Pass me my keys [Supernatural/Human!Impala]

Deja-vu

Ahogy felkattintotta az asztalilámpáját, a naptáróra pont hajnali fél kettőre lapozott. Sammy egy szemhunyásnyit sem aludt még, pedig aznap késő délután tervezték átszelni az államot. Alvás helyett inkább olvasgatott és hallgatta, ahogy bátyja egy sugárhajtású repülő hangjával horkol. Abban a hitben feküdt le, hogy végig neki volt igaza, így öccse annak szentelte a nyugodt éjszakáját, hogy megtudja, vajon tényleg létezik-e javítómágia. Könyvektől apjuk napjójáig, kereszesztül-kasul

keresgélt, végül az interneten lyukadt ki. Semmilyen cikket nem talált ilyesfajta átokról, de jóakaró varázsigére se lelt. Magyarul, blöff az egész. "Az a varázsigekötet csak egy halom latinult összehalandzsált szemelvény!", állította mostmár egyre biztosabban. Lecsukta a laptopját végezetül, és arcába préselte két tenyerét, hogy lehet a semmire pazarolt el ennyi értékes órát. Felfújja azóta az összes létező helyzetet, mióta utoljára látta meghalni és feltámadni testvérét. Még alaposabb és kíméletlemebb lett, biztos ami biztos.

Úgyis álmatlan éjszakám lesz, agyalt; fel is teszek magamnak egy ütős kávèt. Alvás helyett az is megteszi. Nesz nélkül felkelt, és eltapogatózott a konyháig. A vízforraló lámpácskája adott neki fényt csak, mígnem a motelszoba előtt is felgyulladt egy pár fényszóró. Vakító fehér és felettébb ismerős, kerekded alakú fénycsóva világította be a szobát. Sam rémült volt és mozdulatlan, csak a kezei remegtek, ahogy tartotta a gyorsforralót. Ember már órák óta nem mászkált a közelben, nemhogy hallott volna bárkit is autóba szállni. Többek között, már maga az

lett neki gyanús, hogy egy lelket se lát.

Az idősebb testvér takaróját lerúgva kapott a szeme elé, és felszólalt:

- Sammy, a rohadt életbe! Kapcsold ki a lámpákat. - felült az ágyán, azzal, hogy majd kimegy a parkolóba.

- Dean, itt vagyok. - lépett ki a konyhafülkéből, és mostmár idősebb testvére arcán is színtiszta terror ült.

A motor felbőgött. Most nem olyan barátságosan és hűségesen...dühösen szólalt meg, mire a két férfi egymásra kapta a tekintetét. Akár egy kisértet.

- Son of a bitch.

Padlógáz, négy közeledő fénypont, üvegszilánkok és porfelleg. Az Impala berontott a hotelszobába, szétroncsolta a teraszt, a bejárati ajtót és a bútorokat magaalá gyűrte. Dean az ágya mellől tapogatott egy fegyver után, amikor már kerékcsikorgatva kezdett hátrálni az autója. Újra berontott, túráztatta a motorját és beljebb tuszkolta a bútorokat, Deannel együtt. Az idősebb férfi dacos ordibálása közepette elsült egy fegyver.

- Mi az Istent csináltál, Sam!?

Sam a Chevrolet elülső kerekét célozta, helyette az egyik fényszórót lőtte ki. Az ámokfutó gép leállni látszott, hangja gyengült, fénye halványult. Sam nehezen lélegzett a padlón könyökölve, épp úgy mint mellette Dean, aki még mindíg csak a takarójaba kapaszkodott. Amikor leereszkedett a por és a két férfi lábra állt, az autó újult erőre kapott, fényszórói, mint mindentlátó szemek világították be újra a szobát. Fejfájást okozó fényeővel sújtotta arcon a két embert mint elterelő taktika, magát kiszabadítva a törmelékek alól, kiiramodott és megállt előttük a felhajtón.

- Mi a francot művel ez az elvetemült állat!?

- Szerintem vár valakire. - suttogta Sam, szeme sarkából rápillantott testvérére. - Lehet ránk.

Ahogy ezt kimondta, kipörgött a két hátsó kerék, és elindult a kocsi. Innen kezdődött el a hajsza. Úgy, ahogy voltak, pizsamában és hiányos öltözetben rohantak végig a parkolón, az egyik magányos furgont nézték ki, ami tankolni állt meg. Dean egyenesen berepült a volán mögé, öccsének már alig volt ideje beszállni, még mielőtt egy padlógázzal ki nem füstöltek a töltőállomásról. A józanesze faképnél hagyta, csakis az országútig és a lopott járműig látott el az idősebb. Minél jobban taposta a gázt, annál gyorsabban ismételgette: senki nem löki a sarokba Baby-t. A gyermekkorát és mindenét az őrizte; az Öreglány, aki maga a legidősebb Winchesterként van számomtartva. Egy családtagot pedig nem nézhetnek csak úgy ellopva elszáguldani.