a helyed Bruce, oké? - mondtam a dokinak.
- Értettem, de te hová mész?
- Megkeresem Tonyt és a kapitányt!
🔥🔥🔥
\Tony\
Egész jól haladtunk addig, amíg Bucky meg nem jelent.
De mindent az elejéről.
Az épület mögött volt egy erdő, s nekünt azt kellett átkutatni. Nem nagy, csak pár négyzetméter. Még Steve is elviselhető, ami azért nagy szó.
- Szerinted megtaláljuk?
- Kit? - kérdezett vissza.
- A pápát! Szerinted? A te gyilkos barátodra céloztam.
- Szerintem ő fog megtalálni minket - felelte komoran. Remélem nem.
Ahogy a fák között lépdeltünk, úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Egy pillanattal később pedig egy bomba robbant tőlem, úgy 10-20 méterre.
- Hogy az a büdös...
- Hogy beszélsz? - szólt le Steve. Már megint kezdi.
Próbáltam kapcsolatot teremteni a többiekkel, de a füles bedöglött.
- Van valami sérülés a páncélon, Jarvis? - kérdeztem a mesterséges intelligenciát.
- Nem találtam semmit, uram.
Szuper.
- Megvagy kapitány? - kérdeztem. Semmi válasz.
- Steve!
Körbenéztem, de semmi. A kapitánynak se híre, se hamva. Kezdek aggódni. Majd a távolban felhangzott egy kiáltás.
- B*szd meg Rogers, hogy te mindig bajba kerülsz! - morogtam, majd a hang után indultam. Rossz érzés volt, se Steve nem szólt vissza a káromkodás miatt.
🔥🔥🔥
Hamarosan kiértem a fák közül. Az épület mögött találtam magam. A csillagok és a hold gyér fényénél egy alakot pillantottam meg. Az egyik sziklán egy kék, fehér piros ruhás test feküdt mozdulatlanul. Steve...
Már mentem volna oda, amikor egy mást is észrevettem. Egy fémkaru férfi járkált a kapitány teste körül. Mint a préda körül szálló keselyű!
Oda akartam menni, de valaki visszarántott.
- Csak én vagyok - hallottam meg Lyn hangját.
- Mit keresel itt? Hol van Pietro?
- Hallottam a kiáltást, s követtem. Pietro pedig elment megkeresni Bartont és Natashát, hogy aztán ide vezesse őket - mondta. Hmm eszes lány.
- Várjuk meg őket? - kérdeztem.
- Nem! Te innen, én hátulról támadok. Bekerítjük Buckyt, majd lefegyverezzük. Ha lehet ne öld meg - tette hozzá. Bólintottam, majd szétváltunk.
Azonban a tervünk, már az elején füstbe ment.
Folytatás következik...
🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥
Itt is a rész!
Kicsit érzelem dús lett. Na nem baj.
További szép napot!
/Hail Hydra!
आप पढ़ रहे हैं
Az ellentétek vonzzák egymást ✓
फैनफिक्शन(ÁTÍRÁS, JAVÍTÁS ALATT) ---••--- Evelyn Armstrong a Hydra kezei között nőtt fel. Még javában gondtalan gyermek éveit taposta, mikor a szervezet elkapta, s egy gyilkos robotot képzett belőle. Távol volt a családjától, távol a barátaitól. Azt hitte, h...
