SARCASTIC ANGEL | yugbam

20.

-Komolyan találkoztál velük? - Jaebum nagy szemekkel nézett párjára, aki éppen szörnyülködve nyomott saját arcára egy zacskó fagyott borsót.
-Igen, és a kis taknyos jól ellátta a bajom - nevetett fel kínjában, de mégis a hideg futkározott Jinyoung hátán, amikor visszagondolt Yugyeom megvadult ábrázatára.
-Ez azt jelenti, hogy akkor már tudják ki vagy? - JB felcsillanó szemei csak még nagyobb terrort ébresztettek Jinyoung-ban, akinek minden porcikája tiltakozott a barátai megismerése ellen.
-Nekem most mennem kell.

Bambam belebolondult az érintésbe.

Az a pár másodperc, amit nemán, egymás karjai közt töltöttek, összes aggodalmát és szomorú gondolatát elmulasztotta. Úgy érezte, hogy teljesen új lehetőségek tárháza nyílt meg előtte, és az elkövetkezendő jövő variációi csak rá várnak.

Végre lehet esélye segíteni Yugyeomnak.

Boldogan mosolyogva fordult oldalára a másik fiúval együtt, aki kócos kobakját mellkasába fúrta.
-Aludhatok így? - kérdezte, és hangja most először igazán félénknek, akár mondhatni gyermekinek tűnt.
-P-persze - hebegte Kunpimook, kezeinek kényelmes helyet keresve Yugyeom oldalán. Épp bordái alatt futtatta végig vékony ujjait, amikor a sötét hajú fájdalmasan felszisszent.
-Ne - nyöszörögte, míg Bambam óvatosan, ellenkezésével mit sem törődve felhúzta a pólóját pulóverével együtt. Őszinte csodálkozás ült ki arcára a tetoválás láttán.
-Miért pont egy lótuszvirág?
-Nem emlékszem rá - válasza arra késztette a fiút, hogy inkább csak csendben szemlélje a még kicsit kidomborodó vonalakat, és a pasztel, visszafogott színeket. Véleménye szerint nagyon jól állt Yugyeomnak, de a tudat, miszerint a fiú ittas (vagy akármilyen eszevesztett) állapotában csináltatta ezt, megrémítette.
-Többet kéne enned - jegyezte meg halkan, a másik kilátszó bordáira utalva. Erre felelet már nem érkezett, csak valami motyorgás, néhány horkantással kísérve.

Elaludt.

Bambam kuncogva húzta vissza Yugyeom fölsőjét a helyére, és inkább derekán pihentette kezeit. Ha rajta múlott volna, míg világ a világ így maradt volna, a pacsuliszagú kanapén vérző szívű angyalával.
De minden csoda három napig tart, sőt, az ő esetükben csupán fél óráig. Bambam telefonja maximális hangerőn szólalt meg, megugrasztva az alvó fiúkat.
-Francba már - húzta el a száját.

Anyja neve villogott a képernyőn.

-Nem veszünk semmit - motyogta Yugyeom egy grimasszal az arcán, összegubózva a kanapén.
-Mindjárt jövök - simította meg selymes haját Kunpimook, eljátszogatva egy összeragadt tinccsel, majd kisétált a konyhába, egy nyugodt helyet keresve, ahol kiveszekedheti magát anyjával.
-Igen anya? - vette fel, kihangosítva a készüléket, miközben felült a konyhapultra.
-Milyen órád van most, kisfiam? - állította szülője az első csapdát, de Bambam már felkészült fejben.
-Irodalom, de a tanár kiengedett telefonálni - füllentette, s érezte, hogy fülei vörösödni kezdtek.
-Tudod, hogy milyen kedves, aggódott, nehogy valami baj legyen otthon - tette hozzá.
-Valóban? Te pedig akkor minden bizonnyal tudod, hogy a tanárod két perccel ezelőtt hívott engem, miszerint nem jelentél meg az iskolában ma sem. Mi a magyarázatod?
-Anya, majd elmesélem a színház után, jó? - Bambamnek már nagyon mehetnékje volt vissza Yugyeomhoz, és túl akart esni minél hamarabb ezen a beszélgetésen.
-Ne hidd azt, hogy hagyni fogom, hogy lógj! Most azonnal mondd meg, hogy hol vagy!
-Egy barátomnál, anya, nyugi. Segítek neki a...biosszal. Majd kérek igazolást az orvostól.

Hosszú sóhaj hallatszott a vonal túlsó végéről.

-Nem tudlak rávenni, hogy hazagyere, ugye?
-Ha végeztünk, odamegyünk a színházhoz. A tanárnak mondd azt, hogy elestem a biciklimmel és nehezen jutottam haza. Köszi! - mielőtt ellenkezni tudott volna, letette, és elégedetten vágta farmerének zsebébe a telefonját.
-Úgy hazudsz, mint a vízfolyás - szólalt meg hirtelen Yugyeom, lassan besétálva a szobába.
-Kénytelen voltam, de utálom - sütötte le szemét Bambam, kicsit elvörösödve.
-Amúgy, milyen színházról volt szó?
-Amiről tegnap akartam neked beszélni, csak ignoráltál: nagymamámnak ma van a születésnapja, ezért színházba visszük. Én pedig Jackson helyett most téged vinnélek el - fogalma sem volt arról, hogy hogyan volt képes ezeket hadarás és dadogás nélkül elmondani, de valahogy mégis sikerült neki kinyögnie.
-Végülis, romantikusabb, mint amit én terveztem - vont vállat Yugyeom somolyogva, majd közelebb lépett Bambamhez, és kezeit összezárt combjaira helyezte.
-Bi-biztos nem baj? - kérdezett vissza az idősebbik, zavartan nézve barátja kezeire.
-Nem, én szeretek kultúrálódni - vigyorgott gonoszan még mindig a másik, míg Kunpimook lábai közé furakodott.
-Mit csinálsz? - Bambam egyszerre volt izgatott és szégyenkező, mert míg mást sem volt képes bámulni, csak Yugyeom egyre közeledő

Uramisten, mint egy másik univerzum, ami magába akar szippantani!

mélybarna szemeit, addig azon töprengett, mennyire lenne meglepő fordulat, ha ő most beásná magát a konyhai csempe alá, és további éveiben vakond életmódot folytatna.

Vakondnak lenni végülis jó, keresnék valami sötét üreget, ahova nem jönne be senki egyéb lény, és ahol magamba zárkózva sirathatnám ezt a fél percet, amikor elcsesztem az egész életemet, miközben meg csokit zabálnék és belehíznék a négy számmal nagyobb melegítőmbe, de lehet már most is az kéne mert jézusom de szűkös lett mindenem!

Szóval amíg ő ezt a teljes gondolatmenetet lefuttatta magában, Yugyeom már rég arcára simította kezeit, és bár először csak egy félénk puszit adott ajkaira, végül teljesen birtokba vette őket.

Kunpimook pedig végleg elveszett.

💜💜💜

Úristen, bocsánat a sok kimaradásért, de rengeteg volt a dolgom :c Kárpótlásként viszont felpörgettem nektek kicsit az eseményeket😅Remélem tetszett, kommentben jöhetnek a vélemények💖