Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"A főnök az én..."●•°•°

~Jungkook szemszögéből~

Rae kért cuccaival a kezemben  sétáltam már az utcánkban. Elérve a házhoz bementem mikor hirtelen fura érzés kapott el.
-Rae! -szóltam a lépcső fele. Kicsit vártam de semmi válasz.
-Yoongi hyung! Tae hyung! -szóltam mégegyszer hangosabban.
-Jungkook...-hallottam meg Tae hangját erőtlenül suttogva az emeletről. Villámgyorsasággal felmentem Yoongi szobájába ahol mindkettejüket a földön találtam. A szoba feldúlva és több vértócsa állt már a parkettába is beleivódva. Tae már ülésbe tornászta magát és a falnak dőlt, míg Yoongi csak feküdt erőtlenül.
-Hyung! Mi történt?! -rohantam először Yoongi-hoz.
-Be...Betörtek hozzánk...-suttogta Tae -Mindkettőnket megmérgeztek...
-Hyung mondd meg mit csináljak! -mentem oda hozzá.
-Hozz vért...Hozz vért...-nondta miközben fáradtan lehunyta szemeit.
-Jó, rendben, hozok! Csak tarts ki. -felálltam lementem a lépcsőn és kezembe fogva két vértasakot visszasiettem hozzájuk. Ahogy felértem felnyitottam és Tae kezébe nyomtam majd Yoongi-hoz léptem. Karomba fogtam és szájához emeltem a tasakot. Óvatosan öntöttem szájába miközben újra Tae-re néztem, aki nagy kortyokban itta a tasak tartalmát.
-Hyung, hol van Rae? -néztem rá egy pillanatra.
-El...Elrabolták...

~Raekyo szemszögéből~

Nehezen nyitottam fel fájó szemeimet. Elsőnek a fehér plafont láttam meg, majd oldalra fordítva fejem egy szobában találtam magam. Megakartam dörzsölni szemeimet azonban kezeim bármennyire is akartam nem mozdultak. Kinlódásom közben csengést hallottam meg. "Ki vagyok láncolva?!"
Felakartam ülni de lábaimmal is ugyanez történt. "Neee! Ez annyira nem fair!"
Hirtelen az ajtó zárának kattanását hallottam meg majd a kilincs lenyomódott. Szívem felgyorsult és levegőt visszatartva vártam, hogy ki lép be. Az ajtó szinte kivágódott majd egy számomra ismeretlen személy lépett be. "Ki ez? Várjunk...Ő volt aki kivitt a házból!" Komoly tekintettel közeledett felém. Szemeivel végig mért majd megállt felém hajolva.
-Mostmár nem vagy olyan harcias, mi? -kuncogott mély hangján.
-Miért vagyok itt? -kérdeztem teljesen nyugodt hanggal, amin még én is meglepődtem.
-Azért, mert szükségünk van rád.-pörgette meg a kulcsokat mutatóujján -Szeretnéd, hogy elengedjelek? -kérdezte egy pimasz mosoly kíséretében.
-Ühüm...-bólogattam.
-Hahh...-sóhajtott- Pedig nagyon izgató, hogy ilyen kiszolgáltatott vagy...-hajolt felém. Szemeimet összeszorítottam fejemet pedig elfordítottam. Hirtelen megéreztem lehelletét nyakamnál. Amennyire csak tudtam összehúztam magam.
-Kár, hogy tilos játszadozni veled...-mondta majd éreztem ahogy kattan a zár csuklómnál. Rögtön elhúztam kezeimet fejem fölül és próbáltam eltolni magamtól.
-Húha, milyen kis heves itt valaki...-nevetett fel -Kár, hogy nem ér semmit...-mondta, ahogy felemelkedett és lábimhoz lépett. Felültem és néztem ahogy a kulcsot elfordítja így kiszabadulok teljesen a fogságból. Lábaimat is elhúztam és letéve a földre talpaimat, felpattantam. Ám hirtelen mozdulatomra meg szédültem és majdnem el is estem, viszont egy erős kar utánam kapott és magához rántott.
-Hé! Csak óvatosan. -egy pár másodperc erejéig belekapaszkodtam, majd amikor visszaszereztem egyensúlyomat elléptem tőle.
-Meg tudsz állni? -nézett rám.
-Meg. -mondtam kissé gúnyos hanglejtéssel.
-Jó. Akkor most már mehetünk is. -indult az ajtó fele.
-Hova? -néztem utánna.
-A főnökünkhöz...-mondta majd karomat megragadva maga után kezdett ráncigálni.
Végig húzott egy hosszú folyosón majd egy ajtó előtt megállt és bekopogott.
-Gyere! -hallottam meg egy mély hangot. "Valahonnan ismerős...". A mellettem álló benyitott és maga elé ráncigálva betolt az ajtón.
A férfi háttal állt majd jobb kezét felemelve intett egyet.
-Köszönöm Kai, elmehetsz...-a fiú elengedett és kiment az ajtón. Szememmel végig követtem, ahogy becsukja, majd visszafordultam a férfi felé. Megfordult és az alapból is szapora szívverésem felgyorsult. "Most már tudom, hogy ki Ő... Ő az, aki "betört" a házunkba, aznap mikor megismertem Sehun-t."
-Mi a baj Cicus? Elraboltak?-ejtette ki gúnyosan Jimin-től kapott becenevem, miközben vigyorgott.
-És kiláncoltak és bántották a barátaimat...-mondtam miközben keresztbe tettem kezeimet.
-Ohh igen. De nem eléggé. -érdeklődve néztem vörösben úszó szemeibe -Tudod Rae...el kell mondanom neked egy hatalmas titkot...Amit a házatokban mondtam...Nem volt teljes hazugság.
-Mi? -dermedtem meg.
-Nem vagyok a vérszerinti apád. Igazából az egyik gyermekem leszármazottja vagy, így az enyém is.
-Ez mit jelent?...
-Azt, hogy hozzám tartoznál...De nem fogsz. A fiammal együtt a rossz oldalra álltatok. Sőt egyedül a fiam vétett hatalmas hibát mikor át állt Namjoon-hoz csak mert megmentette az életét. -forgatta meg szemeit.
-És akkor...miért vagyok itt?
-Azért Rae...Mert te  leszel a csali. Hál' istennek a fiam egyik legjobb barátja szerelmes beléd. És ő bizony el fog jönni érted. És akkor megöljük. Egyszer s mindenkorra. -mondta sejtelmes hangon. "Mégis ki az akiről beszél? Ki szerelmes belém?..."
-Lehet egy kérdésem?...
-Ne fojtsd magadba...-rántott vállat.
-Kicsoda a fiad?
-A fiam?...-mosolyodott el -Úgy hívják, hogy...

|Sziasztok!
Megint elnézést, hogy kis rövidke részt hoztam csak.
Nagyon el vagyok havazva a suli miatt, szóval már alig van időm írni...
De ahogy tudom, hozom őket❤
Köszönöm szépen, hogy elolvastad, ha tetszett jelezd nekem❤
A kövi részben találkozunk.
Addig is Pápá😚🎀💫✌💫🎀😚|