🔥10🔥

1.6K 92 18
                                    

Ez az első "mérföldkövünk"!

A rész mellett, kaptok majd még valamit!

Jó olvasgatást! 😘

___________________

\Evelyn\

Halkan lopakodtam. Próbáltam Bucky mögé osonni, de a nagy óvatoskodás közben nem figyeltem, s rátapostam egy ágra. Persze Bucky azonnal meghallotta, és elállta a menekülés útját. Kösz, Buck. Rendes vagy!

- Úgy látszik mégsem haltál meg - mondta közömbösen.
- Mert nem is akartál megölni - feleltem. - Ha az lett volna a célod, akkor nem hagysz ott, hanem megvárod míg elvérzek.
- Jobb látni azt, hogy szenvedsz - suttogta. Nem válaszoltam. Ránéztem Steve mozdulatlan testére. Lehet, hogy a régi Bucky tényleg elveszett?

- Emlékezz! - léptem előre. - Emlékezz arra, ami voltál! Légy olyan, mint régen! Ha kell segítek! Mert Steve és én mindig melletted leszünk.

Én elsírtam magam, de Buckyból semmilyen érzelmet nem váltott ki a hegyi beszédem. Még közelebb léptem hozzá, de ő csak meglökött, minek következtében elvesztettem az egyensúlyomat. Próbáltam, de nem tudtam tompítani az esést, és a fejem bevertem egy sziklába. Miért vagy ilyen nehéz eset, Buck?

🔥🔥🔥

\Tony\

Lyn beszéde gyönyörű volt, csak épp nem ért semmit. Fájdalmas esés lehetett. Időközben Csipkerózsika ébredezni kezdett. Még szerencse, hogy Bucky ezt nem vette észre. Leginkább azért, mert Evelyn rugdosásával volt elfoglalva.

Csendesen és lassan a kapitányhoz osontam.
- Jól vagy? - kérdeztem suttogva.
- Volt már rosszabb is - sziszegte. Óvatosan felültettem, majd Bucky mögé álltunk.
- Olyanokkal kezdj ki, akik tudnak ellened harcolni - mondta Steve. Buck megfordult.
- Dühösnek tűnik - mondtam a kapitánynak.
- Fogalmatok sincs arról, hogy mibe másztatok bele - mondta Bucky. Egy ördögi mosoly húzódott az ajkaira. Éreztem, hogy itt valami nem stimmel. A hátunk mögöl felhangzott egy kiáltás. Ellenséges katonát lepték el a területet. Egy pillanatnyi elfordulás elég volt arra, hogy Bucky megszökjön.

Egy kék csík száguldott el az orrom előtt. Pietro. Mielőtt belevetettem volna magam a harcba látam, hogy Pietro a még mindig a földön fekvő Evelyn mellett térdelt.

🔥🔥🔥

Ilyen csatában sem vettem még részt. A katonák úgy özönlöttek, mint a csótányok. Volt azonban rengeteg kamasz is köztük. Azt se tudják, hogy miért harcolnak.

- Miért vannak ennyien? - kérdezte Nat.
- Fogalmam sincs - felelte Clint. - Viszont szörnyű, hogy ennyi gyermek van köztük. Fáj lelőni őket.

Igaza volt. Rossz érzés volt bántani őket, de ha nem teszünk semmit, akkor ők ölnek meg minket.

Időközben Evelyn és Pietro is beszállt. Láttam, ahogy együtt harcolnak. Kiegészítik egymást. Olyan furcsa a kettejük között lévő kapcsolat.

- Aranyosak, nem? - kérdezte Steve, miközben leütött egy katonát.
- Igen - feleltem. Legalább tíz katona vett körbe.
- Kell segítség? - nézett rám Steve.
- Megoldom. Beszéljük meg fiúk - fordultam az ellenség felé. Ám azok egyre közelebb jöttek. Lőttem, aminek hatására, mind a tíz katona kifeküdt.
- Jót beszéltünk - mondtam.

