Mondd, élvezed, hogy mindig te jársz a fejemben?!
Azt hittem, mindenre megoldás lesz hogy elmentem.
Nem láttalak azóta a nap óta,
Te jöttél, én mentem, intettünk oda sem fordulva.
Istenem, csak arra adj választ, miért vagyok ilyen hülye, hogy lehetek ekkora barom állat?!
Magam előtt látom, ahogy őt nézted,
Bárgyú mosoly lepte el az egész képed.
Én pedig ott ültem, kívül némán, belül ordítva, összetörten.
Mindig is értettem ahhoz, hogy magamat gyötörjem.
De te valahogy a legrosszabbat hoztad ki belőlem.
YOU ARE READING
Felnőni
PoetryFelnövünk? Talán túl hamar. Talán soha. De valami biztos: egy darabig tehetetlenek vagyunk és muszáj sodródni az árral. Néha maguktól jönnek a szavak, amiket könnyebb leírni, mint kimondani. Versnek nem nevezném őket, inkább csak gyenge próbálkozás...
