Best Friends Forever (jelenleg átírás alatt van)

Joy-ból sosem elég

Jungkook gyorsan elregélte a történteket. A többiek, akik az imént érkeztek, ámulattal figyelték. Miután befejezte, természetesen Joy nem hagyta szó nélkül:

- Ezért mindenképp jár egy különleges Topjoy! 

Jungkook nagyon meglepődött, amikor a kezébe nyomta az üveget:

- Honnan szerezted a... Mindegy.

A többiek azonban még mindig csak néztek maguk előtt. Nem tudták elhinni, hogy a legnagyobb ellenségek segítettek egymásnak... Még én se igazán hiszem el. Irene azt mondta, inkább alszik rá egyet. És mindenki egyet értett vele. Ahogy hazaértek, Yeri beborult az ágyba. A történtek után aludni szeretett volna. De persze nem ment olyan könnyen. Amikor mindenki elaludt, elkezdett gondolkodni. Az álmán, hogy nem tudott aludni, és hogy az álma megvalósult... Hogy történhetett ez meg? És miért pont vele? Talán Jungkook akarta igy? Vagy csak a sors akarja összehozni őket? Nem értette. Nem utálja, hanem rühelli Jungkookot, és tudja, hogy ő is így van vele. De akkor miért falazott neki? Látta, hogy nem kapcsolta ki a telefonját. Meg is tette volna, ha nem látja, hogy Jungkook fent van. Ráírt:

- Szia.

Jungkook nagyon meglepődött, de most az egyszer visszaírt neki:

- Nem is alszol?

- Nem.

Yeri azt hitte, nem fog válaszolni.

- Hogyhogy?

- Mert nem tudok.

- Miért írtál?

Yeri nagy levegőt vett, és elkezdett írni.

- Eltűnődtem. Rühelljük egymást mind a ketten, de te mégis falaztál nekem. Miért? Nem kellett volna... - igenis kellet volna, gondolta.

Jungkook halkan felnevetett.

- Tudod, ha elvisznek téged, nem tudok kit idegesíteni. Meg amúgy is, ez az egész az én ötletem volt, de azért annyira nem vagyunk nagy ellenségek, hogy a másik miatt rendőr vigyen el! Vagy de?

- Nem, dehogy. Csak majdnem.

- Viszont mindkettőnknek aludni kellene. Későre jár.

- Oké. Szia!

- Várj!

- Mi az?

- Csak hogy megnyugtassalak, továbbra is ellenségek vagyunk.

Yeri letette a telefont. Hogy megőrült? Az biztos. Legalábbis ő úgy gondolta. Jungkookal normálisan beszélgetett! És ekkor jött álom a szemére. Azt álmodta, hogy Japánban van a red velvettel. És az egész csapat sírt. Akkor felkiáltott:

- Soha többé nem látjuk Joyt!

Hirtelen felkapta a fejét. Nagyot sóhajtott:

- Huhh! Csak álom volt - de ő tudta, hogy ennek még nincs vége.

Lassan felébredtek a többiek is. Ma különösen korán kellett kelniük, mert a tegnapi megbeszélés az SM Town-nal elmaradt. A mai napra halasztották. Mindenki álmosan kelt ki az ágyából, kivéve Yerit. Kipihent volt. És stresszes is. Bementek a gyűlésre, de a cég vezetője nem volt ott. Sőt, senki sem volt ott. Egy ideje már ott ültek a szobában. Amikor Wendy  megszólalt:

- Ez egy kicsit furcsa, nem? 

Síri csönd.

- Nem kéne csinálni valamit?

Még több síri csönd.

- Ne már csajok!

Eközben a red velvet házánál...

- Na, elkészültem! Mehetünk a gyűlésre! - kiáltott fel Joy - Na, ti hogy álltok, csajok? Csajok? Jaj ne, már megint itt hagytak!

Sajnálhatjuk Joyt, mindig elhagyják. De azért kissé vicces is!( bocsi Joy!) Akkor Irene gondolkozott, hogy mi hiányzik. Valamit kevésnek talált.

- Csajok, egy kicsit nem vagyunk kevesen? - szólalt meg.

- Irene, Seulgi, Yeri, én..... Irene, Seul..- gondolkodott Wendy, de Yeri félbeszakította:

- Ezt már mondtad! Egy valakit kihagytál! - és közben mérgesen nézett rá.

- Joy! - jutott eszébe Wendy-nek.

- Ja, szólnom kellett volna? - kérdezte Seulgi, majd meglátta Irene egyre csak vörösödő fejét.

- Te egész végig tudtad, hogy nincs itt Joy!?

- Lehet róla szó.. de nem kérdeztétek!

- Erről beszélgettünk! - csattant fel a 'vörösfejű'. Joy így nevezné el.

Eközben Joy teljesen nyugodtan várt. Már megszokta, hogy mindenhol ott hagyják. Ekkor eszébe jutott az eltűnt vicc könyve. Vagy talán csak az egyik tag rejtette el."Wendy tehette el" gondolta. "Vagy talán Yeri? Nem, Joy volt az...várjunk csak, az én vagyok!" Gondolkozott még egy darabig, amikor egy kocsi érkezett: 

- Posta! - kiáltotta az egyik srác.

Joy kisprintelt a házból és kérdezte:

- Kinek jött?

- Az egyik valami Joynak...

- Az én leszek!- "Juhhú!" gondolta magában.

- A másik Yerinek. Itt írja alá.

" Elveszem Yeri csomagját is. De mi van, ha ő tette el a vicckönyvemet? Inkább visszaküldöm a postára, majd érte megy!"

- Biztos hogy vigyük vissza a csomagot?

- Igen! - vágta rá Joy - és viszlát! Szép estét!

Ezzel becsapta az ajtót.

- De hát nincs is este! - lepődött meg a postás.

Joy a házban:

- Na, nézzük meg mit kaptam! Egy dedikált Zimzalabim album? Én nem is ezt rendeltem! Ráadásul Yeris verzió... tuti hogy ő szivat ezzel is, meg a vicckönyvemmel is. Akárhol is vagy, ez nem vicces! Na, megjöttek végre értem!

- Joy, szállj be a kocsiba, most rögtön!

- Jólvan, de mi olyan sürgős?

- Hát a gyűlés! Mindjárt kezdődik!

- Ja tényleg! Hát, kellett nektek itt hagyni...- és Joy azt színlelte, hogy megsértődött. A többieket ez nem igazán érdekelte. Aztán egyszer csak...

- Tényleg Joy - szólalt meg Yeri - láttuk hogy járt itt a postás. Nem hozta véletlenül az én csomagomat?

- Pff, milyen csomag?- nevetett Joy.

- Tudod, a múltkor elvesztettem a fogadást, és rendelnem kellett neked egy új telefont.

- .... - kínos csönd Joynál

"Várjunk csak! Akkor Yeri nem is szivat? Hmm... Az az enyém lett volna én meg visszaküldtem?! Jaj ne! Olyan szerencsétlen vagyok! Most mit csináljak? " ezt gondolta.

- Hahó! Joy, elég sápadt fejet vágsz! Mi történt?

De akkor már késő volt. Megérkeztek a gyűlésre. De még mindig nem volt ott senki. Amikor... Áh, nem , ezt még nem árulhatom el. Addig is át fogunk térni a Twice-ra. De csak egy kis szünet után. Addig is: hallgassatok sok Red velvet-et és Twice-t. Találkozunk a következő fejezetben!