Életveszélyben ▪BTS▪vampire ff▪《BEFEJEZETT》

°•°•●"Sajnálom Yoongi"●•°•°

Lassan nyitottam ki szemeimet majd hunyorogni kezdtem a beáramló fény végett.
Ma kedd van. Első estémet töltöttem itt meglepően nagy nyugodtságban. Mármint nem én voltan nyugodt hanem mindenki más. Igazából este elalvás előtti elmélkedés közben jöttem rá a fájdalmas igazságra. Szembe velem Taehyung, mellettem Yoongi. Másszóval: Körbe vagyok zárva...Hurrá!...
Egész este azon aggódtam, hogy Yoongi betoppan, hogy álmomban szadizzon meg. Végülis tőle kitellik...
De nem sajnáltatom magam hiszen tényleg biztosítanak számomra mindent. De mégis...nem tarthatnak itt örökre.
Lassan felültem.
"Kimerjek így menni?"
Néztem magamra ahogy a rövid pizsama alsómban és bő unikornisos felsőmben üldögéltem valószínűleg kócosan.
"Hát végülis itt "lakok". Jobb, ha megszokják, hogy milyen is vagyok."
Szememet dörzsölve tipegtem az ajtóhoz amit ki is nyitottam. Kilépve a folyosóra meglepődésemre minden ajtó nyitva volt.
-Heh? -grimaszoltam majd kilépve elindultam a hosszú folyosón. Benéztem minden szobába. Sehol senki.
"Ezek meg hova teleportáltak?!"
Lesétáltam a lépcsőn. Beérve a nappaliba megláttam Yoongi-t és Taehyung-ot.
-Jó reggelt Tökmag. -karolt át semmiből odatermett Hobi.
-Jó reggelt...-dünnyögtem álmos hangomon.
-Na miaz? Nem aludtál jól?
-Nem igazán! -válaszolt Yoongi -És én sem. Olyan szapora volt a szívverése, hogy az én szobámban is hallottam és alig bírtam elaludni.
-Sajnálom...-suttogtam gúnyosan.
-Sajnálhatod is. Ezért még büntetés jár. -nézett rám halálos komoly tekintettel.
-Nem is csináltam semmit...-motyogtam magam elé durcásan.
-Nézd el neki -mondta Hobi -Neki az alvás az élet.
-És én mit kezdjek vele? -tártam szét karjaimat.
-Mondjuk aludj este! -dobta fel jobb karját a kanapé háttámlájára.
Szemet forgatva fújtattam egyet majd csak olykor Yoongi-ra, olykor Taehyung-ra néztem.
-Látom nem érted a célzást...-ejtette hátra Yoongi a fejét.
-Milyen célzást? -"Célzott itt bárki bármire vagy valakire?!..."
-Azért rakta fel a kezét, hogy mellé ülj. -suttogta Hobi majd el is engedett és a konyha fele vette utját. Yoongi és Taehyung engem bámultak.
-Csak szeretnéd...-öltöttem nyelvet Yoongi-nak és megkerülve a kanapét Hobi után indultam.
-Hobi...-szólítottam meg ahogy megláttam a konyha pultnál.
-Hm?- fordult hátra.
-Kaphatok valamit inni?...-mondatom végén ásítottam egyet.
-Ott vannak. -mutatott a pult végébe- Jin csak neked vette. -bólintottam majd elindultam. A pult végében rengeteg fajta üdítő és gyümölcslé állta utamat. Míg odaértem Hobi elővett nekem egy poharat amit letett az asztalra.
-Jó legyél Tökmag. -intett nekem.
-Elmész? -néztem rá és lebbigyesztettem alsó ajkamat.
-Valakinek dolgoznia is kell. -mondta majd kisétált. "Akkor megint azzal a kettővel maradok egyedül?...".
Találomra elvettem az egyiket és asztalhoz sétáltam. Öntöttem a pohárba majd az innivalót ott hagyva pohárral a kezemben visszaindultam a nappaliba, ahol már csak Tae üldögélt.
Leültem mellé, vagyis inkább lehuppantam. Belekortyoltam poharamba. "Hm...Narancslé." Letettem a poharat a kanapé előtti dohányzó asztalra majd felhúztam lábaimat magam elé. A tévét néztem, amit Tae is vadul kapcsolgatva figyelt.
-Miért nincs ebben semmi normális?...-csúszott lejebb.
-Mondtam már Tae, hogy ne normális, hanem nézhető műsort keress...-termett előttünk Yoongi. Felkapta poharam és belekortyolt majd visszatette az asztalra.
-Öntöttem volna neked is...-fintorogtam.
-De nem kértem. -rántott vállat majd beült mellém. Kezét feltette, majdnem hogy átkarolt.
-Hahh...-sóhajtottam. "Csak nem úsztam meg..."
-Győztem. -vigyorgott Yoongi.
-Bleee~~-nyújtottam ki nyelvem egy pillanatra. Hirtelen közelebb hajolt, hogy arcunkat csak tíz centi választotta el.
-Vigyázz, még a végén leharapom...-mondta majd harapott egyet a levegőben.
-Na jó...-állt fel Tae -További jó romantikázást...-ment fel az emeletre.
-Hmm...Csak kettesben...-nyalta meg száját Yoongi.
-Ha nem hagyod abba, mindjárt kettesben maradsz magaddal.

