Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"Kim Ha Neul"●•°•°

-Rae...-hangja komor volt.
-Mondjad csak.
-Van egy kis probléma...

-Micsoda? -néztem rá nagy szemekkel. Majd megláttam egy árnyat az út végén.
-Haza viszlek, jó?
-Öhm...Oké...Tudod, hogy hol lakom?
-Csak mondj egy címet. -Jimin végig maga elé révedt. Hangja szomorú volt mégis izgatott. Elmondtam a otthonom címét, ő pedig már indult is. Kicsit gyorsabban ment, mint eddig. Olyan öt perc után már be is fordultunk az utcámba. A háznál leparkolt. Leszálltam a motorról és levettem a sisakot. Odaadtam Jimin-nek. Szomorúan nézett rám. Elakartam köszönni, de megelőzött.
-Ne haragudj, hogy csak így leráztalak...-nézett lefele.
-Semmi baj. -mosolyogtam- Én köszönöm, hogy egyáltalán mehettem veled...És köszi, hogy hazahoztál. -jöttem kicsit zavarba.
-Majd meghálálod valahogy...-kacsintott rám. "Visszatért a magabiztos Jimin. Már hiányzott..."
-Majd legközelebb be is hívlak. -mondtam mosolyogva majd integettem neki. Visszaintett majd be is indította a járművét. Megvártam míg utoljára rám pillant majd elszáguld és eltűnik a sarkon. Még mindig mosolyogva megfordultam és besétáltam a házba.

A napom további része unalmasan telt. Rajzolgattam, zenét hallgattam majd este a szokott rutinomat elvégezve lefeküdtem aludni.
Másnap korábban keltem, mint szoktam. Nagy nehezen kikeltem puha, meleg ágyamból és kimenve szobámból lesétáltam a lépcsőn. Anya sürgött-forgott a konyhában. Kérdőn néztem rá, miközben ő már kora reggel az ebédhez készülődött.
-Anya...
-Ohh...Jó reggelt, Kincsem. -mondta majd homlokon puszilt.
-Anya...
-Hm? -nézett rám miközben valamit kavargatott.
-Vendégeket várunk, vagy mi?
-Igazából igen...-tűrte vállig érő haját füle mögé. -Tudod, Kincsem már elakartam mondani...
-Mi történt? -néztem rá gyanakodva.
-Hát igazából...megismerkedtem egy nagyon kedves jóképű férfival. -belepirult mondatába.
-Tényleg? -arcomra erőltettem egy mosolyt. Sose akartam új apát...De sose akartam azt se, hogy anya egyedül legyen.
-Igen. Igazi uriember. Már meséltem neki rólad és alig várja, hogy megismerjen. Ohh, és képzeld, van egy lánya. Két évvel idősebb nálad, de ettől függetlenül biztos jól kijöttök majd. Én már találkoztam vele és egy igazi tündér. Míg anya ott áradozott nekem hirtelen megcsörrent a telefonom.
Ránéztem a kijelzőre ami ismeretlen számot mutatott. A hívásos fenyegetések miatt nagyon sokáig csak bámultam a képernyőt és gondolkoztam.
-Nem veszed fel? -nézett rám anya.
-Ismeretlen...-mutattam föl.
-És? -nevetett ki. -Ki tudja mit veszítesz, ha nem veszed fel.
-Hahh...-sóhajtottam majd felvettem.
-Halló...-szóltam bele félénken.
-Szia Rae! -hallottam meg Jimin hangját és egyszerre valaki másét is.
"Csak véletlen, hogy Jiminnek olyan hangja van, mint a telefonos fenyegetőmnek...Ugye?"
-Kiaz? -kérdezte anya huncut mosollyal.
-Csss...-pisszegtem le. -Szia Jimin...-szóltam végre bele a telefonba.
-Csak kérdezni akartam, hogy ma találkozhatnánk-e. -ránéztem anyára, aki büszkén mosolygott. "Még szép, hogy mindent hallott...Miért ilyen hangos a telefonom?"
-Ne haragudj, Jimin ma nem jó...
-Ohh...-szomorodott el.
-Hívd meg vacsorára! -suttogta anya.
-Mi? -emeltem el a telefont.
-Úgy jobb lesz hidd el. -kacsintott anya.
-Öhm, Jimin...-szóltam bele a készülékbe félve.
-Igen?
-Nincs kedved átjönni vacsorára? -végére beharaptam alsó ajkamat.
-Már féltem, hogy nem hívsz meg. -hallottam hangján, hogy mosolyog.
-Akkor jössz?
-Ki nem hagynám. -akaratom ellenére is mosolyogtam.
-Akkor a hat óra megfelel?
-Ott leszek.
-Oké...-mosolyogtam.
-Késöbb. -köszönt el.
-Szia...-viszonoztam majd letettem.

