Reggel Noel mellett ébredtem, a telefonom után nyúltam, hogy megnézzem az időt, negyed egy múlt, és három nem fogadott hívásom volt anyától. Visszahívtam, majd a negyedik csengésre felvette.
-Szia anya, most ébredtem, miért kerestél?-mondtam kissé halkan, majd megdörzsöltem a szemeim.
-Szia kicsim, csak már kíváncsi voltam hol vagy, nem kerestél és nem hívtál.-mondta, majd Noel forgolódni kezdett.
-Aludtam, sokáig voltunk fent.-mondtam halkabban, majd rápillantottam Noelre.
-Alszik még Noel?-kérdezett anya.
-Igen, szóval leteszlek, majd megyek rendben?-mondtam, majd eltartottam a fülemtől a telefont, készülve hogy leteszem.
-Rendben, szia kicsim.
-Puszi.-nyomtam ki a telefont majd letettem az ágyra. -Anyukád volt?-kédezte Noel, majd felálltam.
-Igen, gondolom aggódik.-néztem ki az ablakon, majd előszedtem a fekete szaggatott nadrágom és a fekete pulcsim, hogy felvegyem.
-Biztosan.-állt fel, és figyelt.
A fejembe nyílalt a fájdalom, a másnaposság miatt, majd magamra vonszoltam a ruháim, de még mindig a tegnap, vagyis a hajnali csókon járt az eszem.
-Lena-kezdett Noel a mondandójába-a tegnap esti, remélem tudod hogy csak a piától volt.
-Gondoltam.-hazudtam.-De biztos?
-Igen, kibaszottul nem kellett volna.-mondta mély morgós hangon, majd bolintottam.
Kivettem a hajambol a hajgumit, kifésűltem, majd újra felkötöttem, és összeszedtem a ruháimat.
YOU ARE READING
Visszafojtva
Romance?Most ez így marad a sírig? Hogy minden ajtó nyitva van,csak a közös nem nyílik.? ?-as részeket, saját felelősségre olvasd!