~Yoongi szemszögéből~

-Ha nem hagyod abba, mindjárt kettesben maradsz magaddal.-mondta gúnyos hangon felém fordulva.
-Értettem, akkor tévé. -vettem kezembe a kapcsolót.
Sokáig kapcsolgattam majd végre megállapodtam az egyik adón. "Ohhoh kosárlabda..."
-Most tényleg ezt fogjuk nézni? -döntötte hátra fejét Rae, ami miatt feje karomon állapodott meg. Szemei összeszűkültek.
-Útban van a karod...-nézett rám.
-Nincs az útban. -legyintettem mosolyogva.
-Hahh...-fújtatott egyet de nem emelte fel fejét. "Biztos álmos még szegény." -Yoongi ezen elfogok aludni...-dörzsölte meg szemeit. "Olyan kis aranyos...Megzabálom...szó szerint..."
-És kit zavar, ha elalszol?
-Akkor nézzük a magas, izzadó pasikat, akik egymást kerülgetik, hogy bedobhassák a labdát a magasra tett hálóba...
-Jungkook-ot szívesebben néznéd, mi?
-Legalább ő jól is játszik...
-Tényleg?...-hajoltam felé.
-Rossz az aki rosszra gondol...-rántott vállat álmosan.
-I'm bad boy...-mondtam majd vissza fordultam a tévé fele.
Sokáig néztük. A csapatok nagyon sokáig csak pár ponttal hagyták le egymást. Hosszú idő után előszőr néztem el a tévéről és előszőr Rae-re pillantottam, aki unottan figyeli a meccset, majd kinéztem az ablakon. "Már is sötét van?"
-Yoongi...-döntötte fejét vállamnak.
-Mi az? -néztem felé.
-Unatkozom...-mondta majd két kezével átkarolta a nyakam.
-Mit akarsz? -váltottam perverz hangomra.
-Vigyél fel...Álmos vagyok...-mormogta nyakamba.
-És nekem mi hasznom belőle?
-Légyszi~ Yoongi~~...
-Na jó...-felálltam előre hajolva, hogy karjai el ne engedjenek majd felkaptam menyasszony pózba. Elindultam vele a szobák fele, fel a lépcsőn.
-Sokkal tartozol már nekem. -értem fel.
-De nem is csináltam semmit...
-Az nem baj...-suttogtam magamnak. Lábbal belöktem az ajtaját és elsétáltam vele az ágyig. Letettem rá majd hirtelen ötlettől vezérelve felé másztam. Lekönyököltem feje mellett.
-Yoongi?...Mit csinálsz? -nézett szemeimbe félve.
-Behajtom a beígért büntit. -mondtam mosolyogva miközben hátra söpörtem haját.
-Yoon-...
-Cssssssss...-pisszegtem le. Nyakára hajoltam. Először csak nagyot szippantottam. Még bőrén keresztűl is érzem édes vérének illatát. Talán ez a legédesebb, amit valaha életemben éreztem. Nyakába csókoltam mire nagyot sóhajtott. Végig nyaltam finom, érzékeny nyakán mire remegni kezdett alattam. Fogaim megnövekedtek és nyakához közeledtem.
-Yoongi...Yoongi...Yoongi! -hirtelen kinyitottam szemeim.
"Ohhh, ne már!!!". Újra a nappaliban voltam, a tévén már tenisz ment, Rae pedig előttem állt még mindig pizsamájában.
-Mivan? -dörmögtem mérgesen.
-Felkeltettelek mert vacsorázunk. És mellékesen át aludtad az egész napot. Ez jó indok, nem? -mosolygott arcomba.
-Nem. Az lett volna jó indok, hogy nem keltesz fel a legjobb rész előtt.
-Hehehh...-kuncogott majd elindult a konyha fele -Nézd Tae, álmodik a Nyomor...-Tae felkuncogott de a gyilkos nézésemtől arcára fagyott a mosolya.