-Ohh, Kincsem! -jött oda anya és megölelt -Miért nem meséltél nekem a szerelmedről?
-Ő nem a szerelmem... -húztam el számat.
-Pedig úgy hangzott...- kezdte el huzogatni anyu a szemöldökét.
-Hahh...-bújtam ki karjai közül.
-Megyek felöltözök...- mondtam majd feltrappoltam a lépcsőn.

Ruhásszekrényem elött álldogálok és azon agyalok mit kéne felvennem. Válsztásom végül a legegyszerűbb ruhadarabjaimon alapult.
Felvettem egy fekete farmert, és egy kicsit elegánsabb fehér kockás inget.
Nem éreztem szükségét a kiöltözésnek.
"Ez csak egy vacsora. Vagy ez már...egy randi lenne?..."
-Áhhh! Fogalmam sincs!-nyűgölődtem majd ledőltem az ágyba. Lehunytam szemeimet majd csak hallgattam a csöndet.

-Kincsem! -halottam meg anyu hangját. Felültem, megdörzsöltem szemeim majd kinéztem az ablakon.
"Mi?! Már is sötét van?! Elaludtam volna?"
Rögtön felkeltem majd az ajtómat kinyitva elindultam lefele a lépcsőn.
-Kincsem! -üvöltötte anyu.
-Itt vagyok! -mondtam én is ugyanolyan hangosan.
-Na végre! Azt hittem meghaltál. Figyelj! -emelte fel mutató ujját - Woo Jin-ék mindjárt itt lesznek. Szóval viselkedj rendesen. Most pedig menj és teríts meg.
Nagyot sóhajtva indultam meg a konyhába.
Elővettem mindent majd megterítettem öt főre. Anyu rendezgette még, a már megterített asztalt mikor kopogtak.
-Kincsem, kinyitnád? -nézett rám.
-Persze...-mondtam egyhangúan és elcsoszogtam az ajtóig. Elfordítottam a kulcsot majd kinyitottam. Az ajtóban egy középkorú férfi és egy lány állt.
-Jó estét, Kim Rae Kyo vagyok. Jöjjenek csak be. -hajoltam meg kissé.
-Szerbusz. -köszönt a férfi -Én Kim Woo Jin vagyok, ő pedig a lányom Kim Ha Neul. Anyád már sokat mesélt rólad. -mosolygott kedvesen miközben Ha Neul olyan fejet vágott, mintha a kivégzésére hozták volna.
-Szia. -köszöntem neki is.
-Csá... -rendezett le ennyivel miközben bejebb trappolt magassarkújában. Ő is sokkal magasabb volt nálam...Mondjuk ki nem az?
Fogta magát levetette magát a kanapéra. Teljesen otthon érzi magát.
"Na jó...Végig mérve ezt a csajt, megállapíthatom, hogy mi nem leszünk jóba...
Egy "kiteszem mindenemet" ruha volt rajta, haja festett szőke, egy házra bőven elegendő vakolatnyi smink és a tűsarkú....Hmm, jól hangzik nem?"
Én elindultam a konyha fele, hogy szóba elegyedhessek drága édesanyámmal, viszont újra kopogtattak. Széles mosollyal az arcomon ugráltam az ajtóhoz, mivel már csak egy vendéget vártunk. Éreztem ahogy Ha Neul megbámul de most ez sem tudott zavarni. Rögtön ahogy oda értem kinyitottam az ajtót, de nem láttam senkit. Körbe nézelődtem de senki. Épp visszaakartam fordulni, hogy becsukjam az ajtót mikor hirtelen valaki beugrott az ajtóba.
-Bú~! -ijesztett meg Jimin aminek hála felsikítottam. "Ha eddig nem néztek hülyének, akkor mostmár biztos."
-Szia Rae~ -mosolygott vidáman.
-Jimin! Mi lenne, ha egyszer nem hoznád rám a frászt?
-Bocsi...-nevette.
-Hahh~ -sóhajtottam.
-Be sem hívsz? -nézett rám kiskutya szemekkel.
-De. Gyere be. -mondtam majd arréb álltam, hogy betudjon jönni. Bizonytalanul átlépte a küszöböt majd elhaladt mellettem. Megvárta míg bezárom az ajtót és én is elinduljak.
Jimin nagy szemekkel nézelődött körbe majd mikor mellé léptem lenézett rám.
-Csini vagy. -mondta mosolyogva.
-Köszönöm...-hajtottam le zavaromban a fejem.
-Ohh, téged még nem is ismerlek! -tipegett oda hozzánk Neul és belekarolt Jimin-be.

|Hát ez is kész lett.😇 Ha elnyerte a tetszésed, akkor jelezd nekem.😊😇❤
A következőben találkozunk.❤
Addig is PÁPÁ 😙❤👋❤😙|