Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"Szerelmes lennék?"●•°•°

Szomorúan ültem lehajtott fejjel. Ugyanabban a parkban ugyanazon a padon ahol Jimin-t megismertem 2 napja. Mostanában sok rossz dolog történt. Viszont ehhez a helyhez jó emlékek fűznek. Így hát idejöttem. Szemeimet lehúnytam és hallgattam a madarak édes hangját.

~Jimin szemszögéből~

Mivel otthon nem volt dolgom Yoongi keresésére indultam. Mióta otthagytam azzal a fickóval, nem jött haza. Azóta is őt keresem...bár mostanra kezdem feladni. Busanban tuti nincs. Akkor már megtaláltam volna. El kellene utaznom, ha folytatni akarom a keresést. Sajnos ezt viszont Namjoon nem engedi Rae miatt. Én vagyok a "főember" a megfigyelésében. Lehet tényleg kár volt elvállalnom.
Lassú léptekkel indultam el a park felé. Átszeltem a parkot majd mikor a szokásos padomhoz értem azonnal jobb kedvem lett. Rae ült nekem háttal. Gondoltam meglepem egy kicsit, így elkezdtem kocogni, hogy lendületet vegyek majd a pad háttámláját átugorva lezuttyantam Rae mellé, aki érkeztemre megugrott.
-Ohhj Istenem! -tette szivére kezét. -Jimin! -mondta kicsit mérgesen. Én csak széles vigyorral a képemen ültem lazán. Éreztem ahogy vérem felpezsdül szive vad kalapálásának hangjára. Próbáltam nyugtatni magam mielőtt szemeim vörössé változnak, fogaim pedig előbújnak.
-Bocsi...De ezt muszáj volt. -mondtam nevetve.
-Hahh... -sóhajtott nagyot.
-Jól vagy?- tettem hátára kezem.
-Enyhe szívinfarktus...-mondta irónikusan.
-Bocs...-nevettem tovább.
-Semmi...Amúgy mizu? -kérdezte rám nézve.
-Velem nem sok. Veled? -nyomattam az átlagos sablon szöveget.
-Velem se...-mondta lehajtott fejjel. "Már, hogyne lenne...Tegnap Namjoon rám parancsolt, hogy hívjam fel megint...Tényleg kezdem már sajnálni..."
-Valami baj van? -kérdeztem. Nem is tudom miért, hiszen pontosan tudtam mi a baja.
-Semmi...-hajtotta le fejét így arcát eltakarta a hosszú sötétbarna haja.
-Na~...mondd el mi a baj... -"Kiváncsi vagyok mennyire bízik meg bennem..."
-Nem mondhatom el...
-Szóval mégis van valami baj...
-Már megint elárultam saját magam...-nevetett fel kínosan.
-"Megint."- néztem rá vigyorogva.
-Ahha...Megesett már párszor...
-Majd kinövöd...-simogattam meg buksiját.
-Remélem...

~Raekyo szemszögéből~

-Remélem...-mondtam halványan mosolyogva miközben cipőm orrát vizsgáltam.

Ezután szinte mindennap találkoztam Jimin-nel. Mindig nagyon jókat beszélgettünk. Úgy éreztem, hogy mellette biztonságban vagyok.
Lassan eltelt egy hét. Szombaton is ugyanúgy találkoztunk. A parkban ültem, mikor ő megérkezett leült és elkezdtünk beszélgetni. Körülbelül fél óra után elfogyott a beszéd téma így mindketten csendben ültünk egymás mellett.
-Nincs kedved eljönni valahova?...-törte meg Jimin a csendet. Bátorságán nagyon is meglepődtem...Eddig az a pár fiú is, aki elhívott valahova, mindig félve meg dadogva tette. Jimin teljesen magabiztos volt. Nem félt a visszautasításomtól.
-Most? -érdeklődtem, rá nézve.
-Ahha...De csak, ha van kedved.
-Menjünk! -álltam fel.
-Hova? -nézett rám Jimin pimaszul.
-Én nem tudom. Te kérdezted... Azt hittem már tudod...-néztem rá ártatlanul.
-Jólvan...-állt fel -Akkor én vezetek.
-Vezetsz? -néztem rá értetlenül.
-Pontosan. -kacsintott egyet.

Követtem Jimint. Kijutva a parkból megérkeztünk egy útra mellette egy parkolóval.
-Most hova megyünk? -kérdeztem miközben szinte már futottam Jimin után.
-Ide. -állt meg egy fekete piros motor mellett.
-Te motorozol?
-Hát most ezzel jöttem. Végre sikerült megjavítanom. Most csak úgy hasít, mint a villám. -simogatta meg a motort. -Akkor jössz? -kérdezte rám nézve.
-Hát...
-Ugyan Rae. Nem a szerveidet akarom. Meg amúgy is egy kis kaland mindig kell. -nézett rám mosolyogva.
-Nem megyünk messze, ugye?
-Nem. -kezdett kicsit ideges lenni.
-Akkor jó. De tartsd be szabályokat. -emeltem föl mutató ujjam fenyegetően.
-Csakis miattad. -tette szivére jobb kezét.
-Rendben. -mondtam majd odasiettem mellé.
-Tessék. -adta rám a kezében tartott piros bukósisakot. -Jó? -kérdezte, én pedig bólintottam egyet.
-És te?
-Reménykedtem, hogy el jössz...Szóval kettőt hoztam. -mondta majd felvette a sajátját is.
-Ohh...-kuncogtam fel.
-Na, pattanj föl. -mondta miközben már rajta ült a motoron.
Félénken felültem mögé. "Még jó, hogy mosásban van a szoknyám. Így farmerben kellett jönnöm." gondoltam.
-Rae~-szinte dalolta a nevem.
-I-igen? -jöttem zavarba.
-Ne félj ennyire. -mondta majd fejével hátra nézett rám -Karold át a derakam.
Félénken eleget tettem kérésének. Ujjaimat összekulcsoltam majd hallottam ahogyan beindul a motor.
-Mehetünk? -kérdezte.
-Ühüm. -bólogattam is mellé. A motor elindult először szép lassan. Kigurultunk az útra és már száguldottunk is. A sebesség hatására mégjobban hozzásimultam. Számomra ismeretlen utcákat jártunk. Nagyon jó érzés volt. Olyan mintha szabad lettem volna. Mintha bármit megtehetnék. Magam mögött hagytam a gondokat és csak suhantam. Elöttem Jimin, akit alig két hete ismerek, mégis megbízom benne és biztonságban érzem magam mellette. Az önbizalommal teli személysége, a vakmerősége, a humora, a kedvessége szó szerint belopta magát a szivembe. Ilyen rövid idő alatt... "Szerelmes lennék Jiminbe? Egy váratlan és véletlen találkozásból születhet szerelem? Ilyet még csak a tündér mesékben láttam."
Fogalmam sem volt, hogy hol járunk mikor Jimin hirtelen megállt, ezzel kizökkentve a gondolat menetemből.
Kikucskáltam mögülle majd ránéztem.
-Valami baj van?
-Mintha...-mondta majd beleszagolt a levegőbe.
-Mit csinálsz? -kérdeztem kuncogva.
-Rae...-hangja komor volt.
-Mondjad csak.
-Van egy kis probléma...

|Új rész, yeeey! Ezt a fejezetet különösen jó volt írni. Én magam kaptam fangörcsöt egy-két résznél 😌😂 Na de, ha tetszett akkor jelezd nékem. Majd még jelentkezem.😉
Pápá 😊❤👋❤😊|