~Raekyo szemszögéből~

Besétáltam a konyhába és kivettem a maradék csirkét amit még Jin csinált.
Ameddig Yoongi aludt én addig beszélgettem Tae-vel. Nem is olyan rossz, mint gondoltam. Először tényleg tartottam tőle, de mivel most csak ketten voltunk elkezdtünk beszélgetni és tök gyorsan megtaláltuk a közös hangot.
-Te is kérsz? -néztem rá.
-Hát~ -húzta el száját.
-Jó, jó tudom. Azt viszont te csináld meg magadnak. -emeltem fel kezeimet jelezve, hogy én biza nem piszkolom össze magam egy idegen ember vérével.
-Amúgy...-Tae rám nézett -Honnan szerzitek?
-Vannak kapcsolataink.
-Kivel? -ráncoltam szemöldököm.
-Egy idősebb vámpírral. Aki az egyik korházban dolgozik.
-Ti lopjátok az emberek vérét? -tátottam el számat.
-Nem. -lépett mellém Yoongi -Tudod...Vannak más emberek is, akik tudnak a létezésünkről. A szerelmük, a társuk vagy bárkilyük által. És a korházakba eljárnak vért adni. Azt kapjuk meg mi. Persze pénzért.
-De akkor miért öltök embereket.
-Van, hogy elfogy. Főleg, ha heten osztozunk rajta.
-De akkor is! Miért kell sorozatosan öldökölni? -emeltem meg hangom.
-Ájájjj! Hol élsz, Kislány? -állt elém Yoongi -Mi nem öldöklünk "sorozatosan"! Sőt nagyon ritkán szoktunk egyáltalán ölni.
-Akkor Taehyung? Majdnem meghaltam! -lettem ideges.
-Elszaladt vele a ló! És? Veled is ugyanez történne, ha több napon át éheznél!...Várjunk...Te azt hitted idáig, hogy azt a sok sorozat gyilkosságot mi követtük el?! -mutatott magára.
-Miért, nem? -halkultam el.
-Nem! Szerinted Namjoon-ék miért tűnnek el folyton? Hát őket keresik. Mielőtt lebuktatják magukat az összes fajtársukkal együtt, minket is beleértve!
-De amikor Namjoon-nak mondtam, hogy ne öljetek meg senkit akkor ő is, meg te is úgy mondtátok, mintha ti követtétek volna el...
-Mi általában nem ölünk meg senkit...-kezdett el felém sétálni mire hátrálni kezdtem -De most nagyon megjött hozzá a kedvem...-hátammal neki ütköztem a falnak Yoongi pedig két kezével megtámaszkodott fejem mellett.
-É-én nem tudtam, hogy...
-Mégis ezt feltételezted, nem igaz? Tudod mit szoktunk csinálni az ilyen nagyszájú kislányokkal? -jobb kezével hátra simította hajamat mire mellkasára fogva próbáltam eltolni. Hirtelen egykézbe fogta két kezemet és fejem felé szorította. Már éppen nyakamra hajolt mikor hirtelen elengedett.
