Aki ott ült az...

3K 151 3
                                    

Ránéztem az órámra hat óra volt pontosan. A hangos bemondó megszólalt:

-A hetes számú gép Londonba indul. Jó utat az utasoknak a követke...

A végére már nem figyeltem, mert odamentem az ablakhoz.

Láttam, ahogyan a hetes gép felszáll és elmegy Londonba.

Dominikkel rajta.

Csak azon a gépen lehet.

Éreztem, ahogyan a könnyeim elkezdenek folyni. Csak az eget néztem. Csak az eget bírtam nézni.

Itt hagyott. Elment. El késtem. Ha nem késtem volna minden más, hogy lett volna.

Gondolom.

A könnyeimet letöröltem.

Fel kell állnom a bánatból! Fel kell, hagyjam! Nem kezdhetek el sírni, mint egy kis gyerek!!

Ha ő elhagyott akkor én is elhagyom...

Elhagynám, de nagyon nehéz.

Eleget sírtam már.

És nem én akartam ezt? Csak rátámaszkodni nem akartam.

De igazából nem is támaszkodtam rá. Csak szeretem.

Ő meg csak aggódott. Úgy ahogyan én is aggódtam érte.

Tudom miért mondtam neki.

Mindezt. Miért vágtam a fejéhez.

Vagyis csak szerintem azért mert még... senki sem szeretett ennyire.... és nem bírnám, ki ha már nem szeretne.

De már nem szeret.

Nem akartam sírni ott.

Megfordultam. Menni akartam ki.

De valami azt súgta, hogy nézzek vissza.

Megfordultam és magam előtt láttam sok embert. De egyen megakadt a szemem egy emberen, aki csak ott ült.

Csak ült a padon. Mintha várakozott volna.

De a következő gép csak két óra múlva indult.

Távolból nem láttam tisztán hogy ki az, de közelebb mentem.

Lassan kezdem tisztában látni azt aki ott ült. Ismerősnek tűnt. Volt nála egy hátizsák. Már láttam, hogy ki ült ott. Aki ott ült az...

Aki ott ült arra azt hittem, hogy már nem látom. Most sok kérdésem lenne hozzá.

Ahogy megláttam a szemembe újra könnygyúlt. A szívem heveseben kezdett el dobogni. Aki ott ült az nem más volt, mint...

Bocsika hogy ilyen rövid lett. De remélem tetszett a rész. Puszi Sugi38

Játszva szeretni /befejezett/Where stories live. Discover now