Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"Jimin, miért?"●•°•°

-Ohh, téged még nem is ismerlek! -tipegett oda hozzánk Neul és belekarolt Jimin-be.

-Megkérdezhetem, hogy ki vagy? -nézett rá mogorván.
-Ohh, én csak Rae nővére vagyok. -mosolygott tovább Jimin-en lógva.
"NA JÓ! MOST LETT ELEGEM! EDDIG LE SE TOJTA A FEJEM, VISZONT AHOGY MEGPILLANTOTTA JIMIN-T RÖGTÖN A HUGA LETTEM!"
Mérgesen néztem Ha Neul-re.
-Van tesód? -döbbent le Jimin.
-Nincs! -mondtam mérgesen.
-Na de Rae~...-bújt oda Jimin mellkasához- Le tagadod a saját nővéredet.
-Eddig nem is érdekeltelek. -mondtam szemrehányóan.
-Dehogynem! Csak tudod ez a helyzet nekem annyira új és fura...
-De látom ez a helyzet nem új számodra. -szólt közbe Jimin, Neul közelségére utalva.
-Ne mond, hogy nem tetszik...-nézett csábosan Jimin szemeibe.
-Egy, én Rae-hez jöttem. Kettő, utálom a tapadós, levakarhatatlan csajokat. -mondta majd kiszabadította magát Neul karjai közül.
A lány mérgesen és besértődve nézett Jiminre majd rám.
-Mehetünk?- nézett rám Jimin majd megfogta a kezemet, amit összekulcsolt az övéivel.
-Hova? -néztem rá nagy szemekkel.
-Csak megyünk egy kört. Mit szólsz? -kacsintott rám.
-Menjünk. -mondtam határozottan majd elindultam az ajtó fele Jimin-t magam után húzva. Bármit, csak ne legyek vele most egy légtérbe. Kimentünk a házból majd innentől Jimin lépkedett elöl. Odamentünk a motorjához és ő fel is pattant rá majd hátra nyúlva megpaskolta a mögötte lévő helyet.
-És a sisak?
-Ugyan. -legyintett- Egy kis kaland mindig kell.
-Ha bajba kerülünk... -emeltem fel mutató ujjam.
-NEM fogunk...Na, gyere. -mondta majd a kormányra fogott. Felültem Jimin mögé és egyből át is karoltam a derekát.
-Na, ez a beszéd! -mondta majd meg is hallottam a motor hangját. Elindultunk majd az utcánkból kifordúlva tettünk nagyobb "köröket" a sötétben.
Időközben mégjobban hozzásimultam Jimin-hez, fejemet pedig lapockájára döntöttem.
Szemeim csukva voltak és csak élveztem a szellőt. Nagyjából hatszor jártuk körbe a közeli utcákat mikor a házunk elött újra leparkolta a motort. Mindketten még rajta ültünk. Jimin elöttem én pedig hozzá simúlva.
-Ezt meg tudnám szokni...-mondta szinte sóhajtva.
-Cssss...-pisszegtem le.
-Te alszol? -kérdezte nevetve.
-Csak még öt percet anyu...-mondtam tettetett álmossággal hangomban.
-Nem vagyok az anyád! -rázott le magáról és lábát átemelve leszállt majd oda állt mellém. -De az apucid lehetek...-mondta egy borzasztóan perverz vigyor kíséretében.
-Neeeem~ . Ahhoz túl fiatal vagy. -mosolyogtam.
-Nem értetted, igaz? -nevetett ki.
-Mit? Csaknem tetszik az anyám? -néztem rá tágra nyílt szemekkel.
-Hahhh...Inkább hagyjuk...-nevetett tovább. -Most akkor jössz vagy nem?
-Segíts...-néztem rá kiskutya szemekkel mivel a motorról nem ért le a lábam.
-Hahh...-sóhajtotta majd oda nyújtotta kezét. Elfogadtam segítségét és leugrottam.
Kézen fogva mentünk be a házba ahol anyuék pont most készülődtek a vacsorához. Neul és az apja már az asztalnál ültek míg anya a konyhában rendezkedett. "Lemerném fogadni, hogy annyira elvolt a vendégeinkel, hogy észre se vette, hogy elvoltam."
-Jajj, Kincsem. Miért nem mutatod be a batátodat? -kérdezte mosolyogva Jiminre utalva, mikor végre észrevett.
-Ő itt Jimin. -mutattam a mellettem állóra majd hozzá fordultam.- Ő az édesanyám Min Su Bin. Ő Kim Woo Jin ő pedig a lánya Kim Ha Neul.
-Örvendek. -hajolt meg illedelmesen.
-Szerbusz fiam. -mondta kedvesen Woo Jin.
-Üljetek csak le. -szólt oda anyu. Eleget téve kérésének leültem a szokásos helyemre, Jimin pedig mellém.

~Jimin szemszögéből~

Rae anyja sorban hozta ki a finomabbnál finomabb ételeket, amiknek isteni illatuk volt. Bár nem csak a vacsorának volt. Rae-ból csak úgy áradt a finom, édes vérének illata. Ha vele vagyok mindig figyelnem kell szemeimre. Ha nem tudnék uralkodni rajtuk már rég vérvörös színben pompáznának. Végre neki álltunk a finomságoknak. Mindenki csendben evett és mindenki nyugott volt, kivéve Rae-t. Szive hevesen dobogott. A ritmus hallgatásából Woo Jin hangja zökkentett ki.
-Amúgy, Jimin...Te és Rae, hol ismerkedtetek meg?
-Egy közeli parkban. -válaszolt helyettem Raekyo.
-Tényleg? -nézett lányára gyanakvóan Su Bin.
-Igen...-hajtotta le fejét Rae.
-Igazából...-kezdtem bele, mire minden tekintet rámszegeződött- Egy parkban voltam mikor Rae megkérdezte, hogy leülhet-e mellém. Szomorúnak tűnt ezért elkezdtem vele beszélgetni...-halkultam el.