-Elég volt, Yoongi! -hallottam meg Jimin angyali hangját. Yoongi ellépett előllem én pedig Jimin-hez menekültem miközben könnyeimmel küszködtem. Tárt karokkal fogadott és szorosan magához vont.
-Jimin nyugtasd meg...Veled pedig, Mr. Nem bírok magammal Yoongi, még beszédem van. -hallottam Namjoon mérges, mégis nyugodt hangját.
-Gyere Cicus...-mondta Jimin és húzni kezdett. Felmentünk a lépcsőn majd Jimin tovább akart húzni de én meg álltam. Rámnézett majd kezemre amivel csuklóját szorongattam.
-Jimin...Kérlek...Hadd aludjak ma veled...
-Velem szeretnél? -lépett vissza hozzám -Akkor megnyugszol? -fogta arcomat kezei közé. Bólintottam egyet és karjai alá bújva magamhoz öleltem.
-Semmi baj Cicus...Én itt vagyok veled...-mondta majd elindult be. Utánna siettem és becsuktam az ajtót.
-Feküdj csak le...-intett az ágy fele -majd jövök én is mindjárt.
Bólintottam és megvártam míg Jimin kimegy. Azután bebújtam az ágyba és nyakig magamra húztam a takarót. Mélyet szippantottam. "Jimin illata van...".
Miután Jimin elment fürdeni és átöltözött befeküdt mellém az ágyba.
-Jól vagy Cicus?-fordult felém.
-Mostmár jobban...-suttogtam majd összerezzentem. Lentről hangos dörömbölés hallatszott majd Namjoon hangja. Nem hallottam mit mondott de felismertem.
-Mit csinál? -ültem fel.
-Cicus...
-Bántja Yoongi-t? -néztem rá Jimin-re kétségbeesve.
-Nem...csak...vagyis...-ült fel ő is. Majd még egy nagyobb hanggal kísért robaj.
-Mit csinál vele? -fordultam Jimin fele.
-Rae...Ez nem a te dolgod...Ebbe már ne üsd bele az orrod, jó?
-De Jimin...Nem bírom végig hallgatni...Ez is az én hibám...-indultam volna el az ágyon, de Jimin visszarántott.
-Rae, a legrosszabb dolog amit most tehetsz az az, hogy le mész. -szorított magához.
-De Jimin...
-Cssssss...csak rám figyelj...-ránéztem. Ő lefeküdt és mellkasára húzott. Átkaroltam és szemeimből kibuggyantak a könnyeim. Jimin a fejemet kezdte el simogatni majd olyat tett, amire egyáltalán nem számítottam. Elkezdett énekelni, hogy elnyomja a lentről felszűrődő hangokat. Még sohasem hallottam szebb hangot. Egyszerre volt gyönyörű, nyugtató mégis fájdalommal teli. Ő is segíteni akar Yoongi-nak, de itt Namjoon parancsol. Amit ő mond, az úgy van. És ezt a szabályt nem én, egy erőtlen, gyenge és törékeny lány fogom megváltoztatni.
"Sajnálom Yoongi..."

|Meg is hoztam az új részt. Remélem tetszett, ha így van jelezd nekem❤ Köszi, hogy elolvastad❤ Igyekszem a következővel.
Pápá ☎🎀🔫👌🔫🎀☎|