Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"Apa..."●•°•°

Kint üldögélek a küszöbön és a gyönyörű csillagos eget fürkészem tekintetemmel.
Jungkook-ék épp bent "ötletelnek", bár inkább csak a vitájuk szűrődik ki az ajtón.
-Hahh...-sóhajtok nagyot. "Nem jutunk semmire, az idő pedig tellik...Pontosabban Jimin ideje tellik...Ha én nem teszek semmit, ki fog? Mire kitalálnak valami hasznos tervet addigra lehet Jimin már halott lesz. Ha pedig rajtam múlik az élete, akkor nekem kell cselekednem."
Felálltam majd körbe néztem. A fiúk bent ordibálnak egymással, az utca sötét és kihalt. Már mindenki aludni tért. Amilyen halkan csak tudtam kisiettem az útra majd futásnak eredtem. Rohantam több utcán keresztűl mire megálltam. "Na jó Rae...Most legyél bátor...".
Nagy levegőt véve sétáltam tovább.
-Min bácsiii~ -szóltam a semmibe -Sehun~...Kaiii~...Valaki! Azt hittem én kellek nektek! Mostmár nem, vagy mi van? -tártam szét karjaimat mire valaki szorosan átkarolt hátulról. Megszeppenve megtorpantam és az ismeretlen kezeire fogtam.
Megakartam fordulni de nem engedte.
-Kérlek engedj el...-suttogtam.
-Miaz? Már meg sem ismersz Baba? -hangja ismerősen, már-már túl ismerősen csengett. Aztán egy pillanat alatt beugrott ki is áll mögöttem.
-Ji-Jihyun?...-kérdeztem félve.
-Talált, süllyedt. -mondta kis vidámsággal hangjában.
-Mit keresel itt? Nem úgy volt, hogy Jimin elküldött? Hogy-...
-De Jimin nincs itt, igaz? -szakított félbe majd elengedett.
Elléptem tőle és felé fordultam.
-Jihyun, ezt hogy érted? Mit akarsz csinálni? -ráncoltam szemöldököm.
-Segíteni jöttem. Segíteni akarok Jimin-nek. Vegülis attól, hogy egy szemétláda köcsög faszfej, attól függetlenül még a bátyám. -rántott vállán.
-Honnan tudjam, hogy bízhatok benned? -néztem szúrósan szemeibe.
-Hát...Ha nem segíteni akarnék rajta, akkor már rég kihasználtam volna a helyzetet és elviszlek magammal. -kacsintott felém -Másrészről pedig abban reménykedem, hogy, ha kimentem ebből a helyzetből, akkor nem kell elhúznom a belem. Tudod...Jól érzem magam Koreában, és iszonyúan gyatra az angolom.
Szóval, próba cseresznye. -mosolygott.

~Yoongi szemszögéből~

-Jobban vagy már? -néztem az előttem falatozó Ae-re.
-Ühüm...-bólogatott hevesen -Kösönyöm sépen...-mondta teli szájjal.
-Hoztam volna többet is, de apám kinyírna, ha megtudná. -nevettem fel, majd kicsit komolyabbra vettem -Amúgy hány napja vagy itt? -ültem le a földre mivel a guggolás már fájdalmasnak bizonyult.
-Őszintén...Fogalmam sincs. Mivel nincs ablak sehol, azt sem tudom most mi van...Az esték és a nappalok egybe folytak...Tényleg...Most mi van? -nézett rám nagy szemeivel.
-Késő este...Lassan már éjjfél.
-Akkor, hogy-hogy itt vagy? -kérdezte majd újabb falatot tömött szájába.
-Tudod...A mai este elég különleges lesz. Nagyon különleges...

