Lázkód

Hatodik

Esteledhetett, ugyanis az őrök a szobájukba terelték őket. Egy szobában 2-2 emeletes ágy kapott helyet, amik egymással szemben álltak. Sonya felajánlotta neki az ő ágya felső részét, úgyhogy Hailey el is helyezkedett ott. Elköszöntek egymástól és mindenki el is aludt. Már hajnal lehetett amikor Hailey hangokra lett figyelmes, és azonnal felkapta a fejét. Miyoko szemfülesebb volt nála, és gyorsan kikelt az ágyából. A lány tekintete megállapodott két alakon akik betértek a szobájukba. Kb két perccel később Miyoko visszatért és felkeltette az alatta mélyen alvó Sonyát.
- Kelj fel! Nem fogod elhinni, de Newt eljött hozzád. - noszogatta az ázsia lány a barátját. Erre Hailey is felfigyelt és az elrohanó Sonya után sietett. A testvérek egymást ölelve álltak a szoba közepén, és boldogságukban könnyek folytak le az arcukon. A lány is mosolyra húzta a száját a jelenet láttán. A többi felkeltett lány már visszament aludni, ugyanis nem akarták zavarni őket. Ekkor látta meg Hailey a szoba túlsó sarkában álló fiút. Öszönösen odasurrant hozzá és izgalmában fogalma sem volt hogy kezdje.
- Hailey vagyok. - mutatkozott be tömören, és majd belehalt hogy megtudja hogy hívják az előtte feszengve álló tagot.
- Hailey? Hiszen te vagy a velem szembe lévő szobába. Nagyon vártam már hogy megismerhesselek. A nevem Thomas. - vigyorgott.
A lány örömében megölelte Thomast, hiszen annyi éven keresztül csak a tudat volt neki, hogy valaki van azokban a szobákban, amikbe sosem pillanthatott be.
- Szerintem a többiek is nagyon örülnének ha megismerhetnének téged. Szinte minden este tartunk kisebb találkozót egy eldugott helyen, esetleg holnap eljöhetnénk érted, ha találkoznál velük. - vonta meg a vállát.
- Benne vagyok! Tényleg nagyon örültem, de biztosan figyelnek minket és inkább vissza megyek én is aludni. - mondta Hailey és mosolyogva lépett el új barátjától. Még vetett egy utolsó pillantást Newtra, aki érdeklődő szemeivel épp őt figyelte, majd a szemkontaktust észlelve biccentett egyet a lány felé. Ezután nehéz volt elaludni. El sem hitte hogy holnap végre találkozhat azokkal, akikkel annyira rég szeretett volna.

A reggelinél Harriettékkel ült egy asztalhoz, és igyekezett elmélyülni a beszélgetésben.
- Hailey nem tudom neked mondták -e, de nemsokára indul az első próbánk. Az Útvesztő próba. - lelkesedett Beth.
- A helyedben nem lelkesednék emiatt túlzottan. Hiszen nem emlékszel? Teljesen kitörlik majd minden eddigi emlékünket. Azt se tudod majd lány vagy -e vagy fiú. Meg aztán fura lenne ennek a sonkás szendvicsnek az ízét is elfelejteni. - méregette a kezében tartott ételt Miyoko.
Beth elnevette magát.
- Igazad van de.. azok alapján amiket mondtak róla nem tűnik olyan rossznak. Végülis továbbra is együtt élünk majd, csak nem ebben az egyhangú laborban. - magyarázta.
- Komolyan hiszel ezeknek a patkányoknak? A rohadt kísérleteik érdekében még a fél karunkat is könnyedén levágnák. Elég ütődött banda, meg kell hagyni. - húzta fel magát Miyoko, és szendvicsét az asztalra csapva úgy tűnt, még az étvágya is elment.
Harriet csitította el a beszélgetést.
- Lányok, lehallgatnak minket. Te se szeretnéd ha rossz fényben tűnnél fel előttük, ők döntenek minden velünk kapcsolatos intézkedés felett. - mutatott az ázsiai lányra.
- Mi az az Útvesztő? - kapkodta a fejét Hailey.
- Nem sokat mondtak róla... - szólalt meg végre Sonya is. - Annyi biztos hogy Newtot nem látom újra egyhamar.