Játszva szeretni /befejezett/

Az idegen

Pár percen belül megérkeztünk

Megállt majdnem a ház ellőtt, leszálltam a motorról és indultam befele a házba.

-Szia, köszi hogy hazahoztál

-Hé!

-Igen?

-El se köszönsz?

Egy apró mosoly jelent meg az arcunkon. Oda mentem hozzá pár centire volt az arcunk egymástól a kezét a derekamra rakta és közelebb húzott már csak pár milliméter volt köztünk

-Holnap találkozunk

-Igen hercegnőm holnap

Közelebb húzott és megcsókolt mikkor elváltunk még akkor sem engedett.

-Pihend ki magad. Holnap fáradt leszel.

-És ezt te honnan tudod?

-Csak megérzés. Reggel jövök. Jó?

-Jó.

-Akkor holnap hercegnőm.

-Szia.

-Szia.-mondta és a motorral elment

Ez egy tökéletes befejezés lenne nem?

Bementem a házba. Kivel találtam magam szembe? Hát két szülővel.

-Hol voltál?

Mondjam az igazat? Hát talán az lenne a helyes. De én nem mondom

-Hát... korrepetálás voltam utána... Nem indult busz és haza kellet jönnöm gyalog.

-Ma nincs korrepetálásod, minden órában megy busz, 5-re haza érhettél volna, ha ez történne. Tudod most hány óra van?

-6?

-Este 7 óra!

-Sajnálom.

-Szobafogság a hétvégére.

-Ez nem ér, de nekem van programon.

-Engem meg nem érdekel. A telefon este 8 óráig lehet nálad.

Felmentem a szobámba dühösen.

Mi az, hogy szobafogság? 17 éves vagyok! Tudok, magamra vigyázni nem kell félteni! Este 8? Mi vagyok én valami kis gyerek?

Ahogyan ott „vitatkoztam" eltelt olyan 45 perc szóval maradt 15 percem. Írnom kell Dominiknek.

-Szia

-Szia

-A holnap nem jó ) :

-Miért nem?

-Szobafogságot kaptam ) :

-De akarsz jönni?

-Hát persze!

-Biztos, hogy jönni akarsz?

-Igen

-Legyél készen jó.

Hirtelen kopogtattak anya volt az

-Jöttem a telefonért

-Sara a telefont kérem

-Oké

Odaadtam neki a telefon a kezébe megrezgett. Dominik írt, gondolom.

-Sara ki az a Dominik?

-Az osztálytársam

Ki ment a szobából. Én akartam még beszélni Dominikkel, de hát nem lehet):

Elmentem tusolni utána mentem aludni. Dehogy akar kihozni? Mert gondolom biztos, hogy nem az ablakon akar majd bemászni.

Reggel, vagyis inkább hajnalba arra ébredek, hogy valaki kopogtat. Megijedtem, de komolyan.

Vártam pár percet, de még mindig kopogott. Már komolyan rendőséget akartam hívni ekkor eszembe jutott, hogy nincs nálam telefon.

Ezért fogtam egy ütött és kinyitottam az ablakot.

Egy alak állt ott. Nem láttam, tisztán mert sötét volt.

Az az alak beakar jönni. Megfogtam az ütött és jól fejen vágtam. Ekkor fel ordított, amit szerintem halottak a szüleim is. Halk zörgés hallatszott a szomszéd szobából. Elkezdtem hátrálni, ekkor az „idegen" megfogta a kezem és közelebb húzott magához és berántott az ágyba én ordibálni akartam, de befogta a számat ekkor egy könnycseppeset le az arcomról utána az „idegen" közelebb hajolt a fülemhez.

-Én vagyok, az nyugodj meg jó?-mondta és letörölte a könnycseppet

Engedett a szorításán és levette a számról a kezét és megölelt.

-Bocsi hogy megijesztettelek.

Egy puszit nyomott az arcomra.

Kopogtattak. Anya bejött a szobába.

-Sara hallottál valamit?

-Nem.

-Miért van nyitva az ablakod?

-Melegem volt.

-Aha persze.

Anya oda jött és becsukta az ablakot.

Ekkor Dominik megpuszilta a derekam ami csikizett. Halkan felnevettem. Ezt anya is észre vette.

-Sara mi olyan vicces?

-Semmi semmi-ekkor, megint de most meg csikizte a derekam

-Persze, de ma nem mehetsz sehova. Megérteted?

-Igen.

Kiment a szobámból meg vártam, hogy az ajtó becsukódjon. A takarót felemelve rá néztem Dominikre, aki ott aludt a derekamat ölelve. Nem aludt teljesen észre vette, hogy nézzem engem le magát felhúzta úgy, hogy a fejjem a mellkasán volt.

-Álmos vagy?-kérdezte

-Igen, mivel valaki hajnalok hajnalán felkeltett!

-Bocsi, de ne legyél rám mérges. Mondtam, hogy jövök.

-Aludj, én itt leszek. Egy csókért itt maradok

Fölé hajoltam, de még nem csókoltam meg, hanem csak a feje fölött volt a fejem.

-Csak akkor csókollak meg ha...