Lázkód

Hetedik

Hamar elérkezett az este, és Hailey izgalmában nem is tudott elaludni. Nemsokára az ajtó nyikorgását hallotta. Óvatosan lemászott az emeletes ágy tetejéről, és a bejárathoz sietett.
- Thomas! Te vagy az? - kérdezte, és próbálta a sötétben felismerni új barátja alakját.
- Newt vagyok. Én jöttem most érted. - szólalt meg a hang. - Gyere, mielőtt valaki felébred.
Elindultak a folyosókon, nem sokkal később már szeme megszokta a sötétet.
- Szóval... Milyen a másik csoport?
- tette fel a kérdést Hailey.
- Nálunk csak fiúk vannak. Lányok közül eddig csak Teresával találkoztunk. Meg kell hagyni, egyre felszültebb a hangulat mióta kiderült hogy egy új helyre küldenek minket. Nem tudom miért mondom el neked most ezt, de érdekes módon Thomas és Teresa nem tűnnek egyáltalán idegesnek vagy aggódnak ezzel kapcsolatban... - vett egy mély levegőt. - Ők a legjobb barátaim közé tartoznak tehát remélem nincs mire gyanakodnunk.
Befordultak egy újabb sarkon.
- Nekünk itt csak egymásra lehet számítani, fontos a bizalom. Úgy is megbízom benned és Thomasban hogy szinte semmit nem tudok rólatok. Most, hogy ezt kimondtam, elég furán hangzik. - kuncogott, mellette pedig a fiú is mosolygott.
Newt megtorpant egy ajtó előtt, melyen egy "Szertár" felirattal címzett tábla volt, majd négyszer kopogott valami fura ütemben.
- Ez a titkos kopogásunk, jó ha megjegyzed. - súgta oda a lánynak, aki már alig várta, hogy bemehessenek abba a szobába.
Benyitottak, majd öt vele egyidős gyerek tárult a szeme elé, akik szintén kíváncsian fürkészték az új társukat.
- Srácok, ő itt Hailey. Hagyom inkább hogy bemutatkozzatok, mert Minhóról sok jót nem tudnék neked összeszedni. - nevette el magát, majd az ázsiai fiú egy ütést mért barátja vállára.
- Cseszd meg, Newtie! - vágta hozzá olyan stílusban, amit valószínűleg a többiek már megszoktak, ezért nem is vették magukra, csak tovább kacagtak.
- Sajnos ebben neki kell igazat adjak. - vonta meg vigyorogva a vállát Thomas, majd Haileyt egy gyors ölelésre magához húzta. A lánynak rögtön feltűnt Teresa kérdő tekintete, míg mások nem fordítottak nagy figyelmet a dolognak.
- Hé, mellesleg emlékszem rád. - szólt hozzá Minho. - Elég elcseszett képet vágtál ott azon a folyosón.
- Hagyd már békén, mondhatom jó első benyomást keltesz benne. - szólalt meg végül a sötétebb bőrű fiú is. - A nevem Alby, egyébként.
- Teszek az első benyomásra... - mormogta Minho majd idegesen a falnak támaszkodott.
- A nevem Gally. Engem könnyen megismerhetsz az utánozhatatlan külsőmről. - mosolygott önelégülten a furcsa vonásokkal rendelkező, sötét hajú fiú.
- Ja, haver. Utánozhatatlanul undorító. - tört ki nevetésben az ázsiai srác, aki két másodpercen belül már a földön fetrengett, ugyanis Gally nyomban rávetette magát.
Haileynek megszólalni sem volt ideje, ugyanis a fiúk a nagy (verekedésnek közel sem igazán nevezhető) játékban sikeresen felborították az oldalt felsorakozó felmosókat.
- Meg vagytok zakkanva? Ha folytatjátok ezt a lármát, akármelyik pillanatban ránk nyithatják azt az ajtót. És akkor annyi ennek a minimális szabadidőnknek is. - fogta a fejét a második lány a szobában.
- Üdv Teresa. - intett Hailey, amire a megbotránkozott lány egy halvány mosollyal reagált.