~Raekyo szemszögéből~

-Áhh, a szerelem...Mindig a legváratlanabb helyzetekből alakul ki...-mondta érzelgősen Woo Jin, anya pedig csillogó szemekkel figyelte.
-És veled mizujs, Neul? -kérdezte anya. Hát...nem kellett volna. A vacsora maradék felében hallgathattuk azt, hogy milyen szerelmetes egy fiú osztálytársába, hogy a fodrásza elszúrta a haját és ezért ki kellett szőkíteni, meg, hogy a manikűrőse már megint nem azokkal a színekkel dolgozott amit ő mondott. Hogy milyen rosszúl megy neki a suli, mert, hogy bukásra áll matekból és kémiából, de természetesen azért, mert egy köcsög tanár tanítja mindkettőt és tuti csak ki akar vele szúrni. "Ahha...Vagy csak hülye vagy édes lányom..." gondoltam majd a villával játszva oldalt megtámasztott fejjel hallgattam tovább a hülye pi...akarom mondani Neul nyávogását miszerint mindenki szar, ő viszont tökéletes. Ránéztem Jiminre akin is tisztán látszott az unalom...Nem ez már nem is unalom volt...inkább idegesség.
Rámosolyogtam. Észrevette és ő is ejtett egy halvány mosolyt majd ránezett Neul-ra, aki még mindig járatta a száját, majd rámnézve újra megforgatta szemeit, ezzel jelezve, hogy már rohadtul unja a sztorizgatását.
-Anya~ -szóltam oda az említettnek aki rögtön rám is nézett. -Elmehetünk?
-Hova? -kérdezte mégresen.
-Csak megmutatom Jiminnek a házat.
-Jahh, nyugodtan. -mondta még mindig kicsit idegesen.
Fölálltam Jimin pedig utánnam. Elindultunk fel a lépcsőn majd befordultunk a kis folyosóra.
-Akkor mit nézünk meg elsőnek? -kérdezte unatkozva.
-Semmit. Csak nem akartam tovább hallgatni. -fogtam meg a fejem.
-Áhh...Értem. -nevetett. -Akkor? Most a szobádba megyünk? -kezdte el huzogatni a szemöldökét.
-Ha nem hagyod abba, akkor a nappaliba megyünk.
-Értettem. -emelte föl kezeit.
Bementem a szobámba majd leültem az ágyamra. Jimin fogta majd odahúzta magának a forgószékemet.
-Szép a szobád Cica. -mondta, engem pedig mintha fejbe vágtak volna. "Miért van pontosan olyan hangja mint neki ? És méghozzá ugyanúgy hívott...Nem akarok gyanakodni...Jimin-ben megbízok...Vagy nem kéne?"
-K-köszi...-dadogtam, ahogy belegondoltam a ténybe, miszerint mi van, ha ő az? Eddig is gyanakodtam, de véletlennek tudtam be, hogy hasonlít a két személy egymáshoz.
-Várok...-szólalt meg.
-Mire? -néztem rá értetlenül.
-A magyarázatra. -"Mi?! Hogy mire? Talán gyanakszik?..."
-Mert? -néztem rá félve.
-Hát, hogy kik ezek? -nézett szemeimbe.
-Jah...-nyugodtam meg- Csak az anyám új pasija meg a lánya...
-Ohh...Apukáddal mi történt, ha szabad tudnom?
-Elment.
-Szóval itthagyott?
-Nem elköltözött...Meghalt...-suttogtam. -Rákban...-kezdtek el könnyek gyűlni szememben.
-Sajnálom...-jött oda Jimin és leült mellém.
-Semmi...-mondtam miközben letöröltem könnyeimet. Ekkor Jimin levette pulcsiját majd a vállamra terítette. Rámosolyogtam ő pedig rám.
Lenéztem majd karkötőjén akadt meg a szemem. Nagyon szép volt. Biztos régi darab. Olyan ismerősnek tűnt ezért gondolkodni kezdtem, hogy hol láthattam már. Majd hirtelen beugrott, és emiatt messze elhúzodtam Jimintől.

#Visszaemlékezés#

[...]
-Először is...ha elveszem a kezem nem fogsz sikítani, ugye? -nemlegesen megráztam a fejem miközben arcomon végig futott egy kósza könnycsepp. Lassan emelte el kezét, majd ahogy látta betartom ígéretem megtámaszkodott azzal is fejem mellett.
[...]

#Visszaemlékezés vége#

Ekkor láttam meg karkötőjét de nem szenteltem neki különösebb figyelmet.

Jimim furcsán nézett rám. Nekem pedig eszembe jutott egy ötlet.
-Fel kell hívnom valakit. -mondtam majd telefonomért nyúltam. Mivel az utóbbi időben csak fenyegető üzeneteket kaptam egy számról, ami már nem Cho-é volt így gondoltam teszek egy próbát. Jimin nem értve semmit nem akadályozott meg.
Kezembe tartva a telefont beírtam a számot majd rányomtam a hívásra. A telefon kicsöngött és ezzel egyidőben meg szólalt Jimin zsebében is a telefon. Lesokkolva nézett rám. Szemei tágra nyíltak ahogy ajkai is elváltak egymástól. Arca félelmet és dühöt ábrázolt a lebukás miatt.
A telefont elemeltem fülemtől.
-Jimin...Miért?...-sírtam.

|Yeyyy! Kövi rész😇😇😇 Remélem kellően izgalmassá tettem a végével.😊
Nade, ha tetszett jelezd nekem. A kövi részben tali.😉
Pápá👑 👋❤|