Lázkód

Ötödik

Haileynek így hirtelenjében fogalma sem volt mit kéne tennie. Elővette a legkedvesebb mosolyát, amit mostanában nem sűrűn használt így elég bugyután festhetett. Minden asztalnál kizárólag lányok ültek, mind vele egykorúak lehettek. A kb 50 gyerek közül voltak akik nem fordítottak rá különösebb figyelmet, csak beszélgettek társaikkal. Még mások megállás nélkül bámulták. A kínos csöndet egy elég sötét hajú, kedves mosolyú lány törte meg, aki magabiztosan lépett oda Haileyhez.
- Üdv újonc, a nevem Harriet. Itt mind sokat hallottunk már rólad. A tanáraink előszeretetten dicsekednek el a képességeitekkel. Ti vagytok a kedvenceik. - a hangsúlyából ítélve őt nem zavarta ez a felállás, de biztos akadt olyan is aki nem nézte jó szemmel hogy a VESZETTeseknek vannak kedvenceik.
- Hogy érted, hogy a mi képességeinkkel? - lepődött meg.
- 5 nevet hallunk szinte megállás nélkül. Thomas, Teresa, Aris, Rachel és Hailey. - sorolta fel, mint aki már évek óta bemagolta ezt a pár szót. Tehát nem csak őt tartották elkülönítve a többiektől.
- Ezek szerint biztosan nagyképűnek tarthatnak itt az emberek. - a szeme sarkából látta ahogyan még pár lány feláll az asztaltól.
- Pont ezért fontos az hogy most megismerjenek és megcáfolhasd ezt a hitet. - kacsintott Harriet. A lánynak azonnal szimpatikus lett.
- Szia! Beth vagyok, ők pedig itt Sonya, Miyoko és Linda. - mutatott körbe magukon. Mind a négyen széles mosolyra húzták a szájukat. - Gyere ülj le, gondolom rengeteg kérdésed lenne, ahogy nekünk is hozzád.
Miután helyet foglaltak az asztalnál, rögtön az eddigi itt töltött életéről kezdtek kérdezősködni. Hailey elmondta nekik, hogy minden napja ugyanolyan, folyton csak tanórákra jár, és vizsgálatokat végeznek rajta.
- Aszta, ez itt egész másképpen zajlik. Persze mi is rendszeres vizsgálatokon veszünk részt, te a tanóráinkra együtt járunk. Mind a három étkezés itt zajlik. A szobákban pedig szintén együtt alszunk. - ecsetelte izgatottan Beth, így felelve szinte mindenre amit kérdezni akart tőlük.
- Ismersz másokat is a laborból? Más gyerekeket? Tudunk arról hogy vannak fiúk is valahol, de nem engedik hogy találkozzunk velük. - tette fel neki a kérdést az ázsiai lány.
- Ami azt illeti, az itt eltöltött idő nem sok mindenkivel találkoztam. Három nevet ismerek csak. Thomas, Minho és Newt.
- Newt? - emelte fel a fejét hirtelen az eddig némaságba burkolózott Sonya.
- A legutóbbi műtétem előtt láttam őt a szobában, az egyik betegápoló feküdt. Már ha tényleg ő az, a monitoron ez a név szerepelt. - gondolt vissza.
A szőke hajú lány szeméből könnycseppek buggyantak ki. Harriet megsimogatta a vállát nyugtatásképp.
- Tudod... Newt Sonya testvére. Mióta ide kerültek nem találkoztak, de sokat hallunk róla. Eléggé hiányzik neki. Szar egy helyzet, nem igaz? - húzta el a száját.