Játszva szeretni /befejezett/

Ma nem!

-Téged.

Oda jött és megcsókolt.

-Megkaphatlak karácsonyra?-kérdezte

-Nem tudom.

-Van még négy órám is.

-Jó meg kaphatsz karácsonyra a 4 órád helyett, ha nem csiná...

-Ha nem csinálok olyat, amit nem akarsz.

-Igen.

-De Sara... - a fülemhez hajolt-... én soha nem csinálnék olyat veled, amit te nem akarsz.

-Tudom

-Akkor miért nem bízol bennem?

-Én bízok.

-Bízol?-kérdezi, majd elmosolyodik

-Igen.

-Akkor, ha már jó a lábad lejössz velem a partra.

-Igen. De minek?

-Majd meg tudod.

-Sétálunk?

-Felőlem.

Lassan elindultunk a part mellet. Amikor megcsapott a hideg szél.

-Tessék. Hogy meg ne fázz. -rakta rám a pulcsiját.

-De te nem fázol?

-Nem.

-Akkor, köszi.

Még egy olyan fél órát sétáltunk kint mikkor Dominik elálmosodott. Ezt onnan tudom, hogy vagy fél percen ként itt mellettem ásítozott.

-Álmos vagy?-kérdezem

-Nem.

-Aha, el is hiszem. Menyünk haza?

-Nekem mindegy.

-Akkor mehetünk.

Beszálltunk a kocsiba és indultunk is. Megállt a ház előtt.

-Akkor, szia.

-Szia.

Majd kiszálltam a kocsiból és megvártam, hogy elmenjen és csak utána mentem be a házba. Otthon nem volt senki szokás szerint. Felmentem a szobámba majd olyan tíz körül elaludtam.

...

Pár hét múlva levették a gipszet utána egy boka rögzítő vagy mi volt rajta két hétig.

...

Ma december 11 van hétfő. Reggel van. Elkészülődtem és indulni akartam ezért kimentem. Hát kit látok kint?

-Jó reggelt hercegnőm.-mondta Dominik, aki a kapunak támaszkodott.

-Szia. Hogy hogy itt vagy?

-Miért nem jöhetek a barátnőm elé?-kérdezi úgy, hogy a barátnőm szót kihangsúlyozza.

-De, de biztos.

Ahogy kiértem közelebb húzott magához.

-Hogy aludtál nélkülem? Hiányoztam?

-Jól aludtam.

-Nem is hiányoztam?

-Talán.

-Értem. Megyünk ma valahova?

-Korizni. Úgyis tél van.

-Felőlem.

-Megyünk?

-Korizni?

-Nem. Iskolába indulunk?

-Nem maradunk?

-Ne kezd, megint úgyis megyünk.

-Van valaki most nálad otthon?

-Nincs miért.

-Anyukád meddig dolgozik?

-6-ig

-Ma nem megyünk iskolába.

-Dominik. De megyünk.–elkezdtem indulni

-Mondom, hogy nem megyünk.

Dominik megragadta a kezem és magához húzott megcsókolt majd felemelt.

Próbáltam magam kiszabadítani, de nem bírtam. Bevitt a házba fel a szobámba. Majd lerakott az ágyra a kezeimet a fejem mellet lefogta.

-Sara ma csak az enyém vagy. Be kell pótolni a sok elmulasztott időt.

-De Dominik. Engedj el.

-Nem.

Közelebb hajolt pár centire a fejem felet volt a feje. Csak nézet fürkészte a tekintetem és elmélyült benne. Majd megcsókolt.

-Elengednéd a kezem?

-Miért?

-Mert.

Elengedte a kezem lerakta a kezeit a fejem mellé. Közelebb hajolt és újra hosszasan megcsókolt.

-Sara nincs védelmed.

-Hogy mim?

-Ha akarnám most azonnál lebírnálak támadni. Talán meg fontolom.

Na, nem ma ne fogsz velem szórakozni. Ma fordulni fog a kocka. Meg fordítottam az állást én voltam Dominiken Dominik meg alattam megfogtam a tarkójánál fogva megcsókoltam. Ezen tettemen nagyon megdöbbent én csak pimaszul mosolyogtam.

-Erre mit lépsz?

-Tudni akarod?

-Igen.