Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"Vérfarkas"●•°•°

-Azt, hogy...most el kell, hogy intézzelek, Hercegnő...

-M-mi? -néztem rá furán.
-Tudod...igazi csoda vagy...
-Miért? -kérdeztem félve magamat összehúzva.
-Túléltél egy vámpír támadást...-"Honnan tudja?!"-Ez nem túl sok embernek sikerült eddig. Viszont...ez nem zárja ki a tényt, hogy átváltoztathatnak...Így nekünk kell cselekednünk.
-"Nekünk"? Te is vámpír vagy?-kérdeztem félve. "Csak te ne, Sehun...Kérlek..."
-Nem...Én nem vagyok vámpír...Már csak az hiányzik...-kezdett el nevetni -Én más vagyok...
-Mi? -szinte már suttogtam.
-Vérfarkas...-mondta miközben hatalmasat dörrent az ég. Hangjától, ami a szabadban még hangosabb és ijesztőbb volt, összerezzentem.
-Mit akarsz tőlem? -néztem rá könnyes szemmekkel.
-Rae...Parancsba kaptam, hogy öljelek meg...-szívem ekkor hatalmasat dobbant. "Megint összetört. Fájt. Fizikailag is. Várj...Miért fáj a mellkasom?"
Kezeimet mellkasomra szorítottam.
-De tudod...-folytatta miközben felállt- Én jobban szeretem feldobni a dolgokat...Ha csak úgy megöllek az olyan semilyen...Ezért azt akartam, hogy az utolsó napod legyen a legjobb...és a legrosszabb is egyben. -mosolygott ördögien -Farkas mérget adtam neked...Ami, ha jól látom most kezdett el hatni...-nevetett fel.
Nem bírtam tovább hallgatni, és féltem is tőle.
"Ha itt maradok meghalok..."
Összeszedtem minden erőmet és bátorságomat. Felálltam és ellöktem magamtól Sehun-t és futni kezdtem. Olyan gyorsan szedtem lábaimat, mint még soha. Alig láttam valamit a sötétben, eleredt az eső és éreztem a méreg bénító hatását szétáramlani testemben. Több percen keresztül futottam, de egyre nehezebb volt lábaimat emelgetni. Az esőtől keletkezett saran többször is megcsúsztam. Lassú futásom kezdett gyaloglássá válni. Könnyeimnek utat engedtem és hangosan zokogtam a sötét erdőben.
-Ne ilyen hangosan, Hercegnő! -ahogy meghallottam az ismerős hangot halkabb lettem és újra futni próbáltam.
Könnyeimtől alig láttam valamit. Egy lejtősebb részhez értem. A fákban próbáltam meg kapaszkodni de hirtelen megcsúsztam. Lábaim kicsúsztak alólam és elkezdtem az utamat lefele. Leérve a hatalmas lendülettől lefejeltem egy farönköt. Rögtön homlokomhoz kaptam kezemet. "Vérzik..." állapítottam meg majd próbáltam felállni. A méreg már teljesen elgyengített így visszaestem a sárba. Hirtelen egy fekete alakot láttam meg magam előtt. Rögtön hátrálni kezdtem amennyire tudtam.
-Neee~~ -sírtam és folytattam volna, ha az a valaki be nem fogja számat. Gyorsan levette kapucniját és mutató ujját szájához emelte.
-Csssssss! -csitítgatott miközben az én szemeim felcsillantak.
"Itt van! Eljött értem!"
Biztonságot adó karjai közé zárt és felemelt.
-Jajj, de kis édesek...-hallottam meg Sehun hangját. Megmentőmmel együtt egyszerre fordultunk felé.
-Sehun...-mormogta meglepően mély hangon.
-Jimin...Rég találkoztunk...-mosolygott. Én csak remegve bámultam a fejleményeket Jimin karjai közt.
-Ugye tudod, hogy mi a törvény, igaz? -kérdezte Sehun.
-Ugye tudod, hogy leszarom a farkas törvényeidet, igaz? -mondta Jimin miközben elengedett és maga mögé tolt kezével.
-Nem akarok vérontást...-mondta Sehun.
-Ma csakis egyikőnknek fog vére folyni...-mondta Jimin majd fénysebességgel Sehun előtt termett. Elkezdtek harcolni én pedig nem tudtam, hogy segíthetnék. Próbáltam hátrébb állni de a lejtő nem engedte. Jimin többször is megütötte ellenfelét, aki csak egy fájdalmas morgással nyugtázta. Percekig viaskodtak. Volt mikor Jimin és volt mikor Sehun hátrált meg egy-egy ütéstől. Idő elteltével Jimin arcakifejezése méregből fájdalomba kezdett átfordúlni. Kezdett kimerülni és lassabb lett. Sehun ezt kihasználva felemelte és neki dobta az egyik fának, ami akkorát reccsent, hogy majdnem kettétört. Jimin nagynehezen négykézlábra emelkedett, de azonnal visszaesett, mert Sehun belérugott. Aztán mégegyszer. Nem bírtam nézni. Jimin parancsát megszegve beléptem csataterükre és teljes erőmből neki mentem Sehun-nak, aki átesett Jimin lábain, aki kihasználva a helyzetet az éppen földre érkező Sehun torkára fogott. Tétovázás nélkül Sehun nyakába harapott, aki rángatózni kezdett. Rövid ideig így maradtak míg Sehun abba nem hagyta a mozgást. Jimin felkelt róla és felém fordult. Csuron vér volt, haja összekuszálódott. Szájára és arcára tapadt vért ruhaujjával letörölte nagyjából, kezét pedig polójába törölte. Elkezdett felém közeledni. Akaratlanul is eszembe jutottak a rossz emlékek. Az is, ahogyan megfenyegetett, így hátrálni kezdtem. Hiába minden, mégis csak férfiból van és két nagyobb lépéssel ott termett mellettem.
Leguggolt hozzám.
-Karold át a nyakam!-mondta ridegen. Nem csináltam semmit. Csak meredtem vörös, érzelemmentes szemeibe. Felém nyúlt mire összehúztam magam.
-Ne félj tőlem...-suttogta. Még mindig tekintetét fürkésztem sötét szempárommal.
-Gyerünk már! -mondta idegesebben, mire összerezzentem -Karolj át! -mondta de még mindig nem csináltam semmit. "Túlságosan tartok tőle."
Jimin megunta a várakozást így kezeimet elkapva nyaka köré fonta majd ahogy látta, hogy nem engedem el, lábam és hátam alá fogva felemelt. 
Kezeimet összekulcsoltam és fejemet vállára hajtottam. Lassú lépteivel haladtunk ki az erdőből, engem pedig idő közben elnyomott az álom.

|Na, ez sem lett a leghosszabb, de neeem baj😅 Ebbe volt egy kis fight, remélem nem lett olyan béna😊 Ha tetszett jelezd nekem.
Addig is Pápá🌹😇❤👋❤😇🌹|