Játszva szeretni /befejezett/

Haza vigyelek?

Ahogy felléptem a lépcsőre éreztem, ahogyan a dobozok elkezdtek csúszni velem együtt.

Vajon mi fog történni?

Tanárokon kívül más nincs az iskolába... a tanárok meg úgyis az emeleten vannak.

Egyik doboz már a földön volt mindjárt én is.

Majd hirtelen egy kar nyúlt a mögém egy kar, ami elrántott és elkapott. Nem mertem kinyitni a szemem, de tudtam, hogy ki az, vagyis csak remélni mertem. Reméltem, hogy ő az és nem más.

Szorosan ölelt. Éreztem gyors szívdobogásátt.

-Jól vagy hercegnő?-kérdezi

Miközben még mindig hátulról ölel.

Nem zavar most az ölelésé inkább jól esik mintha egy álomban lennék, ami megvéd mindentől.

-Hé, jól vagy?-kérdezi, újra majd válaszul csak bólintok.-Figyelj, várj, meg itt mindjárt jövök.

Majd elengedett én meg kinyitottam a szemem és láttam, ahogyan fel megy a lépcsőn.

A szívem remélem, a helyén marad, mert eléggé ver.

Nemsokára vissza is jött.

-Itt vagyok, figyelj, haza viszlek.

-Nem kell, tudok sétálni, de köszi, az előbbit.

Felvettem a táskám és mentem ki felé. Kint az ég szürkés felhős volt.Mire ki értem egy eső csepp rám cseppentt.

Jobb lesz sietni.

-Hé, várj már meg. Ez nem kérdés volt azt mondtam haza viszlek és kész.

-Én meg mondtam, hogy nem kell

Nem érti meg könnyen. El indultam.

Majd egy motor állt meg mellettem.

-Gyere, haza viszlek, mindjárt esik.

Ahogy ki mondta már el kezdett esni az eső.

De jó.

Majd hirtelen egy fehér fény vakította meg az eget mindenki tudja, hogy mi ez. Villám. Bizonyított tény hogy én a villámtól félek, vagyis inkább rettegek, ha meg halom térdre esek és befogom a fülem, ami nem a legjobb. Pont ez történt most is amint meghallottam.

Dominik oda jött és levette a kezem a fülemről és megfogta a kezem és a motorjához kezdett húzni.

-Dominik engedj, el kérlek!-ordítottam

-Nem hazaviszlek!

Még erősebben szorított éles fájdalom szúrt bele a kezembe, amitől könnyes lett a szemem

-Dominik ez már fáj!-újra ordítottam mire már elengedett

-Sajnálom, csak..-kereste a szavakat látszott rajta hogy ideges-..csak-kezdte újra-nem akartalak itt hagyni. Meg értem, ha utálsz, megyek is és sajnálom.

Újra könny szökött a szemembe. Majd villámlott még egyet én ismét térdre estem Dominik nem jött oda már a motorra szállt fel.

-Nem akarom, hogy el menj! Nem akarom, hogy itt hagyj! Azt akarom, hogy hogy legyél mellettem!

-Haza vigyelek?-kérdezi és elmosolyodik azon, amit mondtam.

-Igen.

Erre én is mosolygok majd felszálok a motorjára persze segít. Majd a kezembe nyomja a bukósisakot " fő a biztonság" és elindulunk.