~Jimin szemszögéből~

Összeverten, megalázva, kiéheztetve, kiláncolva...
Azt hittem ilyen sosem fog történni velem. De mégis. Most itt vagyok, mindenki szeme láttára. Karjaimat láncok tartják és húzzák oldalra, míg lábaim a földhöz vannak szegezve.
Mr. Min azóta eltűnt, Yoongi-val az élen. Sehun és Kai engem "őriznek", bár nincs túl sok dolguk.
Fáradt vagyok, éhes vagyok...és nem mellékesen, belülről halálra marcangol a bűntudat.
"Legutóljára mikor láttam, én miattam sírt, most pedig én miattam jön. Csak ő lehet ilyen meggondolatlan. Le sem tagadhatná.
Olyan kis buta. Soha nem gondol bele a következményekbe..."
Fejem előre csuklott és a földet kezdtem bámulni. Tekintetem elhomályosult. Egy pillanatig fel sem fogtam miért, majd egy következő pislogás alkalmával kibuggyan szememből és egyenes a földre pottyan.
Szomorúan és szótlanul nézek magam elé és a földön szétloccsant, tehetetlen kis cseppet bámulom.
"Mikor is sírtam utoljára?...Talán száz éve?...Vagy már annál is régebben?..."
Hirtelen kinyílt az ajtó, mire Sehun és Kai felpattantak ülő helyzetükből.
-Hogy érzed magad Jimin?...-lépett be Mr. Min. Fejemet felemeltem és egyenesen szemeibe néztem.
-Ohh ez a tekintet...-lépett közelebb -Tudod mikor néztél így rám elsőnek? -tartott egy kis szünetet, mintha választ várna -Amikor szégyenletes módon fel sem ismertél és elálltad az utam. Azzal a szöveggel, hogy: "Remélem tisztában van a ténnyel, hogy ez a terület a miénk." -a végén felröhögött -Hogy védted azt a Kim fattyút...Oh, akarom mondani Namjoon-t. Bár~... várjunk egy percet...-megállt és körbe nézett majd széttárta karjait -Hol is van? Ja, hogy elhúzta a csíkot! -mondta szemrehányóan majd elém állt -És itt hagyott téged ebben a helyzetben...-görbítette le ajkait -Hát milyen irányító az ilyen?...
-Ő nem "irányító"...-szólaltam meg rekedtes hangon -Hanem vezér...Tudja, hogy mi a különbség a kettő között? Az, hogy míg az irányító csak parancsokat osztogat és dirigál, addig a vezér vezeti a csapatát és elsőnek ő maga áll ki a veszéllyel szemben, nem pedig mást küld maga helyett, mert egy gyáva féreg. -néztem végig szemeibe.
-Igen Jimin...-sóhajtott majd megveregette vállaimat, ami annyira fájt, hogy ordítani tudtam volna, mégis visszafogtam magam és fel sem szisszentem -Jimin fiam,...Te jó vezető vagy. Tényleg. -mondta komolyan, amire érdeklődve figyeltem vörös szempárjába -Viszont Namjoon elment, igaz? -vált újra kritikussá -Mit is mondtál egy fél másodperce?..."Elsőnek ő maga áll ki a veszéllyel szemben, nem pedig mást küld maga helyett...". Jól idéztelek, igaz? Akkor egy kérdésem lenne. Namjoon mikor is állt ki elsőnek? Kit küldött Rae-re bébiszitterkedni? Téged. Azután pedig Jungkook-ot, igaz? Kikkel támadtatta meg az egyik bázisunkat? Jin-nel és Hoseok-kal. És utánna mit tett? Lelépett és itt hagyott benneteket, a legnagyobb pácban. Az egész galibát és az összes problémáját pedig kire hagyta?...
-Rám...-feleltem kérdésére.
-Úgy ám...Jimin, Namjoon olyan, mint én...Vagy még rosszabb is. Én legalább beismerem, hogy egy fölényeskedő, csak a maga érdekeit szeme előtt tartó, parancsolgató, kegyetlen verszívó vagyok. De ő...Ő elhitette veletek ezeknek az ellenkezőjét. Namjoon átvert titeket. Egész végig erre pályázott.
-Nem...-ráztam meg a fejem, hogy kiűzzem a rossz gondolatokat. "Namjoon mentett meg minket. Ha ő nem lenne, mi sem lennénk. Ez a féreg csak hazudik...Jól ki forgatja a múltat, hogy fellázítson és vele tartsak. Na abból nem eszik!"
-De igen, Jimin. Hidd el. Én csak jót akarok. Neked és a többieknek is.
-Ezzel a módszerrel? -nevettem fel -Azt hiszi, hogy ezek után maga mellé állok?! Kérem, én nem vagyok idióta, velük ellentétben. -böktem fejemmel Sehun-ék felé.
-Sajnálom Jimin...-fordított hátat majd intett Kai-nak, aki el indult a kijárat fele -Azt hittem megtudjuk ezt normálisan is beszélni és nem kell ehhez folyamodnom...- Kai kiment az ajtón Mr. Min pedig megállt és felém fordult újból -De te kényszerítettél rá...-rántott vállat.