Éles sikítás hatolt a levegőbe. Egyszerre mindenki megdermedt. A drága Bucky visszatért, s elfogta Evelynt. Ó hogy ezért én mennyire meg foglak ölni...

Pietro mozdulatlanul feküdt a földön. Ugye nem...?
Wanda fejében is ez játszódhatott le.

- Engedd el, Bucky! - kiáltotta oda neki Steve.
- Ugyan miért tenném? - kérdezte. - Mert a barátaid vagyunk - felelte Lyn. Alig lehetett hallani a hangját, de így is értettük.
- Nem ismerlek titeket!
- De ismersz - mondta Evelyn. - Csak kutakodj az emlékeid között.
Azonban Bucky nem akart kincskeresős játékot játszani. Helyette inkább félrelökte Evelynt.
A kapitány pajzsa "véletlenül" elszabadult, s fejen találta Buckyt. Ám ez neki meg se kottyant. Majd egy füstbombát dobott a földre, amitől 2-3 percig nem láttunk semmi, de neki elég volt arra, hogy megszökjön. Megint...

🔥🔥🔥

\Pietro\

Éktelen fejfájásra keltem. Csak annyira emlékszem, hogy valami nehéz dolog csapódott a kobakomnak. Már a quinjet fedélzetén voltam.

- Végre felkeltél - szipogta egy hang mellőlem. Wanda borult a nyakamba. Kicsit elszomorodtam a gondolatra, hogy nem Evelyn ölelget éppen.

- Nincs semmi baj - suttogtam a testvérem fülébe. Éreztem, hogy még erősebben szorít magához. Kellemes...

- Pár perc és leszállunk! - kiáltott hátra Tony. Szuper!
- Mindjárt jövök - mondta Wanda, azzal eltűnt. Helyette viszont érkezett más. Evelyn telepedett le mellém. Egy vágás éktelenkedett arcán, de összességében jól volt.

- Jobban vagy? - kérdezte.
- Persze. Ne engem félts - mondtam. Erre csak elmosolyodott. Pár perc elteltével tényleg földet értünk. A landolás után volt egy kis keveredés, így mire feleszméltem, Evelyn már elment mellőlem. Olyan, mint egy árnyék...

🔥🔥🔥

\Evelyn\

Furcsa ezt kimondani, de az edzés lenyugtat. Ráadásul fejleszteni kell magam. Bucky túl könnyen elkapott. Nem kérhetem mindig a Bosszúállók védelmét.

Újabb- és újabb csapásokkal ajándékoztam meg a gyakorló bábúkat. Valamint a képességemet is próbálgattam. Leginkább azon ügyködtem, hogy letudjak állni a tüzzel. Nem kéne elszabadulnom, mert akkor nagy gáz lesz.

Olykor-olykor Pietro is jött gyakorolni, de általában egyedül voltam.

Hallottam ma reggel, hogy Tony szervez egy bulit. Nem sok kedvem van elmenni, de elutasítani sem akarom, még megharagszik rám.

Muszáj lesz elmennem, de mit vegyek fel? Mert ugyan van egy ruhám, de az vajon jó lesz egy ilyen alkalomra? Mondjuk, ha megkérem Natashát, hogy segítsen, akkor biztos könnyebb dolgom lesz. De vajon miért most szervez bulit Tony?

🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥🔥

Na akkor a beígért "ajándék".

Igazából annyi lenne, hogy a tizenötödik rész lehetne rendhagyó.
Felsorolok nektek témákat, s azok közül kellene választani, hogy miről szóljon.

1. Halloween
2. Karácsony
3. Testvéri szeretet
4. Buckys pillanatok /amikor Evelyn szerelmes volt belé/
5. Betegség

Szóval akkor szavazzatok!

Szép napot!

/Éljen a Hydra!/

Az ellentétek vonzzák egymást ✓Where stories live. Discover now