Szeretlek

6.6K 274 11
                                    

Elindultam hazafelé.

Egy motor állt meg előttem, vagyis a járdán.

-Én, viszlek haza.

Ja, tényleg megígértem vagy mi csináltam. Felszálltam a motorra és el is indultunk.

Persze hogy nem haza felé megyünk, ő mindig más fele megy ugye?

Megálltunk. Na, hol? Az erdő közepén.

Leszálltunk én még mindig nem néztem a szemébe, mert ugye nekem egy kicsit kínos a reggeli csók után.

-Miért nem nézel a szemembe?-kicsit mérges a hangjából ítélve

Hazudnék, de nem megy, vagy csak nem tudok.

-Mert kínos.

-Mióta? Tegnap még nem volt az. Hisz velem aludtál.

Komolyan miért kellet ezt szóba hozni.

-Reggel. Miért csináltad?

-Hogy miért? Ez egyszerű, mert szeretlek

-Hogy mi most biztos hazudsz -elkezdtem hátrálni- biztos be akarsz csapni, csak játszani akarsz velem ugye?

Úgy, mint Sam? Te is olyan vagy?

-Hé, Sara nyugodj, le. Kérlek.

-Be akarsz csapni ugye?!-egy könnycsepp hullott le utána még több-Hazudsz!

Te is csak a közelembe akartál férkőzni utána hátba szúrni?

-Sara...

-Ne! Most maradj, csöndbe... kérlek.-egyre több könnycsepp esett le az arcomról-Át akarsz verni, ugye? Ha most bele, mennék, az történne, mint akkor ugye? Az történne, mint akkor ugye?

Nem válaszolt

-Válaszolj!

-Sara nyugodj le csak egy kicsit.

-Én nyugodt vagyok. Csak nem akarom ugyanazt átélni. Nem akarom! Nem akarom átélni!

Térdre estem és csak sírtam. Dominik oda jött leguggolt és megölelt.

-Engedj!-próbáltam eltolni, de nem tudtam

-Sara elmondanád, hogy mi történt?

Bólintottam megtöröltem a szemeimet.

Dominik rám mosolygott ezzel adott egy kis erőt. Leültem az avarba mivel nem bírtam felkelni és elmondtam mindent egy szót se hagytam ki.

Szerintem a lábban elzsibbadt

Mire elmondtam utána még kérdezgetett arról az időről.

-Holnap lejönné velem a partra? Úgyis hétvége lesz.

-Ez egy randi lenne?

-Valami olyasmi

-Értem jössz?

-Szerinted-kérdezte mosolyogva

-Igen

-Mehetünk?

-Hova?

-Nem akarsz, haza menni oké akkor menjünk a...-nem hagytam, hogy befejezze a mondatott

-Igen, haza vihetsz.

Elindult csak ő nélkülem utána észre vette, hogy még mindig ott ülök.

-Itt akarsz maradni?

-Nem csak az van, hogy nem birok lábra állni gondolom elzsibbadt a lábam.

-Oké, na, szia.

Beindította a motort.

-Hé! Ne hagy itt!

Vissza fordult

-Te is itt vagy?-kérdezte

-Szerinted?

-Igen, itt vagy szállj fel.

-Dominik a lábam.

-Ja, tényleg-mint ha csak most jutott volna eszébe

Leállította a motort oda jött és felemelt, de úgy hogy majdnem leejtett.

-Hé, ne hogy le merj ejteni!

-Nyugi nem foglak

-Amúgy tudok menni csak felállni nem.

-De ez igy mókásabb

Már csak pár lépés volt a motorig és hát persze hogy megbillent elesett. Elnevette magát erre én is.

Ott feküdtünk az avarban.

-Jól vagy?-kérdezem

A hasán fekve néztem a kék szemeibe És meg kell mondani kényelmes volt.

-Ha le szállnál, rólam sokkal jobb lenne.

-Jó van-mondtam kicsit duzzogva és legurultam róla az avarba

-Gyere, menjünk

Felakartam állni erre megint felemelt.

-Tudok járni.

-Nem baj ez így mókásabb.

Felrakott a motorra és indultunk is.

Játszva szeretni /befejezett/Where stories live. Discover now