-Kai hova viszel? Engedj el! Tudok menni magamtól is! Hallod? -a hang hallatán szemeim kinyíltak és meredten bámultam az ajtóra, amin épp Kai lépett be Rae-t a karjánál fogva maga után ráncigálva.
"NE! RAE-T NE!"
-Jimin...Úr Istenem...-pillantott végig rajtam, majd kihasználva Kai figyelmetlenségét egy gyors mozdulattal kirántotta karját a fogságból és egyenesen felém rohant. Mr. Min gyilkos tekintettel mért végig minket, ahogy Rae a nyakamba borul.
-Sajnálom Jimin...Annyira sajnálom...Az én hibám. Az egész az én hibám...-kezdett el nyakhajlatomban szipogni. Ez hallatán a szívem össze szorult és sírni tudtam volna.
Ehelyett viszont lágyan elmosolyodtam és fejemet fejének döntöttem.
-Annyira megölelnélek most...-suttogtam szomorúan.
Hirtelen Mr. Min intett egyet, mire Sehun hirtelen előttem termett és Rae kezeire fogott. Lehámozta rólam őket és húzni kezdte. Ő próbált ellenállni de a korcs erősebb volt.
-Ne akadékoskodj annyit Herc- kicsi keze Sehun idióta bunkó fején csattant, mire ő megilletődve pislogott párat.
-Ne merj többet hozzám érni! -szólt rá mérgesen könnyes szemeivel miközben kiszabadította kezét. Magabiztos léptekkel elindult és megállt Mr. Min előtt.
-Itt vagyok, engedje el! -parancsolta gyermeki hangján.
-Sajnálom, de nem tehetem. -rántott vállán.
-Dehogynem teheti! Ez volt a megállapodás! Jimin életét az enyémért! -arcát nem láttam, csak azt, ahogy teste megfeszül kicsi kezei ökölbe szorulnak és szipog párat.
-Lehet, hogy ez VOLT a "megállapodásunk", de MOST más terveim vannak. -mielőtt Rae bármit is mondhatott volna Yoongi toppant be a terembe. Rae felé pillantott majd egy kicsit felé is lépdelt.
-Kérlek Yoongi...-kezdett neki de ő félbeszakította.
-Nem Rae! -mondta mérgesen mire a lány kicsit ijedten húzta össze magát -Elegem van ebből az egészből! Elegem van belőled, belőle, -mutatott rám -és mindenkiből!
Elegem van ebből a nagy szarkeverésből! -nevetett fel, én pedig félre pillantva egy olyan személyt láttam meg, hogy azt hittem segítséget kell kérnem valakitől, hogy összekaparja az államat a földről.
Jihyun ott állt Sehun-ék mellett, és mivel ők még sosem látták nem is gyanakodtak kilétére...Vagy...Jihyun Mr. Min mellé állt volna?...Nem hinném...Mindig is magányos farkasként élt...Vagy nem ismerem eléggé jól az öcsémet?...
-Yoongi fiam, higgadj le...-fogott vállaira Mr. Min.
-De ez már nevetséges...-nézett rá fájdalmasan -Kiakarod végezni őket?...
-Nem...Csak egyiküket. -mosolyodott el fiára.
-És kit? -ráncolta szemöldökét.
-Egy véráldozathoz egy ember a legmegfelelőbb, nem igaz? -nevetett fel.
-Sajnálom, de ezt nem engedem! -termett mögötte Jihyun és mielőtt bármit is tehettek volna erősen a mellkasába szúrta az éles fatőrt.
Mr. Min a tőrre fogott miközben összerogyott, Jihyun pedig Rae-hez sietett és magához vonta egykezével.
-Most jól célosztam! -mosolygott önelégülten majd előttem termett és elkezdett kioldozni.
-Apa...Apa...-fogta Yoongi remegő kezei közé vérben úszó apját, míg mindenki lesokkolt. Mindenki csak Mr. Min haldokló alakját figyelte, így egy perc és már szabad is voltam. Belekapaszkodtam Jihyun vállába és félve elindultunk.
-Yoongi én...-tette vállára kezét Rae, de ő lerázta magáról miközben mérgesen és egyben szomorúan felkiálltott.
-Tűnjetek el! Most azonnal takarodjatok innen! -Yoongi éles és dühös hangjára Rae félve meghátrált.
-Gyere Rae, menjünk...-suttogta Jihyun miközben megfogta Rae kezét.

~Yoongi szemszögéből~

Apám élettelen testét szorongatva ültem a hideg földön.
-Uram...Most mi legyen?...-térdelt le félve Sehun, azután, hogy Jimin-ék eltűntek.
-Átveszem Apám helyét...-mondtam, ahogy elfektettem óvatosan merev testét és vérben úszó ruhában felálltam -És bosszút állunk a haláláért...Jimin-nen, Jihyun-on és mindegyikőjükön. Mind megjárják azt, hogy kikezdtek a Min családdal!

|És eljött ez is...Szegény Mr. Főgonosz Min bácsika elhalálozott Jihyun keze álltal.
1 perc néma csönd az emlékére...👤
Azért remélem tetszett.😊 Ha így van jelezd nekem.❤🌹
A következő fejezet nagy valószínűséggel az utólsó lesz...
Addig is Pápá🌹👑💕👤💕👑🌹|