19. // Június 21.

33 1 1
                                    

Sokáig nálunk volt Sharon, eléggé kiismertük egymást. Telefon csörgésre keltem, de mikor láttam, hogy Noel az, nem akartam felvenni. Nem hagyta annyiba, többször is hívott, de csak az ötödiket vettem fel.
-Végre már.-könnyebbült meg.-Lena beszélnünk kell.
-Okés. Gyere át, beszéljük meg.-mondtam, majd kinyomtam a telefont, és felöltöztem. Egyáltalán nem érdekel, hogy mit fog mondani, fogalma sincs arról, hogy mennyire szarul esik, hogy megcsókolt. 5 perc után megszólalt a csengő, ennek hallatára elindultam ki a szobámból, de anya ajtót nyitott Noelnek.
Amikor megláttam akkor jöttem rá mennyire is hiányzott valójában.
-Istenem.-sóhajtottam fel, majd nem bírtam tovább.
Leszaladtam az emeletről, és Noel karjaiba ugrottam, szorosan magamhoz öleltem, és ő tartott a karjaiban. A dereka köré fontam a lábaim, és úgy szorítottam, mint még soha.
-Sajnálom, hallod.-motyogta a fülembe, majd még közelebb húztam magamhoz.
Minden bánatom elszáll, amikor meglátom Noelt, egyszerűen lenyugtat a jelenléte. Karjaiba felvitt az emeletre, azon belül a szobámba, és lábával berúgta az ajtómat. Lassan letett az ágyra, majd elengedtük egymást.
-Azt hiszem, el kell mondanom az igazat.-guggolt le elém, majd mélyen egymás szemébe néztünk.
-Miről beszélsz?-fucsáltam a dolgot.
-Teljesen magamnál voltam, tudtam mit csinálok, tudtam hogy mit teszek Natalival, és tudtam, hogy akarom azt a csókot. Nem a piától volt.-rázta meg a fejét, és végig a szemeimet fürkészte.
-A-azt akarod mondani, ho-hogy te?-dadogtam, majd bolintott.
-Hogy én?-vigyorgott.
-Te többet érzel irántam?-rándult görcsbe a gyomrom, és felnevetett.
-Nem, egyszerűen csak megtörtént, ezt akartam. Nem a pia a hibás, hanem én.-mondta, mire nagy sóhaj hagyta el ajkaim. De nem a megkönnyebbülés, hanem inkább az a "a francba" sóhaj.
-Akkor jó.-vigyorogtam, miközbe belül valami olyan rosszul esett.
Megsimította az arcom, majd felemésztettem azt a csókot, amikor az arcom után nyúlt és közel hajolt, ugyan így. De most nem csókot, hanem egy gyengéd homlokpuszit kaptam. -Imádom amikor a homlokomra adsz puszit.-mosolyogtam rá, és szemléltem a barna szempárt.
-hűség.-mosolygott, majd ajkaimra nézett.-az pedig szerelem lenne.

VisszafojtvaWhere stories live. Discover now