7. // Június 18.

42 1 0
                                    

Reggel eszméletlen későn kelltem, fél tizenkettőkor nyitottam ki szemeim, majd a telefonom vettem el az éjjeliszekrényemről. Messengert nyitottam meg, és láttam az ujjabb üzeneteket Noeltől, megnyitottam.
N: Lena bocsáss meg, kérlek
N: Lena hallod ne csináld ezt nem érdekel Natali a húgom vagy
N: Lena találkozzunk, meg kell beszélnünk ezt
N: Kérlek, nem haragudhatsz rám életed végéig
L: Menjél szépen Natalihoz, engem felejtsél el, innentől idegenek vagyunk egymásnak. Nem akarok hallani rólad soha többet, ne gyere át, nem találkozunk, nem ismertük egymást soha. Szia.
Letiltottam mindenhonnan, majd megkönnyeztem, mikor mélyen belegondoltam az emlékeinkbe. Hiányzik, de nem, nem akarok vele beszélni többet, soha többet. Lementem a nappaliba, és megtámadtam a kanapét, újra valami nyomorult filmet kezdtem el nézni, de igazából nem is foglalkoztam a filmmel. Felszaladtam a szobámba, és felöltötem, megfésültem a hajam, és kisminkeltem magam. Egy fekete rövidnadrág, egy feher emojis póló, valamit fehér superstart vettem fel, és ráirtam Natalira, aki elérhető volt.
L: 10 perc múlva legyél a parkban! Szia.
N: 👍🏻
Ezt egy igennek vettem, farzsebembe csúsztattam a telefonomat, és elindultam a megbeszélt helyre. Útközbe vettem magamnak két gombóc fagyit, amit nyalogattam, ameddig nem értem a padhoz, ahol várom Natalit.

VisszafojtvaWhere stories live. Discover now